- Még mindig ezt kell, hogy csináld pici? - az ajtó félfának dőlve figyelte az én kapkodó, siető lényemet. Chan az egyetlen aki tudja hogy mi történik velem nap mint nap....
- Ami muszáj, az muszáj, már így is 10 perce otthon kellett volna lennem - remegő kezekkel kikötöttem gyorsan a rajtam lévő kis kötényt amit a legközelebbi székre hajítottam, miközben minél gyorsabban próbáltam össze szedni dolgaim.
- De mégis miért SunHee? - Jött közelebb hozzám - Már rég ott kellett volna hagy...-Csitítás képpen felemeltem egyik kezem, utáltam erről beszélni neki folyton ,sosem szerettem magamat sajnáltatni illetve más nyakára zúdítani az én, saját. problémáimat...Inkább tűrök ameddig tudok, mert eddig mást sem csináltam.
És egész jól megy.
- Elég volt - komoran meredtem az előttem álló fiúra. - Már egyszer megbeszéltük - Tudom, hogy igaza van de nem tehetem ezt meg. Én ehhez túl gyáva vagyok.
- Tudom, csak-csak... - Szerencsétlen most se tudta befejezni mondatát mert közbe szóltam.
- Ne haragudj, de nekem most mennem kell-Ezzel pedig otthagytam volna őt, ha nem lép be elém és zárja el tőlem a kijárathoz vezető utat.
- Sun kérlek - Fogott felkaromra.
- Chan.engedj. el. - Nem tűrő hangon szóltam a "fogva tartómra."
- Én-én ahh - Kezeit óvatosan levette rólam -
Menj - Lehajtott fejjel bökött egyet az ajtó felé.
- Köszönöm - Megszakadt a szívem rajta de nem volt más lehetőségem. Mennem kellett.
Sietve szedtem lábaim a hosszú utca sorokon
hisz rettegtem, féltem. A gyomrom liftezett arra a tudatra, hogy vajon mi vár rám otthon megint. Hisz tudni illik az én "szerető" férjem valami különleges módon mutatja ki a szeretetét....
De miért érdemeltem ki ezt? Mit ártottam én? Hogy ezt a sorsot kaptam. Miért? Ez a sok „miért " amire nem kapok sosem
választ....Ahogyan arra sem,hogy hogyan érezhetem folyton azt, hogy valaki figyel? Szerintem már az emberek azt hiszik, hogy paranormális vagyok, mivel folyton hátra fordulok vagy éppen összerezzenek a semmitől mert félek. Félek, hogy valaki figyel és követ,de ez hálistennek sosincs így, mert amint hátra fordulok, szokásos módon sehol senki.
De ez mostanra másként sült el....
Mire vissza fordultam , véletlenül bele ütköztem egy hihetetlenül erős férfi mellkasba. Ügyetlenségemnek köszönhetően megbillentem de a fiú gyorsan kapcsolt és rögtön utánam nyúlt. Erősen fogta derekam, olyannyira, hogy már szinte zsibbadt, de még sem szóltam semmit, hiába lángolt, égett a bőröm tenyerei alatt.
Kellemes, jó érzés volt.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Sötét vágyak ~ pjm|
VampirSunHee: 23 éves lány lennék. Eleinte boldog és fegyelmes családból származó, de aztán mégis rossz kezekben kikötő, kis törékeny lány. A párkapcsolat fogalma engem mindig a boldogságra és az örökké tartó szerelemre emlékeztetett, de ez megváltozott s...
