Hódíts meg!

7. rész

                               7. Rész
                                 Tessa

Ezt nem hiszem el , hihetetlenül naiv picsa voltam. A dolgozó szobámban ülök és sírok, mérgemben, csalódottságamban. Miért nem tudta meg tartani magának?! Azt hittem rám vágyik, ő kezdte el az egészet, én marha bele is mentem. Hagytam hogy megdugjon, te jó ég! Tudtam hogy erre megy. Megvan a híre, tudtam róla, de annyira más volt most. Egy idióta vagyok, össze gömbölyödve ülök a kanapén. Mis Rees kopog.

- Tessék! – letörlöm a könnyeimet nem akarom hogy lássa.

- Miss Grinwod, Ebigel kisasszony van itt.

- Köszönöm. Jöjjön be.

2 perc múlva Ebi berobbant a szobába lelkesen.

- Na mehetünk dolgozni főnök asszony?!

- Szia Ebi. Igen, máris indulhatunk. – én már kevésbé vagyok lelkes.

- Tess mi a baj? Történt valami?

- Ah, lényegtelen, csak az én hülyeségem. – legyintek.

- Tess! Nekem elmondhatod, barátok vagyunk.

Nagy levegőt veszek, kissé szégyellem magam a történtek miatt. 

- Ma itt volt Mr sexi – húzom el a szám.

- Itt? Minek? Mi történt? Megint össze vesztetek?

- Elküldtem a picsába , de csak miután megdugott.

Ebi szája ismét nyitva maradt, ledöbbent.

- Először is miért küldted el a picsába? És a legfontosabb, hogy mi a faszt csináltatok? – akad ki

- Jó -  jó nyugi! Kezdem az elejéről. Jó? – bólint és feszülten figyel- az első naptól kezdve piszkálta, majd meg keresett és írogatott, persze bele mentem. Kinek ne tetszene hiszen nagyon jó pasi.  Aztán egyik este vacsorázni mentem. Kimentem a mosdóba és mikor kijöttem a fülkéből, mögöttem volt, átkarolt, a nyakamat cirógatta, annyira édes és gyengéd volt, aztán Katenek szólított! – elszomorodok ennél a résznél. – bocsánatot kért, érted? Nem tudom miért de másnap bocsánatot kért és a szobája hívott amikor mondtam hogy utánad megyek szociológia előtt. – Ebi bólint, de nem szólal meg.- az irodájában is rögtön nekem esett, annyira gyengéden csókolt meg, simogatott majdnem meg is dugott, de megint Kate lett belőle. – egyre feszültebb vagyok. – ezért jött ma bocsánatot kérni, és micsoda bocsánatkérés volt, Ebi basszus. Mikor végeztünk megölelt, tényleg, olyan volt mintha számítanak neki, és ismét Kate lett belőle. Elegem van! Minek erőlteti ha az a nő kell neki? – nézek Ebire kérdőn.

- Hát Tessa ez állati nehéz és zavaros ügy. – az állat dörzsöli ,gondolkodik. – Nem igazan értem én sem hogy minek erőlteti ha ez a Kate jár a fejében, de az hogy megcsókolt?! Bakker ez nagyon fura!

- Miért lenne az? – nem értem miért nagy cucc ez!

- Mert ő soha senkit nem csókol meg, a lányok mindig sérelmezik, erről beszélnek esténként és hát hallom. Soha semmien körülmények között nem csókol és nem is puszil meg senkit . Érted Tessa SENKIT! – nyomatékosítja bennem.

- Nem értem Ebi, engem többször is megcsókolt, és szenvedéllyel tette. –el gondolkodom.

- Nagyon fura a pasi! – rázza a fejét Ebi

- Az, de mi a fenét csináljak ezek után?

Nem szólal meg, látom hogy
gondolkodik.

- Szerintem semmit. – jelenti ki.

- És ezt hogy gondolod? Ezek után?
- Igen. Ne tegyél semmit, aztán majd úgy is elválik hogy mi lesz ebből. 

- Végül is igazad van.

- Szerintem is.- mosolyog rám. – ha többet akar tőled úgysem hagyja annyiban, ha meg nem akkor azt is tudni fogod a tettei alapján. Nem?! – tárja szét a kezeit.

- Igazad van.

- Tudtam én ! – neveti el magát és én is.

- Jó barát vagy Ebi! Köszönöm!

- Nincs mit, kedvellek!

- Én is téged. – fel állok és megölelem. – na menjünk dolgozni.

- Igen is főnökasszony!

Elnevetem magam, majd elindulunk. Egész nap dolgoztunk nagyon sok munka volt, Petertől kb 15 üzenetem jött, de nem néztem meg egyiket sem, nem hiszem hogy ezt ki tudná magyarázni.
Már késő van, mindenki haza ment még Ebi is, én az irodámban ülök, az ablakon nézek kifelé, Peteren jár az eszem, miért csinálja ezt. Annyira rosszul esik hogy nem engem akar, naiv kislány voltam. Basszus elegem van mindenből, és holnap még be is kell mennem órákra. Összeszedem a cuccom és elindulok haza. Mis Rees fogad.

- Kisasszony vendége van, de elég feldult állapotban van az úr! – közli kétségbeesve- nem tudtam elküldeni, azt mondta mindenképpen beszélni akar magával! 

- Nyugodjon meg Mis Rees elintézem. – a nyakamat teszem rá hogy Peter az.- hol van az úr?

- A dolgozó szobájába vezettem.

- Köszönöm, menjen nyugodtan!

- Igen kisasszony.

Mis Rees elment, én pedig elindultam a dolgozóba. Bent találom Petert, egy látnok vagyok! A kanapén ül, látom rajta hogy feszült. Oh basszus nincs hangulatom még ehhez is ma este. Oda sétálok a kanapéhoz és leülök vele szemben.

- Mit tehetek érted Peter?

Rám elemei tengerkék szemeit, vívódást látok benne.

- Én nem akartam.... – közbevágok.

- Peter! Fáradt vagyok most ehhez. Nézd, nem haragszom, nem kell magyarázkodni, jó? Meg voltam és kész. Nekem is jó volt neked is és zárjuk le ahogy szoktad. – teljes nyugodt a hangom, de látom rajta hogy nem tetszik neki amit mondtam.

- Ezt akarod?- fel pattan és az ablakhoz megy.

- Peter szerintem lényegtelen, hogy mit akarok. Nem én kellek neked, és ezt megértem, ne erőltessük azt ami nem megy. – a helyemen maradok, pedig legszívesebben oda mennek, hátulról átkarolnám és azt mondanám hogy „téged akarlak”, de nem tehetem.

- Tessa kérlek, évek óta senkit nem akartam, a lányokat csak használtam, semmi mást nem akartam tőlük. – elhalkul a hangja, még mindig kifelé néz az ablakon. – de tőled igen.

- Mit akarsz tőlem Peter?

- Megismerni, meghódítani, hogy te is engem akarj ... azt hiszem.

Nem igazán tudom eldönteni hogy én mit akarok. Fáradt vagyok, és nem vagyok olyan nő aki csak beleugrik egy sexbe, vele mégis megtettem.

- Nézd Peter, ez nem fog menni. Nem tudom ki is az a Kate, de azt hiszem vele kellene tisztáznod a dolgaitokat. Nem akarok mást helyettesíteni.

- Nem helyettesíteni akarlak Tessa, újra érezni akarok, és veled úgy érzem van esélyem. Kate a menyasszonyom  volt.  Megcsalt és lelépett egy másik férfival. Akkor megfogadtam hogy nem  érzek többet  senki iránt semmit, és addig jól is voltam amig nem jöttél te. Nem azért mondom ki Kate nevét mert őt akarom, hanem azért mert te nem ő vagy! És nekem ez a legfontosabb, hogy te nem ő vagy, Tessa!

Még mindig az ablakon néz ki, a hangja alapján szomorú. Szegény, sajnálom a vele történteket. Fel állok és oda sétálok mellé.

- Értem! – más nem igazán jön ki a számon.

Felém fordul, engem néz.

- Ennyi? Nincs más hozzá fűznivalód?
- Egyelőre nincs .

- Akkor már nem akarsz tőlem semmi?

- Ezt nem mondtam Peter, azt mondtam hogy egyelőre nem tudok mit hozzáfűzni. Ezt meg kell emésztenem és átgondolnom.

- Jó, tudod mit akkor hagyjuk az egészet, hülyeség volt ide jönnöm és elmondanom neked. -ingerült lett. 

- Ha így gondolod akkor rendben. Felejtsük el hogy itt voltál. – nem nézek rá, most én bámulok ki az ablakon. 

- Rendben. – elindul kifelé, de vissza fordul az ajtóból – Tessa ha most elmegyek többet nem erőlködöm.

- Rendben. Jó éjt Mr Nelson!

Nem nézek rá, háttal állok neki, nem akarom hogy lássa mennyire rosszul esik amit csinál. Becsapódik az ajtó, érzem hogy könnyek égetik a szemem. Én csak időt kértem hogy átgondolhassam a dolgot, hogy felfogjam mibe is készülök bele mászni. Én sem fogok könyörögni hogy értse meg az én álláspontomat, önzőség a részéről amit most tett.  Keservesen bemászok az ágyamba csak aludni akarok. Holnap talán jobb lesz!