Egy vérfarkas hercegnője

11.

-Tényleg igaz társak! - mondja az apja, majd el lépnek, vissza helyezem a hajam, de ekkor meg torpannak.
-A hajad! - mondják mire bólintok egy fél oldalas mosoly kiséretében.
-Tudom, szines, de magától valtozott ilyenné! - mondom, és Masonra nézek, aki a fülembe súgta.
-Gyönyörű vagy! - mondja és homlokon csókol, amin elpirulok.
-De ez még nem is minden, hisz fehérebb a bőre! - mondja az apa , mire lassan bólintunk,majd Mason meg szólal én lehajtom a fejem.
-Ömmm...kicsit vámpír, és nagyobb részt farkas! - mondja, mire elképednek a szülők.
-Megi lánya? - kérdezik, mire Mason bólint, én furán nézek rájuk.
-Ki az a Megi? - kérdezem, mire mindenki elképedve néz rám.
-Ömmmm... Az anyukád! - mondják, mire lehajtom a fejem és sóhajtok egyet!
-Igazából, tudják nem emlékszem a gyerek koromra, és ha igen akkor is csak foszlányok ugranak be!-mondom, mire még furábban néznek rám.
-Ahhjj... Tudják kis koromba elmentem otthonról, és emberekkel nőttem fel, majd elszöktem és hát itt tartunk! - mondom, mire kikerekednek a szemeik.
-De anyu, apu, hugi most nem emiatt gyültünk össze, még lesz alkalmatok beszélni Mayaval, de most a kastélyról, és a falkáról lenne szó! - mondja Mason, mire bólintok, és le ülünk.
-De előtte, te hogy vagy ennyire jó állapotba, amikor néhány órája haldokolottál? - kérdezi az anyja, mire Mason rám néz én lehajtott fejjel bólintok.
-Maya mentette meg az éltem, időbe érkezett, és egyébként én sem tudom! - mondja, mire sóhajtok, és fojtatom.
-Időbe érkeztem és mikor bejutottam a szobádba, használtam az erőm, hogy ki deritsem mi okozza a betegséged, és akkor eléggé ledöbbentem, az az egész vidék egy varázslat védi, ami vámpírokra, farkasokra és hasonlókra ártalmas egyedül a sárkányokra nem, ezzel tisztába is voltak ezért adták neked! - mondom, mire mindenki kikerekedett szemmel nézett.
-Utána hívtam szélvészt, a lovamat, és rá tattelek mikor Maverickhez értünk meg hirtelen iszonyat gyenge lettem a fejem fájt és szédültem, te már jobban voltál, már mint a szined nem volt olyan fehér! - mondom, a végét, és nyelek egy nagyot.
-Értem, na látod anyám, gondolom tudtad, hogy szivja az erejét, de te eljöttél értem! -móndja és homlokon puszil,én el pirulok.
-Szóval ő it a hugom, Aria, ő az anyukám Isabelle, és ő az apám William! - mondja Mason,én meg emelem az egyik kezem, hogy kezet fogjassunk.
-Maya! - mondom, és kezet fogok velük, de William kezet csókol.
Utána Kicsit Masonhoz bújok és belé kulcsom kezem, majd ujjaikat össze kulcsolja,amin elmosolyodok.
-Szóval néhány nap múlva lemondok! - mondja William,mire kicsit ledöbbentem, és nyeltem egy nagyot.
-Rendben, ma át hozzuk a cuccainkat és ide költözünk! - mondja Mason, mire még döbbentebb lettem.
-Akkor együtt akarjátok vezetni őket, vagy külön flakát akartok? - kérdezi, az apuka, Masonra nézek, aki értette.
-Külön! - mondja, mire bólintok.
-De viszont egy helyen fognak élni és jó barátságban lesznek, de ha ez nem működik akkor egybe olvasztjuk őket és egyet vezetünk ketten! - mondom, mire elismerően bolintanak..
-Akkor ma már ittalszotok? - kérdezik, mire el gondolkodok.
-Igazából igen, de nekem vissza kell mennem valamiért! - mondom, és Masonra sanditok, aki egy kicsi értetlen fejet vag, adok neki egy puszit, és lassan fel állok, meg hajolok és elteleportálok. Maverickel akarok beszélni, muszály, nem hiszem, hogy menni fog ez az egész, főleg ezekkel a látomásokkal....
-Maverick! - mondom, mikor meg érkezem, ott ült és olvasott, de amint meg hallotta a hangom, fel kapta a fejét, le ültem mellé rá néztem.
-Nem akarlak itt hagyni, és nem fog nekem menni ez az egész, ezek a látomások minden túl sok igy egyszerre! - mondom könnyes szemekkel, ő közelebb jön, és meg ölel.
-Semmi baj, minden rendben lesz, és nem kell félned, mindig itt leszünk és segíteni fogunk úgy, hogy nem kell félned! - mondja, én csak meredek magam elé és nem szolok egy ideig semmit.
-Oda kell költöznünk! - mondom, mire elenged, és rám néz, én szomorúan könnytöl csillogó szemekkel, és szipogva.
-Én nem akarlak itt hagyni! - mondom és hozzá bújok, mire nagyot sóhajt.
-Nem akarsz velünk jönni? - kérdezem, mire elmosolyodik.
-De csak akkor ha Mason is bele megy! - mondja, és ekkor érkezik meg Mason.
Fel ugrok és oda rohanok hozzá, amennyire a ruhám engedi.
-Mason! - mondom, mire rám néz, és láthatta a szememen, hogy majd nem sírtam, és könnyes.
-Mi a baj picur? - kérdezi, mire lehajtom a fejem.
-Nem akarom itt hagyni Mavericket! - mondom, mire elmosolyodik.
-Hát akkor van egy jó hirem! - módja.
-Mi? - kérdezem, mire homlokon puszil.
-Jöhet velünk! - mondja, mire elmosolyodtam és meg csókoltam.
-Köszönöm, annyira szeretlek! - mondom, és jó szorosan meg őlelem.
-Én azt szeretném ha boldog lennél, és ha ahoz ez kell, ez lesz! - mondja, és homlokon puszil.
Majd Mavericket nevetni hallom, igy oda nézünk, és mi is nevetni kezdünk.
-Na de indulás, pakolni, én Mavericknek segítek te addig pakold a saját cuccaid! - móndka, mire valahogy fel megyek ebbe a ruhába, és élő varázsolok egy bőröndöt, majd bele reptetem az összes cuccom. Aztán le sietek és el kiabálom magam.
-Kész vagyok! - kiabálom, és le ülök a kanapéra.
-Akkor segítesz, ezeket a könyveket kéne össze pakolni, meg azokat a bajitalokat, és szereket!-mondja Maverik.
-Aha segítek! - kiabálom, és élő varázsolok néhány dobozt, először a könyveket reptetem bele, majd a bajitalokat és szereket, ezt egy fél óra alatt össze pakoltam.
-Kész! - kiabálom, és elmegyek egy kis vért inni. Majd mikor meg ittam sokkal nagyobb erőre kaptam, és vissza ültem a kanapéra.
-Segítsek még? - kérdezem kiabálva, mire elő jöttek, egy csomó cuccal.
-De gyors valaki! - mondja, Maverick mosolyogva.
-Hát, ha az ember tárgyakat röptet, elég gyors! - mondom, mire Mason elkezdett nevetni, én is.
-De ez nem ér, én pakoltam! - mondja Mason.