SunHee: 23 éves lány lennék. Eleinte boldog és fegyelmes családból származó, de aztán mégis rossz kezekben kikötő, kis törékeny lány. A párkapcsolat fogalma engem mindig a boldogságra és az örökké tartó szerelemre emlékeztetett, de ez megváltozott s...
Másnap reggel az órám ébresztésére keltem. Mit is mondjak, szörnyű volt...Fejem sajgott. Kialvatlanul keltem fel az ágyból, hiába még aludtam volna és élveztem volna azt, hogy a férjem nincs itthon, de hívott a munka. A szekrényemhez lépve egy pillanatra megszédültem. Gyorsan a szekrénynek támasztottam kezem úgy tartva meg egyensúlyomat. Hirtelen szorítottam össze szememet, zúgott a fejem a fülem sípolt....Próbáltam magam le nyugtatni. Mellkasom bele remegett a hirtelen ért történtekbe, folyamatosan fel-le emelkedett. Miközben a szemem folyamatosan csak csukva volt, be ugrottak a tegnap esti képek....Szemek a sarokban, puha kezek a karomon miközben mély hangon beszélt hozzám valaki, akinek a hangja zene volt a fülemnek.
Nem voltam egyedül tegnap este, az is biztos....
Hirtelen dülledt ki szemem, mire még gyorsabban kezdett el verni a szívem. Egyik kezemmel oda kaptam, míg mélyeket kezdtem el lélegezni ezzel próbálva nyugtatni magamat. Pár perc múlva valamennyire sikerült megnyugodnom, így neki láttam végre öltözködni.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Nem nagyon viszem túlzásba az öltözködést, ezért csak egy fehér inget vettem fel egy elegáns fekete nadrággal. Hosszú fekete hajamat, pedig egy egyszerű lófarokba kötöttem.
- Pár perc múlva -
Kilépve a bejárati ajtón megcsapott az ősz jellegzetes illata. Október eleje van, ami azt illeti, hogy a fák már javában a piros és a sárga árnyalatában kezd úszni. A környék ahol lakunk elég békés. Csendesnek kevésbé mondanám, mivel itt, mindig zajlik az élet a gyerekektől. Mindig jóleső kacajokat lehet hallani, hisz a szomszédjainkban leginkább csak gyerkőcök laknak. Nekem nem ártogatnak de az időseknek annál inkább. De őket is meg lehet érteni, hisz már nem bírnak, és csendre van szükségük. Én kifejezetten szeretem őket hallgatni...
Most is az egyik közeli játszótér előtt sétálok el, ahol egy barna hajú nő hintáztatja kislányát.
Én is egy kislányt szerettem volna....
A nő, mosolyogva nézi gyereke örömtől csillogó arcát, amint dob rajta párat hátulról. A kislány hangosakat kacagott az újabb és nagyobb lökésektől. Mosolyogva néztem végig őket, észre sem véve, hogy amúgy már patakokba folynak könnyeim. Én idióta, miért nem bírom elfogadni?! Megrázva a fejem, töröltem le erőszakosan a sós cseppeket az arcomról. Még egy utolsó pillantást vetettem a kis családra, és aztán tovább folytattam utamat.
—————————————————-
Mire oda értem, Chan már ott várakozott rám. Mikor meglátott, lágy mosollyal az arcán üdvözölt már a kávézó ablakából. Épp, hogy betettem a lábam az ajtón rögtön ott termett előttem.
- Minden rendben volt? - Kérdezte, óvatosan végig simítva felkaromon, amire csak bólintottam. Nem szerettem volna pont itt és pont most megbeszélni a dolgokat, amit már egyszer úgyis megbeszéltem vele.
- És te hogy aludtál? Mióta vagy már itt? - Próbáltam terelni magamról a témát ilyen abszurd, hülye kérdésekkel, amit látszólag észrevett de nem mondott semmit.
- Ahh, őszintén? - Fáradtan támaszkodott rá a felmosó rongyra. - Keveset aludtam, totál szarul ébredtem. Nem tudom miért, talán a túl sok stressztől - Közölte fáradt mosollyal, és neki látott a padló felmosásához.
- Milyen stressz? - Néztem rá meglepődött arccal, miközben pult mögé sétáltam.
- Semmi csak tudod a munka az új főnök... - Sorolta de én szegénynek közbe szóltam.
- Várj. Hogy kicsoda? Új főnök?
- Aish - kapott fejéhez - Elfelejtettem neked tegnap említeni - Elhúzva a száját bocsánatot kért, mire én csak felnevettem.
- Ugyan már ne hülyéskedj - Legyintettem. - És ki lesz az új.... - Nem tudtam befejezni, mert nyílt a kávézó ajtaja ezzel megkongatva a kis harangot az ajtó fölött. Mindketten az érkező vevőre pillantottunk, de mikor megláttam, hogy ki is érkezett, elállt a lélegzetem.....
