Hódíts meg!

4. rész

                              4 rész
                               Peter

Idegesen kelek fel, csak remélem hogy a barna szépségem bejön ma órára, tegnap túlzásba estem. Azon gondolkodtam egész éjszaka miért érdekel ennyire, de még nem jöttem rá. Feszülten beviharzok a terembe, ledobom a cuccom, és körbe nézek, mikor meglátom nagyot dobban a szívem, megkönnyebbülök. Hát csak bejött! Elkezdtem az órát, valamiért folyamatos kényszert éreztem hogy rá kell pillantani, tudnom kell hogy tényleg ott van. Mire újra rápillantok, már sutyorog Ebigellel. Meg köszörülöm a torkom.

- Elmondanák nekünk is hogy mi ilyen fontos, amit óra közben kell megbeszélni? – szigorúan nézek rá, nem bírom megállni, hogy ne hergeljem.
- Igen, az óra után el kell mennem és megkértem Ebit hogy a jegyzeteit majd  adja kölcsön. – vállat ránt engem elönt a méreg.
- Hova kell mennie?

- Magánügy !

Hat ezt nem hiszem el, simán leugat. Nem tiszteli bennem a tanárt.

- Óra után azonnal jöjjön a szobámba! – majd fel robbanok.

- Ha muszáj –  szenvedő képet tettet gúnyos mosoly kíséretében.

Erre már nem válaszolok, mert nem akarom megint megbánni. Vége az órának és intek neki hogy haladjon a szobámba, erre megint pofákat vág nekem. Kb 10 perce dühöngök hogy még mindig nem ért ide, amikor hangokat
hallok az ajtóban, oda sétálok és figyelek.

„ - Még munka után? És mikor akarsz aludni? – ez ebi! Szóvá Tessa tényleg dolgozik suli mellett.
-Nem alszok sokat, főleg mostanában. na bemegyek te pedig majd jössz. Oké?
- Oké! Szia „

Elköszöntek, majd kopogás. Az ablakomhoz megyek, csak nem buktatom le magam hogy hallgatóztam. Kiszólok hogy jöhet, és be ugrott. Olyan mint Kate. Kate a volt menyasszonyom. Ő is okos volt, csípős nyelvű, és határozott. Határozottan törte darabokra a szívemet. Megcsalt és elhagyott, mert nem tudtam megfelelő szintet biztosítani neki, hát persze hogy a pénz fontosabb volt mint én. Már egész jól keresek mint professzor, de nem leszek milliomos.

- Itt vagyok Mr Nelson! – szólal meg Tessa

Megfordulok egyenesen a szemébe nézek, majd az asztalommal szemben elhelyezett  székre mutatok hogy üljek le, engedelmeskedik. 

- Elnézést szeretnék kérni öntől! Rosszul indítottunk. – komoly vagyok, közben  leülök én is a székembe.

- Semmi gond, elnézem ha maga is nekem a csípős megjegyzéseket. – rám mosolyog.

- Frappánsak voltak ! – ezen már én is  mosolygok -  Szeretném ha bejárna az órámra, de természetesen megértem ha mennie kell.

- Köszönöm, ez kedves öntől! Most tényleg be kell mennem dolgozni!

- Dolgozik? – baszki én meg első nap megaláztam azzal hogy csak must jutott el egyetemre.

- Igen, nem huszonéves vagyok hogy csak az iskola és szórakozás legyen az életcélom!

Nem, biztos neked is gazdag férj kell, hogy ne legyen gondod.

- Igen, meg értem! – hogy te is olyan vagy

- Igen, már tapasztaltabb vagyok mint a többi diákja! – incselkedne velem.

- Úgy érzem hallott a rólam elterjedt pletykáltról. – elhúzom a számat.

- Oh igen, főleg hogy szeret külön órákat tartani, kár hogy nekem nincs rá szükségem! –  sóhajt imitál.

Nagy levegőt veszek, sóhaja hallatára megmozdul a nadrágom.

- Szívesen segítek bármikor ha meg gondolja magát!

- Ez kedves, de van egy olyan érzésem hogy  inkább nekem kellene segíteni magán. – rám mosolyog és biztosra veszem hogy flörtölni próbál.

- Gondolja képes lenne rá?!- folytatom a játékát.

- Ha akarnám igen, de nem áll szándékomban!

Ez kissé elszomorít, ő pedig fel áll, távozni akar.

- Akkor én megyek, holnap találkozunk.

Még nem akarom, fel állok, utána lépek, megfogom a csuklóját, magam felé fordítom, mellkasomnak ütközik finom illata felkúszik az orromba. Felnéz rám gyönyörű szemei vannak, azt hiszem kékek. A szívem kalapál, kezeimet a derekára teszem, szemei és a  szája között cikázik tekintetem, meg akarom  csókolni, érezni akarom ajkai izét. Nem,  nem csókolózok senkivel, nem adom a szívemet senkinek többet.  Közelebb hajol, orrunk összeér, érzem forróságát, aztán eltávolodok és megigazítom a nyakkendőmet, baszki majdnem megtettem. Kis híján elvesztettem a kontrollt.

- Viszlat Mis Grinwod, holnap találkozunk. – szemeiben csalódottság van. Bassza meg.

Amint elhagyja a szobámat felrobbanok, hogy lehettem ekkora állat,  most tuti hogy leírtam magam. A szobámban járkálok fel-le,  csörög a telefonom,  felkapom.

- Igen? – szólok bele ingerülten

- Csá haver, elkezdtük az ivást ! Jössz?

Az órámra nézek 11 óra van délelőtt .

- Nincs korán még hozzá?

- Nincs, ma iszunk haver!

Feszült vagyok, úgyhogy...

- Oké, indulok.

Egy bárban vagyunk, mindenki piál, berúgtam. A fiúk jó hangulatban vannak, és én is hála az alkoholnak. Ismerős illat csapja meg az orrom, annak irányába nézek és Tessat pillantom meg, a női mosdóba megy. Automatikusan fel állok és elindulok utána. Benézek a mosdóba, üres csak ő van bent pisil. Elmosolyodom. Be állok az egyik fülkébe, hallom hogy kijön és megnyitja a csapot. Kilépek átkarolom a derekát, a tükörből rám néz, kicsit megijedt. Nyakába fúrom a fejem érezni akarom édes illatát.

- Imádom az illatod- suttogom fülébe , érzem hogy kirázza a hideg.

- Mit csinál? Ez a női mosdó! –  remeg meg a hangaj.

- Láttalak és nem bírtam visszafogni magamat. – vallom be.

- Tanár úr maga részeg?

- És ha igen? – szorosabban karolom derekát, fenekéhez nyomom magam.

- Menjünk vissza a barátaihoz, oda kísérem.

- Csak akkor ha meg csókolsz! – érezni akarom, semmi nem számít most.

- Nem fogom megcsókolni! Részeg és szerintem nem beszámítható!

- Imádom hogy ilyen kis okos vagy, hogy mindenre van válaszod, mint régen! – csak Kate jár a fejemben hiába tudom hogy ő Tessa.

Hajába fúrom az orrom, illata hatására , mély morgás szakad fel belőlem.

- Kate! – nyögöm ki.

Leveszi kezemet a derekáról, megragadja a felkaromat és ki ráncigál a mosdóbból egyenesen a fiúkhoz.

- Elnézést uraim, de azt hiszem önökhöz tartozik! – tol oda nekik.

- Oh igen, nem tudtuk hova tűnt. – nevetnek.

- Itt van. Viszlát. –  nagyon mérges.

Baszki leülök és leesik hogy Katenek hívtam. Lefejelem az asztalt, ezt nem hiszem el.  Rob furán néz rám, ő a legjobb barátom.

- Majd elmondom. – zárom le ennyivel.

Taxival megyünk haza, elég későn. Másnap reggel másnaposan ébredek, zúgó fejjel. Kimegyek egy kávéért a tegnapi napon gondolkodom, beugrik Tessa.

- Baszki! – csapok a pultra.

Na ezt hogy magyarázom ki?!

- Neked meg mi bajod van korán reggel?

- Baszki! - ijedek meg Robtól – te itt aludtál?

- Amint látod! Elmondod mi bajod van?

- Kérsz kávét?

- Hülye kérdés!

Megcsinálom a kávét, oda viszem neki a kanapéhoz, leülök mellé.

- Na kinyögöd végre?

- Azon vagyok. – nem igazán megy. – van egy diákom aki jobban érdekel mint a többi. – hátra dőlök a kanapén.

- Ez jó nem?! Már ideje lenne, nem csak megdugni őket.

- Nem, nem jó! Katere hasonlít! Már mint nem kinézetre, inkább természetre.

- A tegnapi nő?

- Igen. – lehunyom a szemem.

- De ő nem lehet tőlünk sokkal fiatalabb, és elég dühös volt mikor vissza hozott.

- Tudom. Katenek szólítottam majd azt akartam hogy csókoljon meg.

- Baszki! Haver engedd már el azt a ribancot.

- Nem könnyű, az első és egyetlen szerelmem volt. – szorul el a szívem.

- Nem érdemelte meg soha, él boldogan te meg itt szenvedsz miatta. Kérj bocsánatot a csajtol, és élj végre! – csap a vállamra.

- Nem hiszem hogy ez jó ötlet, nem akarok újra csalódni. Tassa dolgozik a suli mellett, nem valószínű hogy neki elég lennék.

- Haver nem mindenkinek a pénz a lényeg, amúgy meg jól keresel!

Ah nem tudom mit kellene tennem. Teljes káosz van.

- Menjünk dolgozni haver! – verem vállon Robot.

- Menjünk Pet, de gondold át szerintem!

- Meglátom.

Elkészülünk és mind a ketten megyünk dolgozni, a terembe érek, leparkolok és körbe nézek, de Tess nincs bent. Bassza meg. Ebigel a megszokott helyen ül. Elkezdem az órát és szétmegy a fejem egész órán és még lesz ezen kívül 3 órám, francba. Lezavartam nagy nehezen az órát, a diákok elindultak kifelé, Ebigel után szóltam.

- Ebigel!

- Igen tanár úr?

- Tessa ma miért nem jött órára?

- Fontos elintézni valója volt korán a munkahelyen. Nem maga miatt. 

- Rendben. Tudja hol dolgozik?

- Nem.

- Értem. Menjen nyugodtan. Holnap találkozunk.

- Rendben, viszlát.

Ki ürül a terem. Szegény korán reggeltől dolgozik, éjszaka  meg tanul. Én meg szórakozok vele, és megalázom. Valahogy beszélni akarok vele. Beugrik a közösségi háló, beírom a  nevét. Meg is találom, profilképe kb 2 éves lehet, más infó nincs. Be jelölőm, és írók neki egy üzenetet, várnom kell amíg vissza igazol. 

Én: Szia Tessa! Remélem nem miattam nem jöttél ma be órára?!

Csak türelmesnek  kell lennem.