SunHee: 23 éves lány lennék. Eleinte boldog és fegyelmes családból származó, de aztán mégis rossz kezekben kikötő, kis törékeny lány. A párkapcsolat fogalma engem mindig a boldogságra és az örökké tartó szerelemre emlékeztetett, de ez megváltozott s...
Elállt a lélegzetem. Ő az. A tegnapi férfi akibe tegnap bele ütköztem. De a gyér lámpa fény miatt, nem igazán láttam őt rendesen. Valami leírhatatlanul nézett ki. Mintha nem is ember lett volna, hanem valami modelleket megszégyenítő természetfeletti lény. Magas volt, vékony, de izmos, amit az ingéből kilógó karjaiból tudtam megállapítani, meg a combjához hozzá simuló fekete nadrágjából. Arca sima volt és fehér, szinte makulátlan. Szemét nem láttam mivel azokat napszemüveg takarta el. Szája húsos volt, ami fénylett a nyáltól amivel megnedvesítette azokat, fogai hófehérek voltak, mintha csak most lépett volna ki egy agyonretusált TikTok filterből. Szőke tincsei szemébe lógtak. Arcéle meglehetősen éles volt és markáns.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Elegáns léptekkel jött felénk, miközben egyik kezével hajába túrt, ezzel megigazítva a kuszán álló hajtincseit. Megállva közvetlen előttünk egy kecses mozdulattal vette le napszemüvegét, aminek hatására végre szemügyre vehettem gyönyörű mogyoró barna húzott szemét, amik mosolygására azok is mosolyogni kezdtek.
- Örvendek - Illedelmesen biccentett fejével amit persze mi is viszonoztunk - Ti lennétek itt a pincérek?
- Igen, mi lennénk azok - Idegesen morzsolta ujjait Chan.
- Örülök a találkozásnak - Villantotta ki tökéletes fogsorát, ami még mindig elgondolkodtat, hogy mégis, hogyan lehet valaki ilyen tökéletes - Park Jimin, a kávézó új tulajdonosa.
Park Jimin
- Christopher Bang - Fogott kezet az előttünk álló csoda fickóval.
- És te kislány? - Kapta felém tekintetét egyenesen a szemembe nézve, mire beugrottak a tegnap látott vörös szempárok. Hirtelen kaptam el a tekintetem az övéről, miközben szememet folyamatosan csak csukva tartottam. Erősen nyilallt a fejembe a fájdalom, míg folytonosan a szemem előtt a piros szem vöröslött....Nem tudom mi történt. Nem értettem ezt az egészet.
Chan azonnal rám kapta tekintetét és simított végig hátamon.
- Jól vagy? - Kérdezte ijedt hangon.
- I- igen, jól vagyok csak keveset aludtam - Biztató mosolyt küldtem Chan felé, akinek az arcáról még mindig nem tűnt el az aggodalom. Jimin csak döbbenten nézett rám.
- E-elnézést kérek - Hajtottam le fejem - Im SunHee, de hívjon csak Sun-nak - Egy apró mosollyal nyújtottam felé kezem.
De amit csinált, arra cseppet se számítottam...
Kezemet egy lágy mozdulattal fordította meg, ezzel kézfejemet lassan emelve húsos ajkához mindvégig tartva a szemkontaktust. Ajkai kellemesen simogatták kézfejem, ami melegséggel árasztotta el az egész testem. Arcomra egy jókora pír szökhetett, mivel egy féloldalas mosoly hagyta el a száját, miután eltávolodott kézfejemtől. Még egyszer ránk mosolygott, végül pedig távozott körünkből mivel neki is dolga volt.
