A Négyek (A Táltosok Öröksége 1.)

6. fejezet: Veszett vadak 1. rész

Tíz óra múlt, nemrégiben fújtak takarodót. Szonja összekuporodva ült le az ablak mellé. Annyira ki akarta deríteni a származását, hogy elhitette magával a legnagyobb ostobaságot is.

Majd pont Ozora fog választ adni a kérdéseimre!

Röhejesnek érezte magát. Valószínűleg az emlékei köddé válása sem teljesen normális, bár lehet, hogy mindenki mással is így van... nem tudta, mit kellene hinnie. Tulajdonképpen még senkivel sem beszélgetett se a gyermekkori emlékeiről, sem az érzéseiről. A nénikéjén kívül. Amit tudott, mind könyvekből meg filmekből derített ki. Kezdte úgy érezni, hogy ez szánalmas. Vajon mással is történhettek hasonló események? Nyugtalanította a homály a fejében. Ez a táborvezető, Lothar és a haverja... Már évek óta letett róla, hogy választ kapjon és most ők újra felélesztették benne a kételyeket. Talán direkt ezért küldte volna el ide a nénikéje?

Egyre inkább félt. Félt a múltjától. Talán jobb lenne nem firtatni a dolgot, meg kacérkodni azzal a morcos idegennel.

Hátrapillantott. A szobatársai éppen alkoholba ölték a bánatukat, amiért Lothar nem volt hajlandó csatlakozni az éjjeli összejövetelükhöz. Szonja gondolt egyet és úgy döntött, inkább ő is ezt teszi, hogy legalább pár órára feledje a nyomasztó titkokat. Nagy ritkán akadt ilyen alkalom, de ebben a helyzetben szükségét érezte, hogy félretegye az elveit meg az erkölcsét, és igyon velük.

Néha annyira szeretett volna olyan lenni, mint ők!

Fájdalom mart a szívébe. Mindig úgy érezte, hogy ő csak egy semleges nemű valami. Nem férfi, se nem nő. Férfi azért nem, mert nyilván nem annak született, nem is úgy nézett ki. És nő sem lehetett, mert nem értette meg őket és... ő csak egy... egy korcs volt. Egy meddő korcs. Vicces kedvében lehetett a teremtő, mikor megformálta. Talán jobb is, ha egy ilyen lénynek nem lehet gyereke.

Kibabrált vele a sors. De hát ez hívják természetes szelekciónak, nemdebár?

Így hát csak ült és iszogatott.

Az alkohol kétélű fegyver, és Szonjából éppen az ellenkezőjét váltotta ki, mint ahogy azt remélte. A szesztől egyre több bátorságot nyert, így aztán egyre elszántabban hitte, hogyha belopódzik a táborvezető házába, akkor választ kaphat a kérdéseire.

Mikor a csajok úgy kiütötték magukat, hogy egy normális szavuk sem volt, pityeregtek és egymás hiúságát nyalogatták, Szonja kisurrant a kunyhóból. Már éjfél is elmúlhatott, így a fák között osonva, szinte alig látott valamit, meg annyira imbolygott, hogy a fatörzsekbe kapaszkodva haladhatott csak előre.

Egy pillanatra meg kellett állnia, mert egyszerűen nem bírta betájolni magát semmilyen értelemben. A táborvezető háza a tábor kapujánál van – magyarázta magának –, én meg itt... a mosdóknál, ami azt jelenti, hogy már látom is! A legközelebb eső ház az. Nagyszerű, így kevesebb a kockázat.

Nekiveselkedett és szerencsére, mintha már a szeme is hozzá szokott volna a sötétséghez, sőt... mintha látott volna a sötétben... fura... vajon mindenkire ilyen hatással van az alkohol? Nem is olyan rossz ez a piálás dolog – szögezte le magában, hiszen rengeteg pszichoaktív szert kipróbált már, azok fele ilyen előnyös hatásokkal nem jártak. Pedig tizenöt-hat éves korában feszegette ám a határait!

– Hé, ember! – kiáltott fel pár méternyire tőle egy dühös férfihang.

Szonja összerezzent. Talán neki szólt volna? Nem látott senkit a háta mögött, sem maga előtt. Megnyugodott, a szíve is abbahagyta a veszett dübörgést. Körbenézett, végül megpillantott a férfimosdó előtt öt alakot. Közelebb lépett, aztán lekuporodott egy bokor tövébe, hogy észrevehetetlen maradjon. Az épület előtt csak gyér fény világított és messze álltak, így nem tudta kivenni pontosan, kik azok. Ennek ellenére nem adta fel, hanem koncentrált. Közelebb nem mehetett, mert egy fa vagy bokor sem akadt arrafelé, csupán egy földút. Így hát fókuszált, amíg egyszer csak világossá nem vált minden. Lothar állt középen, és a hármas szám alatt lakó egyik srác kiáltott utána. Lothar nem úgy tűnt, mintha hallotta volna, nyugodtan ment tovább. Kettő a közelében hesszölt, kettő pedig az épület két sarkánál. Valamire készültek.