13. Rész
Rob
Halálosan szerelmes vagyok a barátnőmbe, az egész életem fenekestül felfordult jó értelemben. Most lesz hogy fél éve velem van, el sem tudom hinni. Soha nem voltam a kapcsolatok híve, egy nőt maximum 3x-4x fektettem meg, de azt is csak azért mert jól teljesített, de Ebi?! A sex valami fantasztikus, éjjel nappal csak benne lennék, alig várom az estéket hogy magamévá tegyem újra és újra. Ja igen hozzám költöztettem kb 3 hónapja, Ő csak az enyém és természetesen legyen mellettem. Kopogtatnak az ajtómon.
- Tessék – szólok ki.
- Szia haver! – lép be Peter.
- Gyere Testvér, ülj le. – invitálom be – mi a helyzet?
- Minden rendben, Tessával üzleti útra megyünk holnap, és csak be akartam köszönni.
- Örülök Nektek haver, nagyon!
- És veletek mi a helyzet? Élvezed a „házas életet „ – mutogatja az idézőjelet.
- Ami azt illeti nagyon! - Elnevetem magam, mert tényleg élvezem.
- Huh hihetetlen hogy Ebi így megváltoztatott haver.
- Nem Ebi tette, hanem az hogy szerelmes vagyok. – dőlök hátra a székemen.
- Állatira örülök nektek! – vigyorog rám.
- Köszi haver! Mutatnék valamit! – a fiókomból előveszek egy kis dobozt, Peter ledöbbent.
- Ez az amire gondolok?
- Igen ! Végül is vele akarom leélni az életem. – vállat vonok.
- Hát baszki, szóhoz sem jutok.
- Hát remélem Ebi igent mond!- nevetem el magam zavaromban.
- Ha úgy szeret mint Te őt, akkor tuti!
- Remélem haver.
- Most mennem kell még be kell pakolnom és óráim is lesznek, de este hívj fel hogy mit mondott.
- Minden képpen haver!
Meg öleltük egymást, majd ismét egyedül maradtam az irodámban. Bele merültem a munkába, a telefonom szakított félbe.
- Igen Róbert Jensen!
- Jó napot Mr. Jensen, Dr. Martins vagyok a St. Agatha kórházból. Mis Deswodnak autó balesete volt. Az ön elérhetősége volt megadva.
- Jézusom, Ebi ! Jól van? Máris indulok!
- Személyesen tájékoztatom uram.
- Indulok.
Kiviharzok az étteremből, közben felhívom Peteréket, hogy azonnal jöjjenek a kórházba. A gyomrom görcsben van. Istenem nem veszíthetem el! Ő az életem! Elönt a pánik! Villám gyorsan a kórházba értem, eszeveszetten keresem az orvost, a váróba ültetnek le amíg előkertiek.
- Mr. Jensen?
- Igen! Doktor úr mi van a Ebivel.
- Ön a rokona?
- A vőlegénye vagyok! – vágom rá.
Ekkor toppannak be Peterék, rögtön mellettem állnak, feszülten figyelik mit mond az orvos. Jelzem neki hogy családi barátok és mondja már végre.
- Autó balesete volt. A fejét csúnyán beütötte, kisebb sérülései vannak, a lába eltört de nem kellett műteni. Alapvetően jól vannak mind a ketten! Most alszik a nyugtatóktól.
- Hal istennek! – könnyebbülök meg, és le esik mit mondott az orvos! – mind a ketten? – kérdezek vissza.
- A menyasszonya és a magzat is!
- A magzat? – ismétlem az orvost, mint egy idióta.
- Igen a hölgy várandós!
Leroskadok a székre. Ebi terhes. Az én gyerekemmel. Apa leszek. Tessa leguggol hozzám, de még nem fogtam fel. Istenem apa leszek! Érzem ahogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon, mosoly jelenik meg a számon. Rájuk nézek.
- Apa leszek! – sírom el magam.
Peter és Tessa a nyakamba borult, velem együtt sírtak.
- Látnom kell Ebit! – az orvos után szolok- Doktorúra mikor láthatom Ebit?
- Most is be mehet hozzá.
Egy nővér eligazit bennünket a szobájához. Belépve a szívem szakad meg. A homlokán sebtapaszok, a bal lábán térdig gipsz van. Békésen alszik. Az ágya mellett lévő székbe ülök, megfogom a kezét.
- Itt vagyok szerelmem! Örökké itt leszek és vigyázok rátok! Megígérem! – csókolom meg kézfejét.
Peter és Tessa estig bent maradtak velem. Majd mondtam nekik hogy menjenek nyugodtan, hiszen holnap reggel utaznak.
- Ugyan Rob, lemondom az utat. – Tessa maradni akar- Ebi fontosabb !
- Ne butáskodj Tess, két nap múlva itthon vagytok, addigra mi is otthon leszünk! – simogatom meg a vállát.
Latom hogy végig gondolja, majd hezitál, de bele egyezik. El mennek, de Tess a lelkemre köti hogy hívjam amint felébredt Ebi. Ketten maradtunk Ebivel. Kicsit el bóbiskoltam, Ebi hangja ébresztett fel.
- Rob! .... Rob mi történt! – nyöszörög álmos hangon.
- Baleseted volt kicsim, de minden rendben lesz. Itt vagyok! – ülök az ágy szélére és simogatom meg az arcát.
- A lábam! Úgy viszket! – nézi a gipszet.
- Mert gipszben van édesem! – nevetem el magam.
- Ne nevess ki! – vág durcás képet. – Éhen halok! – teszi kezét a hasára. A babánkra.
- Mit ennétek kicsim? Bármit hozzatok nektek! – annyira boldog vagyok hogy észre sem veszem a többes számot. Ebi meg nem tudja, gondolom!
- Mi az hogy ennénk? Meg nekünk? – értetlen fejjel mered rám.
Elmosolyodom, könnycsepp gyűlik a szemembe a boldogságtól.
- Kicsim! Most azzal foglalkozzunk hogy jobban legyél. Szép kis fél éves ünneplést rendeztél nekem! – gyengéd csókot adok ajkaira.
- Sajnálom! Nem akartam! – szégyelli el magát
- Édesem ez nem a te hibád, csak nagyon megijedtem! – nevetem el magam – de az ajándékodat elhoztam. – kacsintok rá.
- Ó mi az? Megkaphatom? – csillan fel a szeme.
- Persze drágám! Mondjuk nem így terveztem! – nyúlok a zakóm zsebébe és kiveszem a kis dobozt. Ebi lefagy. Baszki mi van ha nemet mond. – nyisd ki drágám! – adom át neki.
- Rob! Ez ... – kinyitja és könnyek gördülnek le az arcán.
- Ebigel Deswod! Boldoggá tennél azzal hogy hozzám jössz feleségül! – a gyomrom görcsben van, nem szólal meg. Baszki ! – Ebigel!
- Rob... Én .... Én .... Istenem igen! – borul a nyakamba. Hosszú csókot váltunk, megkönnyebbültem.
- Nagyon szeretlek titeket! Mindig ti lesztek életem szerelmei! – ölelem meg szorosan.
- Na jó elmondanád mi ez a többes szám? Kezd fura lenni! Ugye nincs még egy csajod?! – húzza fel az orrát. Akaratlanul is elnevetem magam. Annyira édes.
- Kicsim! A baleset miatt volt pár vizsgálatod, és mint kiderült .... – a tarkómat masszírozom zavaromban.
- Kinyögned végre ! – csattan fel.
- Babánk lesz! Terhes vagy kicsikém! – simítom meg az arcát.
Nem mond semmit, hasára teszi a kezét, elpityeredek, majd engem és a gyűrűt nézi.
- Én sajnálom Rob! – zokog – nem kell csak ezért elvenned engem, én megértem.
- Ebi te mi a faszomról beszélsz? A gyűrűt 1 hónapja megvettem mert szeretlek. Azért veszlek el mert örökké szeretni akarlak, és a babánk csak hab a tortán. A szerelmünk gyümölcse, ennél boldogabb soha életemben nem voltam még! – arcát cirógatom. – Ebigel te vagy a mindenem, és most már a babánk is!
- Oh Rob!- borul a nyakamba zokogva – én is nagyon szeretlek!
Minden rendben volt és két nap múlva haza is engedtek minket. Tessáék is haza érték és boldogan sírtak Ebivel az eljegyzés és a baba örömére. Nők! Peterrel a kertben ültünk le míg a lányok csacsogtak.
- Haver! .... Gratulálok! – csuklik el Peter hangja
- Köszönöm! El sem hiszem hogy ez mind velem történik meg.... Úgy értem tényleg megérdemlem én ezt?! Hogy ennyire boldog legyek?
- Ez nem kérdés testvér! Ebigel meghódította a szíved, és végre meg is nyugszik velük!
- Igaz, ellopta a szívem és örökre az övé is marad! – mosolyodom el.
A boldogságunk határtalan, és alig várom hogy a karomban tartásam édes kis babánkat.
YOU ARE READING
Hódíts meg!
Romance" ma este van egy felzárkóztatásom egy dögös diáklánnyal. Ez jó lesz levezetésnek, a lányok 99%-a a lábaim előtt hever, azért mert tanár vagyok, és a vélemények szerint 35 évesen is szívdöglesztő pasi. 190 cm, sötét fekete haj, kidolgozott test (...
