Mikor fel keltem a kis picik engem néztek, elnevettem magam, és fel ültem, majd meg szólaltam.
-Anyu most át öltözik, utana vissza jön! - mondom, és be teszem a kis agyba őket.
Makd be siettem öltözni. Végül egy fekete fehér ruhát vettem fel.
Majd egy magassarkút, és utána fel öltöztetem a piciket, mind a kettő haja fehér volt, bár a fiunak egy kettő fekete tincse is volt. A szemük kék, és nagyjából ugyan olyanok voltak mint én.
Elmosolyodtam, majd fel öltöztetem őket, és elindultam reggelizni. Mindenki ott ült, én benyitottam a hosszú fehér hajam most világitott és a picik csak úgy bujtak hozzám, le ültem a helyemre, mindenki ide nézet, a férfiak ijedten néztek rám, én fáradtan ásitottam egyet, majd csettintettem egyet, igy lett mindenki előtt étel. A picik is kaptak tejet,én vért ittam meg sok gofrit ettem.
-Jó reggelt! - mondom, és iszom még egy kis vért, a lányok mosolyogva köszöntek, és ide rohantak.
-Meg nézhetjük őket? - kérdezik.
-Persze, de ne vegyétek ki őket, mert akkor sírni fognak! - mondom, és fel állok, majd be akartam menni a konyhába, de sírni kezdtek, igy vissza siettem, majd meg fogtam őket, igy lenyugodtak.
Én csak sohjtottam egyet, és el vittem őket sétálni.....5 évvel később....
Már jó nagyok az én ikreim, az egyiket Ave-nak hívják a másikat Jack-nek, nagyon szeretem őket és nagyon anyásak, Mason nagyon sokszor jött bocsánatot kérni, mindig küld ajándékot a piciknek, de soha nem fogok neki meg bocsájtani ezért az egészért és holnap esküvője lesz, engem is meg hívtak, igy mivel alfa vagyok, muszály elmennem, szóval most éppen pakolok a picikkel.
Jack és Ave már át tud változni, gyönyörű fehér farkasok, bár Jack egy része korom fekete, az apja miatt, igazából nem bánom, igy szeretem ahogy van és ő is erős, bár Ave és ő birtokolja az erőm, de csak a felét mind a ketten nem az egészet.
De tanitom őket, és már elég jól használják.
Szóval most éppen pakolunk, és a falkából néhányan velünk jönnek.
Ma utazunk farkas modjára, néhány mérföld nyire van a hely de inkább előbb oda akarok érni.
Mikor kész lettem levittem a kis táskám amibe mindent eltettem ami kelhet.
-Indulunk, Ave, Jack, srácok gyertek! - kiabálom, mire a kettő picurom ide rohan és utánuk a srácok, nagyon szeretem őket is, bár ők már felnőttek, úgy játszanak a gyerekeimmel, mint ha ők is gyerekek lennének.
Az egész falka elrohant és szomorúan néztek rám.
-Jaj srácok, holnap után itthon leszünk, ha meg baj van akkor jelzek, és ott az átjáró, hamar át tudtok jönni! - mondom, mire mindenki bólint, és mi elindulunk, még integetnek, de mi már átváltoztunk és futottunk az erdőbe.
Csak futottunk, mig oda nem értünk, Mason és a jegyse ott állt, vissza változtam a gyerekeknek nem engedtem őket mögém állítottam.
-Sziasztok, meg jöttünk!-mondom, és ekkor Mason észre vette a kettő kis fehér szőr pamacst. Oda akart rohanni, de lemorogtam, mire a jegyese is szurosan nézett rá.
-Meg mondtam, nem láthatod őket, és nem érhetsz hozzájuk!- morogtam és kezet fogtam a nővel.
-Gratulálok! - mondom, a nőnek kedvesen, ő mosolyogva válaszol.
-Köszönjük, és örülök, hogy elfogadtad a meghivást! - mondja.
-Ez csak természetes, az alfákn ez hagyomány! - mondom.
-De hol az alfa? - kérdezi, mire el nevetem magam, és lassan hátrébb lépek, és át változók, a szemem meg villantom, majd vissza változóm.
-Ti jöttök gyerekek! - mondom, és meg villantják vörös szemüket, majd át változnak, én mosolyogva meg puszilom őket, az apjuk ide akart jönni, de Jack lemorogta, amin jót nevettem magamba, aztán a nőre néztem, aki eltátotta száját, aztán be engedett minket.
-Lassan kéne egy pár nekem is! - motyogom és megforgatom szemeim,ekkor a gyerekek ujjongani kezdtek és ugrálni.
-Apukát akarunk, szóval siess anya! - mondják, amin még szomorúbb leszek de magamra eröltetek egy mosolyt és elnevetem magam.
-Csak viccből mondtam de majd meg látjuk! - mondom, és be mentünk a kastélyba.
Be vezettek minket egy lakosztályba és itt lepihentünk...
VOUS LISEZ
Egy vérfarkas hercegnője
Loup-garouEz a történet egy olyan lányról szól akinek eddigi élete sem volt átlagos. Mert szülei kényszerítik, hogy vámpírokat öljön, pedig ő utálja ezt csinálni. De nem tehet mást, mert ez a családi szokás nemzedékekről, nemzedékekre száll. Igy az ő köteles...