Egy vérfarkas hercegnője

8.

Lesétáltunk a lépcsőn, közben egymásra pillantottunk, csak mosolyogtunk...
Majd mikor az utolsó lépcső fog jött, össze kocoltam beállitott haját, majd leugrottam nevetve.
-Hé, ezt most miért kelett? - kérdezi sértödötten.
-Nekem jobban tetszik kocosan! - mondom mosolyogva, mire ő ide jött, derekamnál fogva közelebb húzott magához.
-Nekem az tetszik amikor elpirulsz! - suttogja, és homlokon puszil, én az egyik tincsemet kezdtem piszkálni zavaromban, amin elvigyorodott.
Én csak elmosolyodtam majd elteleportáltam a konyhába, és vigyorogva nyitottam ki a hűtőt.
Elkezdtem gofrit csinálni, majd mikor már kész volt néhány akkor valaki be nyitott.
-Áhhh... Végre Meg vagy! - mondja Matthew én meg elnevetem magam.
-Éhes vagyok! - mondom és vállát rátok.
Majd ő elő vesz egy kancsó vért.
Tölt mind kettőnknek.
Én be fejeztem a gofri készítést, és le ültem az étkező asztalhoz.
Meg teritettem és ekkor Matthew behozta a kancsó vért és a poharainkat.
Majd le ültünk, mikor már javában ettünk meg hallottam, hogy jön valaki.
-Szerintem jön valaki! - mondom, mire mosolyogva homlokon puszil és bólint.
Majd benyitnak a szülei és Sofia.
Beszélgettek majd ide néztek, oda néztem mosolyogva, majd meg láttam, hogy bekönnyeztek a szülők.
-Uram isten, hát élsz, nem haltlá meg! - mondja az anyuka, majd ide rohan és megpuszilja fiát, majd ide jött hozzám és sírva borult ölemebe.
-Köszönöm, köszönöm, annyira köszönöm! - mondja sirva, igy meg ötletem.
-Szeretne gofrit?kérdezem.
-Én csináltam! - mondom majd ránézek aki boldogan megy is tányérért.
Majd az apunak is hasonló reakciója után jött Sofia, aki mosolyogva indult Matthew felé.
De mikor éppen hozzá ért volna, odébb húztam Matthewet.
Mikor újra meg próbálta odateleportáltam, Matthew ölébe, majd lesziszegtem Sofiat.
Dühösen néztem rá, és Matthewhez bujtam, aki hajamba puszilt, és simogatott igy lassan lenyugodtam, de ekkor Sofia,dühösen nekünk akart ugrani, de én buborékot tettem magunk köré és még jobban Matthewhez bujtam.
-Látom nem nagyon kedveled! - puszil a hajamba, majd tovább simogatja a hátam.
-Nem szeretem ha hozzád ér! - mondom, mire kuncogni kezd.
-Jól van, vigyázok de ez fordítva is igaz! - mondja, mire mosolyogva nézek rá.
-Ez nem ér! - mondja Sofia.
-Az se ért, hogy elüldöztétek Mayat! -mondja Matthew, mire Sofia sokkal fehérebb lett.
-Na ugye, én is tudok ilyen lenni! - mondja, és int az egyik őrnek, aki ide lép, leveszem a burkot, majd oda tartja fülét, és figyelmesen hallgatja mit mond Matthew.
-Rendben uram, már is!-mondja, majd int kettő másik örnek, meg mondja nekik, amit Matthew mondott, aztán az a kettő oda ment Sofiahoz és meg fogták, majd elkezdték vinni, én lefagyva néztem.
-Remélem jól vannak Connorek! - motyogom, mire Matthew rám néz, és közelebb húz magához majd homolokon puszil, erre a szülők vissza tértek majd beszélgetve leültek, majd ide néztek.
Halkan kuncogni kezdett az anyuka,és az apuka.
-Hogy van a kislány? - kérdezem, mire futást hallottam.
-Áhh... Már hallom is! - mondom mosolyogva mire a szülők egy kicsit ledermedtek.
-Te ilyen jól hallasz? - kérdezi az apuka, mire mosolyogva bólintok, és lassan vissza teleportálok a helyemre.
-Fura, nekünk nem szokott ilyen hallásunk lenni! - mondja, mire én is felhuzom a szemöldököm.
-Hát, ez tényleg fura! - motyogom, majd ekkor beront a kislány, majd lefagy, aztán sírva rohan a bátyjához, aki mosolyogva tárja kilezeit.
Igy a kislány kezébe ugrott, én elmosolyodtam majd kuncogtam egyet.
-Ave én is kapok ölelést? - kérdeztem, majd elkerekedett a szemem, mert nem tudtam eddig a nevét, és most se mondta senkit..
Mindenki ide kapta a fejét én elkerekedett szemekkel néztem a lányra, aki egy kicsit furán nézett majd ide sietett és meg ölelt.
-Honan tudod a nevét?-kérdezik a szülők, mire lassan rájuk nézek és pislogok párat, majd lassan eltátogom, hogy később beszéljük meg, mire bolintanak.
-Köszönöm, hogy segítettél neki! - suttogja Ave, mire mosolyogva belepuszilok hajába.
Ez igy ment hónapokon keresztül, boldog voltam de, mindig volt egy fura érzésem, amit nem tudok megmagyarázni.
Igy megint döntenem kelett, mert egyre több fura erőm lett és már sokkal furábban viselkedtek a szülök is.
Egyre több rémálmom lett, amik pár nap múlva mindig valóra váltak. Igy egyre szomorúbb is lettem majd mikor ez a nap vége felé kezdett járni, eldöntöttem valamit.

Vége