Hódíts meg!

11 rész

                          11. Rész
                              Rob

Szét basz az ideg, nem tudom mi lett Ebivel, de az biztos hogy elment a maradék esze. Itt hagyott valami taknyos suhanc miatt. Basszus az a ruha, nem mutogathatja magát mindenkinek, csak nekem. Ő az enyém!  Dühömben felhívom Petert.

- Hol a faszomba vagy már?

- Neked is jó reggelt drága barátom! – jopofizik 

- Kurvara nem indul jól! – morgok

- Mi a baj? Történt valami?

- Történt.

- Most elmondod vagy nem?

- Majd el, az étteremben leszek.

- Oké, össze kapom magam és megyek

- Rendben, szia

Letettem és be is mentem az étterembe. Az irodámba megyek, semmi kedvem senkihez, a tegnapi csajt is lekoptattam, nem volt kedvem hozzá. Már bánom, most tele vagyok feszültséggel.  Ebi meg megkattant, nem tudom mi baja lett. Miért viselkedik így velem?! Nyílik az ajtó Peter sétál be és leül velem szembe az íróasztalomhoz. 

- Hallgatlak ! – néz rám.

Az államat dörzsölőm, szét basz az ideg, de nem tudom mit kellene tennem.

- Mit mondjak? – nézek rá

- Csak mond el mi a baj, és megoldjuk haver!

- Ebi! – bököm ki

- Mi a baj Ebivel?

- Haragszik rám, de nem tudom miért!

- Tetszik neked?

- Nem! Ez annál több !

- Azt látom, de mennyivel több?

- Őt akarom, kedves, vicces, jó szívű és az enyém! Ő az enyém! – motyogom magam elé.

- Haver, te bele estél Ebibe.

- Ó bazdmeg ne idegesíts te is! – borulok rá az asztalra.

- Délután elmegyek Tessához, gyere velem és akkor tudsz beszélni Ebivel.

- Aham.

- Most mennem kell dolgozni de délután találkozunk. Jó?

- Aham.

- Szedd össze magad addig.

Peter elment, én meg szét estem. Faszomért haragszik rám, nem tettem semmit. Ah elmegyek egy kávéért, séta közben meglátok egy tapsi hapsis pulcsit, elmosolyodok be megyek az üzletbe. Egy szőke cicababa sétál oda hozzám. A gyengém a szőkék de most nem ez a szőke.

- Jó napot ! – bájolog a csaj

- Jó napot! Azt a pulóvert szeretném! – mutatok a kiválasztott darabra

- Oh máris uram! A lányának biztos tetszeni fog.

- A barátnőmnek veszem, S-esben kérek egyet, van még hasonló?

- Ő... Igen persze. – lepődik meg.

Nem érdekel, Ebi az enyém és én boldoggá teszem. Azt akarom hogy ő is engem akarjon. Még vagy 4-5 hasonló holmit veszek neki. Berakom a kocsiba a zacskót, és elindulok Peterhez, majd felveszem, és elindulunk Ebiekhez. Nincs még itthon, Tessával beszélgetünk mikor beront az én szépségem. Gyönyörű és a ruha, megmozdul a farkam, próbálom türtőztetni magam, nem hallom mit mond Tessának csak annyit hogy jó lesz- e estére a ruhája. Mi a fasz? Randija lesz? Kivel? Azzal a puha pöccsel? Mire felfogom már nincs is bent a szobában. Elönti a szar az agyamat, Peter megpróbál visszafogni, de kirontok és az autómhoz megyek, de meglátom a zacskót a ruhákkal. Kikapom a zacskót és vissza megyek a házba, Mis Rees eligazit hogy a szobájában van Ebi. Felmegyek és bekopogok, de nem válaszol. Benyitok hogy lerakom a ruhákat az ágyára, ott ül és sír. Oda megyek hozzá, letérdelek elé, egy tincset arrébb simítok az arcomból.

- Mi a baj kicsim?

- Semmi! – szipog

- Akkor miért sírsz ?

- Mert .... Mert .... – nem válaszol.

- Mond el! Beszéljük meg mi a baj, nem bírom hogy haragszol rám, és miért randizol azzal a takonnyal?

- Haragszom, igen!

- De mit tettem?

- Gyereknek nézel, nem vagyok az! – fel pattan és elkezd járkálni mérgében – És miért ne randizhatnék? És a ruháimat is kritizálod!  Felnőtt nő vagyok! – dobbant a lábával mint egy kislány én pedig elnevetem magam.

Oda sétálok hozzá  megfogom a derekát magamhoz húzom és átölelem.

- Ó kicsim! – az álla alá nyúlok hogy rám nézzen – egyáltalán nem tartalak kislánynak, ó ha tudnád mennyire nem. Azért ne randizz senkivel mert megőrülök ha arra gondolok hogy bárki hozzád ér, és azok a ruhák! Jézusom annyira gyönyörű vagy és nem akarom hogy bárki is lássa azt amit én akarok! – végig a szemébe nézek, hogy érezze komolyan gondolom.

- Te akarod? – néz rám szipogva

- Igen. – elmosolyodok és gyengéd csókot lehellek a homlokára. A zacskót átnyújtom neki. Bele néz és kiveszi a ruhákat. A szeme felcsillan mint egy gyereknek.

- Oh Rob ez nagyon szuper. Ah annyira jók, hol találtál rájuk?

- Meg láttam és meg akartam venni neked őket! – megfogom újra a derekát és magamhoz húzom. – csak rád tudok gondolni – suttogom és a homlokának dőltöm az enyémet.

Nem szólal meg, a karomon végig simít, majd az arcomat simogatja. Oh basszus a farkam olyan kemény lett hogy majd fel robban. Szorosabban magamhoz húzom és hozzá nyomom a farkam hogy érezze mennyire akarom. Nagyot sóhajt, kissé megremeg a karomban. A szemébe nézek, csillognak. Az ajkait és a szemeit nézem, engedélyt várok hogy magamévá tegyem gyönyörű száját. Megérzi mit akarok, megnyalja alsó ajkait, nem bírom tovább, Magaméva teszem édes száját,  felfalom, közben a fenekét markolom. A számba nyög, élvezi, engem akar ő is. Basszus felrobban a farkam, édes nyöszörgésétől el tudnék élvezni.  Ledöntöm az ágyra felé tornyosulok, lábaiközé nyomom magam érezni akarom mennyire forró. Hajamba markol kissé meghúzza, de nem válik el a számtól. Melleire markolok hangosabb fel nyög,  nyaka érzékeny pontjait csókolom, harapdálom, Kezemet a combjára helyezem, felhúzom a szoknyáját és végig simítok a bugyiján, átázott annyira nedves tőlem.

- Oh kicsim annyira nedves vagy!- morgok a csókunkba.

Félrehúzom a bugyiját, érzékeny húsát kezdem el dörzsölni, megemeli a csípőjét, hangosan nyögdécsel, vállamba kapaszkodik. 

- Rob .... – lihegi

- Mond édesem, mond el !

- Ne hagyd abba! – könyörög

Bevetem magam, csókot nyomok ajkaira, majd lemászok forró puncijához, szétfeszitem a lábát, belső combját tartom, nem hagyom hogy összezárja. Az hüvelykujjammal dörzsölőm duzzadt csiklóját, remeg az egész teste, belemerítkezem és olyan hevesen kezdem el nyalni hogy a lepedőbe markol és felsikít. Lefogom a derekánál nem hagyom menekülni,  bevezetem az egyik ujjamat hüvelyébe, megfeszül, nagyon szűk, de élvezi. Basszus tényleg szűz meg.

- Rob... Jézusom! – kiáltja el magát.

- Élvezz el kicsim! Élvezd amit veled teszek! – Utasítom

Meg is teszi egész teste remeg csípőjét meg elemeli és a nevemet sikítja. Lassítok a tempómon, hagyom megnyugodni a testét. Felmászok hozzá és mellé fekszem. A nadrágom feszít, de most ez nem számít, csak ő. Zihál a karomban, és hozzám bújik.

- Rob... Ez ...

- Fantasztikus volt, gyönyörű vagy mikor elélvezel tőlem kicsim! – puszilom meg homlokát.

- De neked, ...  te nem .... – szégyelli el magát. Az álla alá nyúlok hogy a szemembe nézzen.

- Nekem ez mindent megért, hogy láttalak elélvezni, és hogy én okoztam , már ez maga egy orgazmus számomra. 

- Én .... Én még ...

- Szűz vagy. Tudom. Nem erőltetek semmit amíg te nem akarod.

Hozzam bújik arcát nyakamba fúrja, és átkarolja a nyakamat. Annyira békés így minden. Rá vártam eddig, ő kellett ahhoz hogy az életem helyre kerüljön. Meg sokáig beszélgettünk, összebújva.  Elnyom az álom mind a kettőnket. Reggel Ebivel a karomba ébredek. Annyira gyönyörű, és minden kétséget kizárva minden reggel így akarok ébredni, vele a karomban.