10. Rész
Ebigel
Meg érkeztek a fiúk, oh basszus Rob nagyon jól néz ki, én meg mint egy bohóc, ah ez nem én vagyok. Nyugi Ebi, Rob köszön Tessnek és jön is hozzám, Petert is ott hagyja Tessel. Nagy levegőt veszek, nagyon ideges vagyok.
- Szia Rob! – mosolygok rá.
- Szia Ebi! – oda hajol és egy puszit nyom az arcomra, a szívem majd kiugrik. – ezt neked hoztam!
Átveszem a kis zacskót és bele nézek. Oh egy sál van benne Looney Tunesos, imádom.
- Oh Rob ez nagyon tetszik, köszönöm! De honnan tudtad hogy szeretem?!- teszem rögtön a nyakamba.
- Láttam hogy elég sok ilyen ruhadarabok van és amikor megláttam te jutottál eszembe kislány !
Ez a megjegyzés kés volt a szívembe, mit is gondoltam kislánynak néz, ennyi. Igaza is van kb 10 évvel idősebb tőlem, én csak egy kislány vagyok a számára.
- Mi a baj? – simogatja meg az arcomat.
- Semmi. – leteszem a zacskót És a sálat. – iszol valamit?
- Igen köszönöm egy wyski jéggel jó lesz.
Hat persze, a férfiak ilyeneket isznak. Kitöltöm az italt neki, látom hogy Tess és Peter elindulnak a házba, de jó nekik, azt hiszem én is szeretném ha valaki ennyire érdeklődnek irántam. Jó lenne tudni milyen a szerelem, őket figyelem majd Rob ébreszt fel.
- Kislány mi ez a ruha rajtad? – néz végig rajtam
- Nem tetszik? – kezd a sírás kerülgetni.
- Nem a te stílusod, de nem olyan rossz! – mosolyog.
Hogy ez mekkora bunkó, oké hogy kislánynak tart de nem kell sértegetnie.
- Nekem tetszik és a többi férfinak is! – húzom fel az orrom.
- Hogy kiknek? Így voltál az utcán? – feszült lett a hangja.
- Igen, miért ne mennék így utcára?!
- Te normális vagy ? Mindened ki van! Pedofilokra buksz vagy mi?
- Rob felvilágosítlak hogy felnőtt nő vagyok, és ha valaki hozzám akar érni az nem pedofília. – mérges vagyok
nagyon.
- Ezt fejezd be, és így nem mehetsz az utcára! – zárja le a beszélgetést és belekortyol az italába.
Tátott szájjal néztem rá. Ennek elgurult a gyógyszere, ott hagytam az asztalnál és a medence széléhez ültem le, belelógattam a lábamat.
- Ne haragudj! – ül le mellém.
- Nem számít! – nem nézek rá – inkább mesélj milyen napod volt.
Nem akarok vitatkozni, főleg rólam nem. Felfogtam kislánynak tart. Elengedem a dolgot. Beszélgetünk, egy jó ideje, vagy is inkább én hallgatom őt, férfias nevetéstől libabőrös leszek, és mikor magyaráz mindig hozzám ér, ettől a szívem akar kiugrani, de inkább csak figyelek nem szólalok meg. Kb 1 órája tuti őt hallgatom, kezdek éhes lenni, Tessáék végezhetnek már, ebben a pillanatban léptek ki az ajtón. Szuper! Kaja!
- Együnk, éhen halok!
Fel pattantam hogy elindulok, de Rob a kezem után nyúlt hogy várjam meg míg feláll.
- Segítsek vagy megy egyedül ? – nevetem el magam
- Ez gonosz volt, nem vagyok olyan öreg! – szigorúan néz rám.
- Értettem uram! – heccelem tovább!
- Ebigel !
- Oké, oké! Majd később folytatom! – nevetem el magam jobban.
Erre a reakciómra a fenekemre csap, nem volt kedves és nagyon fájt. Ránéztem hogy ez egyáltalán nem esett jól, de nem esik le neki mert ördögi vigyorral mosolyog rám.
- A felnőttek így büntetnek kislány! – néz rám.
Ez megint be talált a lelkembe, miért kell emlékeztetne hogy gyerekként tekint rám?! Leültünk enni, mind a hárman jól el beszélgettek, de nekem nem volt kedvem megszólalni. Eszek gyorsan és a szobámba akarok menni, mondjuk ott is meg ehetném a vacsorám, de nem akarok bunkó lenni, végül is én hívtam meg őket, hiába hogy Tess miatt vagyunk itt. Vacsi után még beszélgettünk, majd Rob telefonja szólalt meg. Akaratlanul is de a kijelzőre néztem „Cicus1” , pfuj ! Biztos sok macskát tart. Elvonult beszélni vele, én meg egy idiótának éreztem magam, két perc múlva le is tette majd közölte hogy mennie kell. Teljesen hülye vagyok hogy azt hittem kicsit is érdekelhetem őt. Rob elment Tessáék meg fel vonultak, jó volt látni hogy boldogok. A szívem majd meg szakad, Rob a cicusához ment én meg egyedül ülök a kertben. Le szedtem az asztalt és elpakoltam magunk után, legalább Mis Reesnek segítek egy kicsit. Szomorúan feküdtem le, de legalább Tessnek jól sült el.
Ugyan olyan rossz kedvel keltem mint feküdtem de volt egy üzenet a telefonomon.
Rob: „ jó éjt kislány” – hajnal 2kor.
Ezt minek, mielőtt a nőjéhez ment elköszönt. Dugás után nekem ne irkáljon, ráadásul egy „semmi” üzenetet.
Fel keltem és elkészültem, az új ruhadarabok közül választottam magamnak valamit a suliba. Tessáék meg aludtak, gyorsan meg reggeliztem, majd elindultam a kocsihoz amit kölcsön kaptam. Amint kiléptem az ajtón Rob szállt ki a kocsijából.
- Jó reggelt kicsi! – szól oda nekem.
- Jó reggelt! Peterék meg alszanak! – válaszolok.
- Érted jöttem! Be viszlek a suliba. – vigyorog rám – te hogy nézel ki? Mondtam hogy így nem mehetsz emberek közé! - Átváltott a hangja ingerültebbre.
Ez teljesen hülye. A cicusodat utasítgasd ne engem, te de beképzelt majom, hu nagyon mérges vagyok.
- Nem kell vinned sehova. Egyedül is be tudok menni ahogy eddig, és igen ebben a ruhában megyek be! A színjátéknak is vége, Tessa és Peter együtt vannak. Szia Rob! – beszálltam a kocsimba és már el hajtottam.
Nagyon mérges voltam rá, hogy lehet ekkora szemét? Egymás után jöttek az üzenetek tőle?
„ez meg mi volt Ebi?
Azonnal gyere vissza és öltözz át, és fejezd be a hisztit!”
Most komolyan nem beszélsz velem? „
Hát biztos hogy nem beszélek veled! Nem vagyok senki bohóca, mindig engem taposnak el, de ennek itt és most vége. Keress másik kislányt magadnak te majom. Beértem a suliba, de először kell egy kávé, így a büfé felé veszem az irányt. Be álltam a sorba, elég sokan vannak egy csapat srác szórakozik előttem, és mikor egymást lökdösik engem is meglöknek, kis híján el is vágódtam, de a merénylőm aki egyben a megmentőm lett elkapott.
- Ne haragudj! Jól vagy? – mosolyog rám.
Felnézek és egy ragyogó barna szempár néz le rám, karakáns , férfias arc van előttem. Nagyon jóképű srác. Izmos karjaiba kapaszkodok. Magához húz megcsap az illata, nagyon kellemes.
- Semmi gond, előfordul. – legyintek – igen jól.
- Tomas vagyok ők pedig a barátaim, Ed, Hardy, Kev. – mutatja be őket egyesével.
- Ő... Sziasztok Ebigel! – jövök zavarba.
- Nagyon örülünk Ebigel és tényleg bocsi! – mosolyognak rám.
Nagyon aranyosak, nem voltak bunkók pedig általában velem a fiúk azok.
- Gyere meghívlak egy kávéra kárpótlásképpen.- mosolyog rám Tom.
- Kedves tőled, de semmi szükség rá.
Hirtelen valaki átkarolja a vállam és magához húz, ledermedek.
- Jól vagy kicsim? Bocsi hogy késtem! – nyom egy puszit a fedetlen vállamra.
Mi a fasz? Rob az.
- Elnézését fiúk ezt gyorsan megbeszélem az úrral és utána kávézhatunk! - mosolygok Tomra.
Arrébb húzom Robot, feszült, az álla megfeszül és a fiúkat szuggerálja. Majd kellő távolság után rám néz, nagyon dühös.
- Mégis mi a faszt képzelsz, mit csinálsz? – sziszegi a dühtől!
- Neked mi bajod van?
- Ott hagysz egy szó nélkül, és ráadásul ebben a ruhában mászkálsz ? Normális vagy?
- Én nem értem mi bajod a ruhámmal? És megmondtam nem kell játszanunk tovább semmien játékot Tessa és Peter együtt vannak és boldogok. – kezdek feszült lenni.
- Nézz már magadra, mindened kivan az istenért! – túr bele a hajába.
- És? Az én dolgom, nem a tiéd!
- Fejezd be hisztit! – utasít
- Aki itt hisztizik az te vagy! Most mennem kell várnak!- mutatok a fiúk felé – és órám is lesz! Szia
Faképnél hagytam és fiúkhoz mentem. Nem ment el végig engem figyelt, nagyon ideges volt.
- Itt a kávés Ebi!- nyújtja át Tom
- Köszönöm szépen! – elveszem a kávémat és belekortyolok- mennem kell órára. – nézek az épület felé.
- Nekünk is, elkísérünk!
- Rendben, köszönöm!
Be is mentünk az épületbe, az emeleten meg kinéztem és Rob ott járkált fel- le. Ennek meg mi baja, miért nem megy már el?! Beültem az órámra. Mi baja lehet Robnak? Nem értem miért csinálja ezt. Vége lettek az raknak, elindulok kifelé Tom áll a folyosón, olyan minta rám várna.
- Szia Edigel! – integet messziről.
Oda érek hozzá .
- Szia Tom! Mit csinálsz itt?
- Téged várlak! – mosolyog – meg akartam kérdezni hogy este lenne-e kedved beülni valahova beszélgetni? - zavarban van és a tarkóját szorongatja.
- Tom, csak nem randira hívsz? – elnevetem magam.
- De, ha van kedved hozzá!
Kicsit gondolkodom, végül is nincs senkim, szabad vagyok és Robot Sem érdeklem, és Tom helyes srác. Miért ne?!
- Rendben. Van kedvem! – mosolygok rá.
- Szuper! 8 körül találkozunk a Green park előtt! Jó?
- Oké, ott találkozunk.
Kikísért a kocsihoz, beszélgettünk majd elindultam haza. Otthon Tess a kertben ült.
- Szia Ebi! Gyere ülj le!
- Szia Tessa ! Na milyen napod volt? – vigyorgok rá.
- Nagyon jó! Peter nagyon édes, és nagyjából mindent megbeszéltünk, de jobban szeretném tudni hogy veled és Robbal mivan. – furán néz rám.
- Ezt nem igazán értem.
- Rob őrjöngve hívta fel Petert el is kellett mennie hogy lenyugtassa. Szóval?
- Nem tudom mi baja! Ma elég furán viselkedett, de fogalmam sincs. – zárom szét a kezem.
- Miért mit csinált?
Elmeséltem neki az egész stroyt.
- Hát ha nem azt hangoztatná hogy kislánynak tart azt mondanám hogy féltékeny.
- Hát annak tart, szóval nem tudom mi baja van. Na de megyek készülődni, mert randim van este.
- Hogy mind van?
- Randim! – vigyorgok.
- Kivel?
- Tomnak hívják, a suliban találkoztam na vele.
- Oké de csak óvatosan Ebi!
- Jó, jó! Na megyek!
Felrohantam és elkezdtem készülődni, kb 10 ruhát vettem fel de mindegyikben volt valami ami nem stimmelt. Végül egy spagetti pántos egybe nyári ruhában, ami kiemeli a vonalaimat és a melleimet. Leviharzok Tessához hogy megerősítse jó- e a ruhám, Mis Rees a dolgozóba irányít, kivágom az ajtót kopogás nélkül. Tessa bent ül és vele a két fiú. Rob és Peter. Mind a hárman végig néznek rajtam, Rob nagyon feszült lesz.
- Bocsánat nem tudtam hogy nem vagy egyedül! – szégyellem el magam.
- Nem baj Ebi, csak beszélgettünk. Gyere.
- Szia Ebigel – üdvözöl Peter, Rob bólint.
- Sziasztok. – integetek nekik.
- Miért jöttél Ebi?
- Csak kérdezni akartam valamit!- tordelem az ujjaimat, kínos a szitu.
- Kérdezd!
- Ah nem fontos! – legyintek
- Ebi! – emeli fel a hangját Tess.
- Jó, oké! Csak a ruhát akartam
megkérdezni hogy jó lesz- e estére ? – bököm ki.
- Hova mész este?- szegezi a kérdést nekem Rob.
- Randija lesz ! – Tessa válaszol
helyettem. – gyönyörű vagy Ebi, Tom el lesz ájulva tőled! – mosolyog rám.
- Köszönöm. – elpirulok. – Megyek, nem akarok zavarni.
VOUS LISEZ
Hódíts meg!
Roman d'amour" ma este van egy felzárkóztatásom egy dögös diáklánnyal. Ez jó lesz levezetésnek, a lányok 99%-a a lábaim előtt hever, azért mert tanár vagyok, és a vélemények szerint 35 évesen is szívdöglesztő pasi. 190 cm, sötét fekete haj, kidolgozott test (...
