Egy vérfarkas hercegnője

2.

Bementünk, csináltam vacsit, amit meg is ettünk, utána elmentünk fürdeni, és aludni.....
Én elmentem fürdeni, majd elő vettem a táskákat, az ágyra tettem, aztán a szekrényből elő vettem egy fekete spagetti pántos fekete has pólót,
egy fekete cica nadrágot, egy fekete pulcsit ami garbó nyakú. A hajam újra felkötöttem, és fel vettem egy szintén fekete Vans cipőt.
Majd irtam egy levelet...

Kedves Batyus, Daniel!

Köszönök mindent, szeretlek és bocsáss meg, hogy nem mondtam el neked soha. De nem érzem magam itthon túl más vagyok és ez már tulságosan fáj, rajtad kívül senki sem szeretett, és én is így voltam ezzel, örülök hogy meg ismertelek, játszottál velem. Meg vigasztaltál ha kelett, remélem még látjuk egymást, de egy hosszú időre búcsút intek ennek a családnak, és neked....
Annyira sajnálom, puszi.
Szeretettel :Hugi, vagy Maya!!! ❤️

Majd ezt a levelet, becsusztattam az ajtaja alatt és vissza siett a  szobámba, fel kaptam  egy fekete kendőt, amit az arcomra kötöttem ,a szem volt kint belőle más nem . Ki másztam az ablakon majd a hátsó bejárathoz futottam , kinyitittam  majd vissza zártam, és elsiettem. Be az erdőbe és sirtam de futottam közben amilyen gyorsan csak tudtam.  Ami nagyon gyors az átlaghoz képest, de most csal futottam , majd egy fánál meg álltam , és leültem, csak sirtam és sirtam.
De ekkor meg halottam egy hangot, oda kaptam a fejem. Csendben letöröltem az arcom, majd halkan fel álltam, csak folytak a könnyeim csendben.
-Mit akarsz, vámpír? - kérdezem, mert érzem, hogy nem ember az aki itt van.
-Áhhhh... Nem csak a hallásod jó hanem az érzékeid is! - mondja, mire meg állok, le dobom a táskáim.
-Utoljára kérdem, mit akarsz vámpír? - kérdezem sziszegve, mire előttem terem, meg sem lepődtem, egy nálam kettő fejjel magasabb férfi vámpir volt.
-Ahhh.... Értem, tőlem nyugodtan meg őlhetsz legalább nem kell néznem, vagy azt tennem amit a többi ember tesz! - motyogom a végét, és hátat furditok neki, fel kapom a táskáim, majd amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem futni, nagyon meglepődött, de én csak futottam majd mikor elegem lett meg álltam, le ültem és megint elbögtem magam, de megint halottam egy hangot, fel álltam, és le töröltem a könnyeim.
-Mit akartok vámpírok?-kérdezem, és meg igazítom a hajam.
-Ahhh... Akkor te vagy az a lány akiről jelzett nekem Thomas! - mondja.
-Nem érdekel ki kicsoda az érdekel, hogy hagyjatok már békén épp elég problémám van nélkületek is.
Ha annyira akarnám már halot lennél! - móndom, és ekkor látom meg, ki látszott és meg csillant a szeme, ahogy az enyém is, én pislogtam hármat, majd vissza ültem a földre és meg tamasztottam a fejem.
-Mit keresel itt a területünkön kislány? - kérdezi, mire rá nézek.
-Csak eljöttem elegem lett, utálnak és nekem ebből lett elegem, meg hogy meg ölnek titeket és ez már annyira fáj, hogy nem birom nézni, hogy ők ilyen pompában élnek, ti meg menekültök, ismerem a fegyvereiket, ismerem őket félnek tőletek de arra nem gondoltak, hogy lehet nem vagytok ti olyan rosszak mint hiszik! - mondom, és neki döntöm a fejem a fának.
-Áhhh... Hogy inenn fúj a szél, hogy hivnak kislány? - kérdezi, mire rá nézek.
-Már nem tudom kinek higgyek de Maya! - mondom, mire le fagy és elém jön.