Ismert Ismeretlen ( Kylian Mbappé ff. 18+ )

34. |Készen állsz?

2022.december 19. 09:16

Párizs, 1 Av. Pierre 1er de Serbie

Indulhatunk?- Szólt vissza Luna a folyosóról.

- Máris, csak az Istenért sem akar belecsúszni a lábam az új cipőmbe.- Egyensúlyozott Dario a bejárati ajtónak támaszkodva.

- Ahogy elnézem, egy vagyon lehetett.- Figyeltem karba tett kézzel a boltív alól.

- Biztosan nem jössz Velünk?- Luna a korlátnak támasztotta bőröndjét, Dariot arrébb tessékelve átölelt.

- Biztosan.- Súgtam a fülébe.

- Kérlek időben indulj el utánunk a reptérre és ígérd meg, hogy nem fogsz őrültséget csinálni.- Hadonászott mutatóujjával a szemem előtt.

- Ne kérj lehetetlent. Csináltam mostanában normális dolgot?- Vontam meg a vállam.

Luna felém legyintett, majd sarkon fordult. Megragadta Dario kabátját, határozottan maga után húzva.

- Csak ne várd meg, nem érdemli meg, hogy kimagyarázza magát.- Kapaszkodott a poggyászába.

- Sziasztok! Már pörög a taxi óra.- Intettem a résnyire nyitva hagyott ajtóból.

Luna és Dario alakja távolodni kezdett a lépcsőfordulóban. A barátnőm hangosan szentségelt, olaszos kézmozdulatokkal sorolta mentális hiányosságaimat Darionak.

- Ugyan már Dario! Szerinted ezek után, ennek az egésznek lehet jövője?- Kiáltotta Luna a társasház kijáratából.

Egyre távolodott a barátnőm erélyes hangja,majd kis idő múlva némaságba borultak a falak, ahogyan Én is.

A laptopom elé görnyedtem, körmeim szélsebesen kopogtak a dohányzóasztal üvegén. Agytekervényeim végeláthatatlanul forogtak, egyre mélyebbre rántott az elmém. Mindent tudni akartam Kylian Mbappéról, viszont féltem. Féltem szembe nézni az igazsággal. És a rút igazság a szerelemem volt, egy bárány bőrbe bújtatott farkas után.

Ujjaim remegtek az idegességtől miközben Kylian nevét pötyögtem a billentyűkön. Az enter lenyomása után cikkek százait dobta elém az internetes böngésző. Minden irományban felmagasztalták, a világ legtehetségesebb focistájaként tartották számon. Több tíz millió eurós fizetések, modell barátnők, szép gólok és a Real Madridba való igazolás körül forgott minden újságíró világa. Egymás után nyitottam meg az unalmasabbnál unalmasabb publikációkat, mindegyik lerágott csont volt. Így, hogy már tudtam a száraz tényeket róla, miszerint multi milliárdos, nőfaló és őstehetség készen álltam mozgókép formájában is meggyőződni az írottakról. " Kylian Mbappé" körmöltem a YouTube keresőbe, megfertőzve ezzel a hírcsatornámat. Innentől kezdve minden második videó róla szólt, amik újra és újra összetörték a szívem. Leírhatatlanul fájt a tegnap este, nem fért a fejembe, hogy miért kellett hazudnia. Vajon félt, hogy lebuktatom? Vagy szánalmasnak találta, hogy nem vagyok híresség? Magamat okoltam minden másodpercben, holott nem Én voltam a hibás. Mindent Kylian alakított így, ha nem tett volna keresztbe az iskolával, akkor el sem utaztam volna. Egyedül a naivságomról tehettem, észre kellett volna vennem azt a rengeteg árulkodó jelet. Végig kellett volna hallgatnom Elzabeth-et a kávézóban és persze jobban figyelni a körülöttem lévő világot. De Én ismét csak a saját fejem után mentem, nem érdekelt semmi az egyetemen és egy hazug szerelmen kívül. Amennyire harcoltam ellene, annyira ragadott magával. Neki csak egy voltam, Nekem pedig Ő volt az az egy.

Ahogy végigsuhant bennem az előbbi gondolatmenet nevetni kezdtem. Hangosan és önkívületi állapotban. Annyit sírtam tegnap éjszaka, hogy már csak ez maradt belőlem. Egy nevetséges szerencsétlen akit ismét egy pasi malmozott át. "Meg kell nyugodnod", mantráztam magamnak. Behunytam a szemem, hátradőltem a székben és mély lélegzetet vettem, lassan, egymás után. Végre minden elcsendesedett, nem jött könny, nem ragadott magával semmilyen érzés, csak a nagy fekete semmiben lebegtem. Hosszú percek teltek el így, a falióra kattogása zavart bele a néma csendbe.