Egy vérfarkas hercegnője

3.

Elém termett...
Nem szoltam semmit, csak bele néztem a szemébe.
-Vedd le a kendőt! - mondja, mire lassan leveszem.
Elkerekednek a szemei.
-Velem kell jönnöd! - mondja, mire elgondolkodom.
-Mi van, hogy ha nem?-kérdezem, mire hátra hököl.
-Akkor ide hívok néhány vámpírt és együtt viszünk el! - mondja, mire vállat vonok, vissza veszem a kendőt majd meg szolalok.
-Én nem megyek sehova, vagyis de, el innen! - mondom, és fel kapom a táskám és éppen indulni akarok, mikor egy kéz meg fogja az alkarom.
Hátra nézek, kirántom, és futni kezdek, először lassan majd egyre gyorsabban, meg állok egy rét szélén, körül nézek, majd le ülök a rét szélére.
Csak pihenek most nem sírok, csak ülök.
Majd megint hallok egy hangot, de most a szokásosnál furább érzésem volt, éreztem, hogy vámpír de volt benne valami más.
Megint fel álltam, és körül néztem.
-Mit akarsz te vámpír, vagy mit tudom én? - kérdezem, mire elő jön egy halvány zöld hajú fiú, akinek sötét zöld csíkok voltak a hajába.
A szeme fakó zöld, és ez volt az a különleges.
Vissza ültem, majd meg szólaltam.
-Meg támadtak titeket, az emberek ugye? - kérdezem, mire furán néz rám.
-Nem, de te érzed, hogy vámpír van a közelbe?-kérdezi.
-Igen, ezt sokat ki is használták az emberek elszöktem, mert elegem volt belölük! - mondom, mire elképedt, de le ült mellém.
-Jó a hajad, tetszik! - mondom, mire elmosolyodik.
-Én nem látom a tiéd, mert ez a kendő és a kapucni eltakarja! - mondja, mire vállát vonok, és csak nézem a nap felkeltét.
-Szép, nem igaz? - kérdezi, mire elmosolyodok.
-De igen, gyönyörű, imádom nézni, ha van rá időm, de egyet jegyezz meg és most hallgass végig! - mondom, mire bólint.
-Te egy faluban élsz nem messze igaz? - kérdezem, mire bólint.
-Hasonlóak élnek ott mint te, vagyis fakó a szemük színe, a hajuk is más színű és a szemük is, ugye? - kérdezem, mire egy kicsit sápadtabb lett, de bólintott .
-Ha meg hallgatlak le veszed a kapucnid és a kendőd, plusz válaszolsz néhány kérdésemre ? - kérdezi, mire sóhajtva bólintok, és kezet nyújtok, amit el is fogad és meg ráz.
-Connor! - mondja, mire bólintok, de még nem mondom el a nevem.
-Szóval, most nagyon figyelj rám, oké? - kérdezem, mire oldalra forditja a fejét, majd bólint.
-Valószínű , hogy az emberek a ti falutokat találták meg és először csak figyelni fognak és miután nagyjából ki ismerték a kepességiteket támadnak, szóval meneküljetek vagy mit tudom én de vigyázzatok, szentelt víz, foghagyma, keresztek és nappal támadnak amikor gyengék a vámpírok ne feled el és szerintem szólj a vámpírok főnökének, hogy egy lány megjósolta a tamadást! - suttogom a végét, ő csak dermedten néz.
-Ránk nem hatásos egyik se, vagyis de, de az most nem fontos azért köszönjük! - mondja.
-Ha a nap nem árt nektek bármikor támadhatnak, és a pergamentre írt bibliai szöveges dolgot is ismerik, szóval vigyázzatok! - mondom, mire sokkal fehérebb lett mint eddig.
-Nekem nem hisznek, de ha velem jönnél talán hinnének nekünk! - mondja, mire felhorkantok.
-Nem hiszem, egy idegennek ki hisz, neked miért nem hinnének? - kérdezem.
-Mert egyszer miattam tűnt el a hercegnő, még kis korában! - mondja, mire oldalra forditom a fejem, és a kezéért nyulok, majd hirtelen meg fogom,és ekkor egy emlék jön be.

-Hercegnő, jáccunk! - kiabálta Connor.
-De apa nem engedi! - mondja a hercegnő, nem láttam az arcát teljesen de voltak olyan részei, amiket egy kis ideig hasonlitott valakire...
-Jaj, de kérlek Maya! - mondja Connor, aztán a lány sóhajt egyet és oda siet a fiúhoz, akivel be futottak az erdőbe majd elfutott a lány és nem jött vissza....

Egy kicsit könnyes lett a szemem, de gyorsan letöröltem.
-Sajnálom, de nem csak a te hibád, egy te csak játszani akartál, kettő ő bele ment, három ő szaladt el és nem jött vissza aminek biztos volt oka is! - mondom, mire ledöbbent.
-Te.. Te honnan tudod?-kérdezi, mire vállat vonok.
-Tudod ennél rosszabb napom nem nagyon lehet, pedig ma jónak kéne lennie! - mondom, egy nagyot sóhajtva.
-Miért kéne, hogy jó legyen? - kérdezi, mire le huzom a kendőt, és rá mosolygok.
-Ma van a 18-dik születés napom! - mondom, kínosan nevetve, ő teljesen le dermedt és most iszonyat fehér lett.
-Kérlek gyere velem, kérlek! - mondja, mire lehajtom a fejem.
-Ha tömlőcbe vetnek akkor ki szabadítasz? - kérdezem, mire meg ölel és bólint.
-Akkor indulás! - mondom, mire fel áll, és én is.