3. rész

1.8K 28 0
                                    

                               3. Rész
                                Tessa

Készülődők az egyetemre, bent már vár Ebi a hátsó sorban, foglalt nekem is helyet. Hamar tanul, elmosolyodom.

- Szia ! – köszön lelkesen.

- Szia Ebi! Mi a helyzet?

- Minden rendben. Már várom hogy ma menjünk dolgozni! – izgatott.

- Nyugi, megyünk ha vége az óráknak. Tényleg hány óránk lesz? – elfelejtettem.

- 3. Kettő a proffal, és egy szociológia.

- Oh basszus, alig várom! – fogom a fejem.

Megérkezett a prof., leteszi asztalara holmiját, majd körbe pásztáz rajtunk, amikor hozzám ér, a szája sarka mosolyra gördül. Bunkó! Felhúzom a szemöldököm, jelezve hogy te minek örülsz?! A táblához megy és felír valamit, nem látom mert előtte tornyosul. Hátulról egész jól néz ki, nadrágja fenekére feszül, izmos vallási szélesek, a karján is megfeszül az ing izmaitól. Be kell ismernem Ebinek igaza van, irtó szexi pasi, csak ne lenne ekkora bunkó! Arrébb áll a táblától es végre el tudom olvasni, „  Mr. Peter Nelson „

- Az eddig lemaradtak számára ismertetném a nevemet! – néz rám.

- Ebigel meg kérne a barátnőjét hogy álljon fel és mutatkozzon be?!

Ebi felém fordul, de leintem, fel állok és egyenesen a szemébe nézek. 

- Tessa Grinwod a nevem Mr. Nelson! – nézek rá gúnyosan, és vissza ülök a helyemre.

- Köszönöm Tessa – vigyorodik el.

- Hívjon nyugodtan Mis Grinwodnak tanárúr!  – szúrom oda neki, lefagy a mosoly az arcáról.

Ezaz, telibe találtam. Velem nem fog szórakozni ez a bunkó. Az óra elkezdődött, folyamatosan engem nézett, kezdett zavarni a dolog, Ebihez hajoltam.

- Le lépek ezután az óra után be kell mennem dolgozni! – hazudok neki.

- Mehetek veled? – kérdezi csillogó szemekkel.

- Nem! Te végig ülöd az órainkat és a jegyzeteket hozod majd nekem. 

Peter meg köszörüli a torkát.

- Elmondanák nekünk is hogy mi ilyen fontos, amit óra közben kell megbeszélni? – néz ránk szúrós tekintettel.

Esküszom ez élvezi ha belém köthet.

- Igen, az óra után el kell mennem és megkértem Ebit hogy a jegyzeteit majd  adja kölcsön. – vállat rántok.

- Hova kell mennie?

- Magánügy !

Azt hiszem most kapott agyvérzést, az erek megdagadta a nyakán, én pedig ezt élvezem, elmosolyodom arckifejezését látva.

- Óra után azonnal jöjjön a szobámba! – válaszolja ingerülten

- Ha muszáj – vágok szenvedő arcot.

Erre már nem válaszol, de látom rajta hogy majd fel robban. Irtó szexi mikor dühös. Jó az is igaz hogy ő bunkó velem én meg élvezem helyrerakni, de mennyire élvezem. Vége az órának és int a kezével hogy induljak hozzá, pff. Villantok felé egy gúnyos mosolyt, majd kiviharzik a teremből.

- Jaj Tessa, most nagyon dühös a prof.! – esik kétségbe Ebi!

- Nyugi, amelyik kutya ugat nem harap! – amúgy meg csak önszorgalomból vagyok itt, nem kötelező elvégeznem, nem kritérium a vezetőségben.

- Jó tudom, de olyan ijesztő mikor ilyen dühös.

- Ebi, nyugodj le, és mindent jegyzetelj, este tanulnom kell.

Már a folyosón vagyunk, meg állunk Peter ajtaja előtt.

- Még munka után? És mikor akarsz aludni?

- Nem alszok sokat, főleg mostanában.  – húzom meg a vállam. – na bemegyek te pedig majd jössz. Oké?

- Oké! Szia

Azzal elválunk én pedig bekopogok. Egy  dühös hang kiabál ki hogy menjek be. Benyitok és az ablak előtt áll. Most valahogy másképp festett így. Vonzó volt, irtó férfias, és mintha bántaná valami.

- Itt vagyok Mr Nelson!

Megfordul egyenesen a szembe néz, majd az asztala előtti székre mutat hogy üljek le, ezt meg is teszem

- Elnézést szeretnék kérni öntől! Rosszul indítottunk. – komoly tekintettel néz rám, közben  leül velem szembe a székébe. 

- Semmi gond, elnézem ha maga is nekem a csípős megjegyzéseket. – elmosolyodom.

- Frappánsak voltak ! – Ő is mosolyog -  Szeretném ha bejárna az órámra, de természetesen megértem ha mennie kell.

- Köszönöm, ez kedves öntől! Most tényleg be kell mennem dolgozni! – hazudok, de most már tényleg le kell lépne ha már azt mondtam.

- Dolgozik?

- Igen, nem huszonéves vagyok hogy csak az iskola és szórakozás legyen az életcélom!

- Igen, meg értem! – szemei elkomorodnak. 

- Igen, már tapasztaltabb vagyok mint a többi diákja! – incselkedek vele.

- Úgy érzem hallott a rólam elterjedt pletykáltról. – elutazza a száját.

- Oh igen, főleg hogy szeret külön órákat tartani, kár hogy nekem nincs rá szükségem! – tetetett sóhajt hallatott.

Megemelkedik mellkasa, nagy levegőt vett.

- Szívesen segítek bármikor ha meg gondolja magát!

- Ez kedves, de van egy olyan érzésem hogy  inkább nekem kellene segíteni magán. – elmosolyodom, Jézusom mit művelek.

- Gondolja képes lenne rá?!

Basszus de még mennyire, kár hogy hímringyót csinált magából. Akár meg van rá az oka akar nincs, így hogy mindenkit megfektet soha nem adnám be neki a derekamat.

- Ha akarnám igen, de nem áll szándékomban!

Tekintete elszomorodik, én pedig fel állok.

- Akkor én megyek, holnap találkozunk.

Elindulok ajtó felé, kezét megérzem a csuklómon, magamfele fordít, mellkasának ütközök. Felnézek szemeibe, tengerkék. A gyomrom görcsbe rándul, kezei a derekamon, szemei a szám és a szemem között cikázik, mintha azon őrlődne hogy megcsókoljon vagy sem. Gondolkodás nélkül közelebb hajolok, orrunk összeér, érzem forró leheletét, aztán eltávolodik és megigazítja a nyakkendőjét.

- Viszlat Mis Grinwod, holnap találkozunk.

Nem szólalok meg, csalódtam. Távozom a kocsimhoz megyek és bemegyek dolgozni. Kettő körül meg jött Ebi is.

- Itt vannak a jegyzetek! – teszi le az asztalomra.

- De ez csak szociológia – Nézem át  őket.

- Igen Mr. szexi nem jött be a következő órára.

- Tényleg?

- Aham. Na megyek Lizhez mert alá kell írnom a munka szerződésem – Vigyorog és a szemöldökét húzogatja.

Elnevetem magam és mutatom neki hogy menjen nyugodtan. Mi lett Mr sexivel? Biztos elkapott egy fiatal  lányt, helyettem. Itt elhúztam a szám, csalódtam hogy nem csókolt meg, pedig úgy tűnt ezt akarja. Jobb is így, nem férne bele az életembe jelenleg sem kaland sem kapcsolat, de azért eléggé magányos vagyok. Gyorsan eltelt a nap, este haza vittem Ebit, de nekem nem volt kedvem haza menni. Kerestem egy bárt, ahol enni is lehet. Beültem és gondoltam meg vacsorázok. Meg is rendeltem a vacsorám, evés közben egy hangos férfi tarságra lettem figyelmes, zavaró volt ezért feléjük néztem, basszus Mr Nelson köztük van, mondjuk háttal vagyok nekik, úgy hogy akár meg is úszhatom.  Megérkezik a vacsorám, de kiszaladok a mosdóba előtte. Bemegyek a fülkébe elvégezni a dolgom, hallom hogy bejön valaki, de csend van. Mindegy végzek, megyek kezet mosok, a mosdó előtt állok és egy kéz simul a derekamra. Felnézek a tükörbe, Peter az. A nyakamba fúrja fejét, nagy levegőt vesz, közben gyengéd csókot lehel rá.

- Imádom az illatod- suttogja, libabőrös leszek.

- Mit csinál? Ez a női mosdó! – kicsit megijedek.

- Láttalak és nem bírtam visszafogni magamat.

Érzem az erős alkoholt áradni belőle, részeg.

- Tanár úr maga részeg?

- És ha igen? – búgja, szorosabban fogja derekam, fenekemhez nyomva magát.

- Menjünk vissza a barátaihoz, oda kísérem.

- Csak akkor ha meg csókolsz! – kacsint rám.

Most csókot akár, amikor meg lehetősége  volt rá inkább eltávolodott tőlem?!

- Nem fogom megcsókolni! Részeg és szerintem nem beszámítható!

- Imádom hogy ilyen kis okos vagy, hogy mindenre van válaszod, mint régen!

Miről beszél ez, eddig még soha nem találkoztuk. Már a hajamban van az orra, onnan tüdőzi le illatomat, mély morgás szakad fel belőle.

- Kate! – nyögi

Baszki ez össze kever valakivel, összeszorul a szívem, nem is vagyok rá ilyen hatással. Ez nagyon rosszul esik. A felismeréstől le fejtem a kezeit derekamról, majd karon ragadom és vissza cibálom az asztalához.

- Elnézést uraim, de azt hiszem önökhöz tartozik! – tolom oda Petert.

- Oh igen, nem tudtuk hova tűnt. – nevetnek.

- Itt van. Viszlát. – vágom oda dühösen.

Faképnél hagytam őket, a vacsorámat kifizettem és ott hagytam, majd eszek otthon, nem fogok elment az étvágyam. Dühös voltam és csalódott, Katenek szólított, le se esett neki hogy én nem ő vagyok, ezért akart csókot mert azt hitte Kate van előtte, nem engem akart meg csókolni. Azt hittem talán egy ilyen férfi érdeklődhet irántam, de elkeserítő hogy mégsem, szarul érzem magam.

Hódíts meg!  Where stories live. Discover now