Ismert Ismeretlen ( Kylian Mbappé ff. 18+ )

6.Hideg zuhany

2022.augusztus 19. 08:38 péntek

Catania, Viá Giuseppe Garibaldi 12.

A tegnapi hosszú munkanap után pénteken végre volt időm ellátogatni az egyetemre. Hosszú kutakodás után sem találtam meg tönkrement tankönyveim pótlását így kénytelen voltam újra megvásárolni azokat. Az apámmal hosszú beszélgetés után kompromisszumot kötöttünk és megelőlegezte nekem a könyvek árát. Sikerült megbeszélnünk a kedd este történteket és megígérte,hogy rövid időn belül rendezzük a kapcsolatunkat . Végig nagyon készséges volt, mintha kicserélték volna, nem hittem a füleimnek szavai hallatán. Egyszer sem hurrogta le a jövőmmel kapcsolatos terveimet, talán még támogatott is.

Belebújtam barna papucsomba, táskámat a hátamra dobtam és elindultam az egyetem felé. Út közben édes péksüteményemet majszoltam és a lejátszási listámat pörgettem, valami nyári dallamot keresve. Luna és Dario már a reggeli vendég áradatot szolgálta ki a kávézóban, telefonommal a kezemben a pult mögé intettem nekik, és tovább sétáltam. A nap már igen erősen sütött, mára is 38 fok közeli értéket jósoltak, felhő és csapadék nélkül. Mi olaszok már hozzászoktunk az effajta időjáráshoz, de a turisták igencsak küzdöttek vele. Már a reggeli órákban szalma kalapban, rövid ruhácskákban és napszemüvegben merészkedtek ki az utcákra. A teraszokról lelógó frissen mosott ruhák virágillata járta be a szűk utcákat, könnyedén lengedeztek a nyári szellőben. Az otthon tartózkodó idős asszonyok virágaikat öntözték, néhány utcán lézengő fiatal férfi frissítő után esedezett ,így a nonnák nevetve nyakon öntötték őket. Egy kevés jéghideg nedű az én hosszú sárga ruhámat is eltalálta, mosolyogva ugrottam el majd kedvesen megköszöntem a frissítést. Átszaladtam főtéren, fel a megannyi lépcsőn és az egyetem hűvös aulájába léptem.

University Catania, 09:17

- Jó reggelt, Viviana Corti vagyok.- Köszöntem a titkárságon ülő hölgynek.

-Üdvözlöm, miben segíthetek?

- Egy olyan problémám lenne, hogy a héten vásárolt utolsó éves pszichológiai tankönyveim megsemmisültek.- Mondtam, kínosan igazítva ruhámon.

-Melyik szak?- Unottan rám pillantott a gépe mögül, semmi kedve sem volt a hozzám hasonló ügyetlen fruskákhoz. 

- Pszichológia tanszék, utolsó szemeszter.

- Máris nézem, hogy mit tudunk tenni.

Kínomban a papucsomat igazítottam, ki be dugtam a lábaimat, a kereséssel töltött percek örökké valóságnak tűntek. A hölgy csak görgetett az egérrel én pedig a hajamat babráltam, mikor a nagy csöndet torokköszörüléssel szakította meg.

Igen igen, meg is van,akkor Ön lesz az aki levelező tagozatra jelentkezett át.- Vette le szemüvegét, látszott rajta, hogy igencsak nagy galibát okoztam neki. 

-Itt valami tévedés lesz- Hebegtem, kezemet magam elé tartva próbáltam meggyőzni. Biztosan csak mellé nyomott. 

- Ön Viviana Corti, születési hely, idő: 1999.03.23, Palermo, az édesanyja pedig Maddelena Ferrante?- Olvasta fel az adataimat szépen, sorban. 

-Igen, én lennék. Erősítettem meg. - De nem adtam be semmilyen kérvényt levelező tagozatra való átjelentkezéshez.

- Ön valóban nem, de a főnöke igen.- Ráncolta a szemöldökét a monitort vizslatva.

- A főnököm, Camilla Moretti?

- Keresem a dokumentumokat, pillanat.- Szólt elmélyülten.

A nyomtató érces hangja hasogatta a dobhártyámat, a testem lemeredt az idegességtől, éreztem, hogy az arcom elvörösödik, forróság öntötte el az egész lényem.