Ismert Ismeretlen ( Kylian Mbappé ff. 18+ )

18.Tettes

2022.szeptember 3. szombat 20:21

Párizs, 1 Av. Pierre 1er de Serbie

Törölközőbe csavart vizes hajjal ültem le a konyha tölgyszínű körasztalához, étvágytalanul túrtam a kistányérba szedett vacsorámat. Küzdöttem magammal, erőltetve nyomtam számba egy nagyobb adag sült húst.

Egyél már, nem lehet üres gyomorral bulizni menni.

Ez a kedvetlenség jellemezte az elmúlt két napomat. A csütörtök este történtekről egy szó sem esett köztem és Kaiden között, mivel azóta nem találkoztunk. Pénteken egész nap dolgoztam így mikor késő este haza értem már javában aludt. Ma pedig már a reggeli órákban távozott itthonról, egész napos elfoglaltságra hivatkozva. Fájt amikor kilépett az ajtón, rideg volt velem és elutasító, ennek ellenére minden porcikám kívánta őt, ugyanúgy, mint azon a bizonyos estén. Nemet kellett mondanom akkor, az alkohol miatt teljesen elvesztettem a kontrollt.

Kaiden, minden percére tisztán emlékezni akarok.

Nagy nehezen leküzdöttem az utolsó falatot is az általam készített ételből, rendet hagyva magam után távoztam a konyha fényes helyiségéből. Kócos fekete hajam vízesésként omlott vállamra ahogy kiengedtem a törölköző erős szorításából. A fésűt óvatosan hajamba csúsztattam,finom mozdulatokkal nekiláttam a gubancok megszüntetésének. Egy- két nagyobb hajcsomó kiszabadítása fájt, de nem annyira, mint Kaiden forró ajkainak hiánya. A hajszárító meleg fuvallatától vártam a megszabadítást, de testem továbbra is jégcsapként viselkedett. A fogason lógó piros ruhámra pillantottam ahogy alsóneműimet aggattam magamra. Semmi kedvem nem volt a ma estéhez, nem akartam emberek közé menni és ismerkedni. Már a fogadás sem érdekelt így Enrico közelségére sem vágytam.

Csak te kellesz.

Ujjaimat végig húztam a hűvös,piros anyagon, reménykedtem benne, hogy ez meghozza az elvesztett életkedvem. A tükör felé indulva győzködtem elmém minden egyes szegletét.

Érezd jól magad, verd ki a fejedből.

De nem ment, ott volt minden lélegzetvételemben. A tükörből az unott képmásom köszönt vissza, azonnal kellett egy kis bor. Ismét a konyhába botorkáltam és kutakodni kezdtem a polcokon. Találtam is egy méregdrágának tűnő palackot és önteni kezdtem a vérvörös folyadékot. Nagy lendülettel érkezett a boros pohár aljára, egy kevés kifröccsent a pultra is. Nem foglalkoztam vele csak nyakaltam a bódító alkoholt.

Egyáltalán nem lett jobb.

Töltöttem még egy adagot és a hálóba indultam, a kristálypohár lágyan csilingelni kezdett mikor az éjjeliszekrény kemény felületéhez ért. Magam mögött hagytam és hajam göndörítésével kezdtem foglalatoskodni. Egymás után csavartam szétválasztott tincseimet a felhevült kerámia közé.

Sajnos nem volt forróbb, mint ajkaid érintése.

Sminkekkel teli neszeszerem után nyúltam, nem vittem túlzásba, ma senkinek sem kellett tetszenem. A Yasmine által vásárolt ruhát leakasztottam a szekrényről és magamra húztam, szűk magassarkúmba lépve elvesztettem az egyensúlyom és az ágyra huppantam, egy kicsit elbódított a második pohár Toszkán finomság. Tükörképembe révedve vizsgálódtam, a rövid koktélruha kivágásai túl sokat mutattak, a köldökig érő dekoltázs és a combkivágás necc berakása takar valamennyit, de nem eleget, ebben tényleg minden szempár rám fog szegeződni. Nem szerettem a túlzott figyelmet, a jelenlegi állapotomban pedig a hátam közepére sem kívántam.