Hódíts meg!

12. rész

                         12. Rész
                              Ebi

Rob tényleg türelmes hozzám, már hetek óta együtt vagyunk, és legtöbbször négyen csinálunk mindent. Ma suliban vagyok, már alig várom hogy vége legyen elég uncsi ez a mai nap. Rob írt üzenetet hogy ma nem tud értem jönni mert az étteremben dolga van, de menjek be ha végeztem, ezt is terveztem. A suli végeztével elindulok hogy hívjak egy taxit, de valaki a nevemet kiabálja. A hang forrását keresem, Tom kiabál.

-Huh szia Ebi! – fújja ki magát amikor oda ér hozzám.

-Szia Tom! – mosolygok rá. – mi a helyzet?

-Minden rendben ! Nálad? Régen láttalak!- mosolyog ő is.

-Velem is minden rendben, a barátomhoz igyekszem, csak taxit kell fognom – nézek az autók felé.

-Ugyan nem kell, el viszlek hozzá!

-Ez nagyon kedves tőled! Köszönöm.

Be is szálltunk Tom autójába és el is indultunk. Hamar oda is értünk nem volt nagy forgalom, meg áll az étterem előtt.

-Gyere be velem, meghívlak egy kávéra! – invitálom.

-Nem lenne gond? A múltkor is feszült lett a pasid miattam. – húzza el a száját.

-Nem, dehogy is! Barátok vagyunk, nem ?!

-De, ha neked nem gond akkor elfogadom!

-Szuper ! Akkor menjünk.

Be értünk a lányok már ismertek, leültettek minket és kiértük a kávénkat.

-Ne haragudj lyzi  Rob az irodájában van?

-Igen, de most nem zavarhatja senki Ebi! – kicsit félve mondja nekem.

-Miért? Annyira dolgozik? – nem értem.

-Azt hiszem .... Igen!

Ezzel ott is hagyott. Na jó ezt meg kell tudnom, nem értem mi folyik itt. Szólok Tomnak hogy mindjárt jövök, és elindulok Rob irodája felé. Megálltam az ajtó előtt, hangok szűrődtek ki.  Mintha Rob motyogna valamit.

„ - azt mondtam hogy nem! Nem érdekelsz! Barátnőm van és szeretem!
-Ugyan édes! Te nem vagy szerelmes típus! – ez egy női hang.
-Igazad van, mert még soha nem találkoztam olyan nővel mint ő! És most takarodj innen! „

Kinyílik az ajtó, a nő még vissza szól neki.

-Ezt még bánni fogod!

Majd kiviharzik, észre sem vett. Elutasította, engem szeret, csak én kellek neki! A szívem majd kiugrik a helyéről a boldogságtól. Bekopogok az ajtón.

-Igen! – kiabál ki

-Szia édesem! – mosolygok a boldogságtól!

-Oh szia kicsim! Hogy van az én kicsi angyalkám?!

-Most már nagyon jól!

Oda megyek hozzá, az ölébe ülök. Rátapadok szájára, vágyom rá, és nagyon szerelmes vagyok. Az ölében ülök, szorosan magához húz, érzem mennyire kemény a lábam között, vadul csókolt, annyira beindult tőlem amennyire én tőle.

-Ne hergelj Ebi! – morog a nyakamba, közben a melleimet markolja. – annyira kívánlak! – nyögi ki.

Érzem hogy erőt vesz magán és visszább vesz a mozdulataiból. Hátradőlt a székén eltávolodik tőlem. Szemembe néz.

-Ma mit csináljunk nálatok? – simít el tincset az arcomból.

-Mi lenne ha ma nálad lennénk csak kettesben? – kacérkodok vele.