Ez a történet egy olyan lányról szól akinek eddigi élete sem volt átlagos. Mert szülei kényszerítik, hogy vámpírokat öljön, pedig ő utálja ezt csinálni. De nem tehet mást, mert ez a családi szokás nemzedékekről, nemzedékekre száll. Igy az ő köteles...
Ma is hajnalban keltem ugyan arra a látomásra, de most nem kiabáltam, halkan ki mentem a fürdőbe át öltöztem, hogy kitudjak menni futni, vagy ilyesmi. Igy fel vettem egy spagetti pántos pólót, egy fehér kötött pulcsival, és egy farmer nadrággal.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A hajam össze fogtam, de amikor a régi táskámba kotorászni kezdtem, egy nyakéket találtam, még mindig sírtam, de fel tettem a nyakamba, aztán kisiettem a mi lakosztályunkról csak siettem, és most már hangosan sírtam, nem megy ez nekem, miért kell ennek történnie ott bögtem, le mentem a bál terembe, és le ültem a kanapéra, és elkezdtem zokogni, a melkasom iszonyat gyorsan ment fel és le. Elindultam a konyhába, le ültem és egyre jobban sírtam, de ekkor a nyaklánc fel villant, fehéren mint a bundám színe, és ekkor elő jöttek a kis kori emlékek........
Emlékek.... -Anya játszunk! - mondom és el kezdek a parton ugrálni és futni, hamar be ért és átváltozzott Farkassá. A szőre nem fehér volt hanem lila, gyönyörű volt, de inkább fehérebb volt a bundája, és amikor futott virágok nőttek ki a talajból. És ekkor én is át változtam... A bundám hófehér volt, a szemem kéken világított és én is beéretem anyut. Ő hirtelen meg torpant, majd vissza változott, és ekkor ide jött. -Kicsim, te farkas vagy, ne felejtsd el, az igaz társad, csak én tudom hol van, de ha én már nem leszek veled akkor egyedül kell meg találnod, és most vissza kell változnod, ha apád észre veszi téged is meg öl, engem is meg fog tudom pont ezért titkold! - mondja, mire bólintok, és vissza változók. -Nagyon erős farkas vagy, az összes erőt birtoklod és pluszba kicsit vámpír vagy, egész jó kombo! - mondja nevetve, én is elkezdek nevetni. -Szóval Mayacskám erősebb vagy mint bárki más és ha elfelejtenél mindent akkor ez a nyaklánc segíteni fog, jaj és tudd a jövőt csak te tudod meg változtatni és ezt még nem tudod használni, majd csak az után miután elvesztettél. - móndja..... -Ne apa! - orditom, és oda rohanok, de ekkor már késő, anya holtteste... Vér... Ordibálás.. Egyedül lét... Fájdalom... Depresszió.... Szökés...
Emlék vége... -Ne! - orditom és ekkor le rohannak a szülők és mindenki, én egyre jobban bögtem a nyaklánc fénylett én sírtam, fel álltam és elkezdtem körbe körbe járkálni és még mindig zokogtam, ekkor Mason és Aria ide rohant, ahogy Maverick is, én bögtem tovább, eski nyitottam a hűtött, remegő kézzel öntöttem vért magamnak, tiszta víz voltam, le dobtam a pulcsit ittam egy pohár vért, mire ide értek, Mason meg fogott, és az ölébe tett. Majd magához szorított, Aria és Maverick is meg ölelt, mire lassan lenyugodtam, és én is meg ötletem őket. -Nem birom ezt, ezek nem történhetnek meg és ez az emlék, nem nem, nem! - mondom, mert eszembe jutott z anyukám holtteste. -Láttam őt, láttam, a holttestét tiszta vér volt, hófehér a bőre, és utána mikor oda futottam egy erő fel ebbent, és elájultam, nem nem! - mondom, és megint fel le sétálok, és könnyezek. -Láttam őt, Láttam! - orditom, és a szemem elkezdett villogni, kisiettem az erkélyez, és átváltoztam, a többiek csak ide siettek, de én ki ugrottam a masodikról, talpra érkeztem és már futottam is a hófehér bundámmal. Majd mikor találtam az erdő közepén egy kisebb farönköt, fel ültem rá, és a holdra néztem a bundám elkezdett világitani, és mikor abba maradt olyan szinten fehér lett és világított, hogy majd nem meg vakultam, vissza futottam a kastélyhoz, mindenki ott állt kint, a szülők is, de amikor meg láttak, az anyuka fal fehér lett én virágokat akartam hirtelen, és ekkor körülöttem egy csomó nőtt, egy kicsit elképedtem, majd jól bele feküdtem. Majd elkezdtem ugrálni, furkosni, és mikor vissza mentem, eléjük leültem, oldalra forditottam a fejem és ekkor mindenki furán nézett, vissza változtam, és ekkor az összes ledöbbent... Maverick elém lépett. -El jött az idő lány, most már az összes erőt birtoklod, mint az Anyád de ő egyet soha nem birtokolt és az a bátorság és féltés, plusz nem tudott kapcsolóni a holdal, vagyis ezt az erőt nem birtokolta, mit a hold adott neked!-mondja, mire kérdőn nézek rá. -Miért, mit adott? - kérdezem halkan, és lassan, rendesen veszem a levegőt. -Hát ez lassan ki fog derülni! - mondja, mire bólintok és ekkor Masonhoz lépek, aki magához húz és meg ölel. Most csak ez kelett, elájultam....
