Sötét vágyak ~ pjm|

16.rész

- Mond mégis mit képzelsz te kis cafka?! Hah?!

- Ne bánts, kérlek. - Ajkaim megremegtek miközben földön ülve könyörögtem az előttem álló férfihez.

- Azt hitted, hogy nem veszem észre, hogy szökni próbálsz?! - Üvöltött rám torka szakadtából. Egyre jobban közeledni kezdett felém.

- Kérlek. Esküszöm több ilyen nem fog előfordulni! - Hangos zokogásba törtem ki, miközben próbáltam minél jobban a falnak préselődni.

- Ezt már sokszor hallottam, de sosem tartottad be. Érdekes is ugyan. Nem de? - Kapott bele hajamba ezzel felállásra késztetve.
Felszisszentem a feszítő érzés miatt, ezért kezemmel a mellkasánál próbáltam őt eltolni.

- Davis...ez fáj. E-eressz!

- Fogd be! - Ahogy elengedte a hajam úgy csattant hirtelen keze az arcomon. Az ütés helye égetett, a fejem pedig oldalra bicsaklott. Észhez sem térhettem, már csak azt vettem észre, hogy egyre jobban fogy a levegőm, ugyanis kezeivel a torkomat szorította. Odakaptam a kezem, de tehetetlen voltam.

Meg akartam szólalni de csak nyekergésre futotta. Miközben fojtogatott láttam az arcán az elszántságot, ami megijesztett. Egyre csak fogyott a levegőm. A tüdőm szúrt, hiába kapálóztam. Szememet erősen szorítottam össze, mire hirtelen enyhült a szorítása. Levegő után kapkodva rogytam le a földre. Óvatosan nyitottam fel szemem és pillantottam körbe.

Eltűnt.

- H-hova tűnt? - Nagyon rossz érzés kerített hatalmába. Remegve tápászkodtam fel a földről. Szememmel még mindig Davist kerestem, de közben tekintetem megakadt az ajtón. Itt volt az alkalom. Eszeveszett módon kezdtem el rohanni az ajtó felé. A kezem már a kilincsen volt mikor egy hangos puffanásra lettem figyelmes. Kezem mozgása rögtön abba maradt. Meghűlt bennem a vér. Görcsösen markolásztam a kilincset míg szívem őrült módon zakatolt. Szaggatottan szívtam be a levegőt. Végül erőt véve magamon, óvatosan pillantottam hátra. De amit ott láttam teljesen lesokkolt.

- Úristen. - Ijedten kaptam szám elé kezem.
Davis feküdt ott. Holtan. Az egész testét vér fedte. Lassan közeledtem a holtest felé, amikor szemem sarkából kiszúrtam valakit. Hirtelen kaptam tekintetem az árny irányába aki éppen egy helyben állt, engem bámulva.
- K-ki van ott? - Kérdeztem, de semmi válasz. Helyette egy jóleső nevetés hagyta el száját miközben szeme halvány piros színbe kezdett úszni. Már megint ő. - Ki az?! - Kiáltottam fel, mire csak elhallgatott. Kívülről úgy látszódhatott, hogy szinte sóbálvánnyá dermedtem, de viszont belül remegtem, mint egy kocsonya. Lélegzet visszafojtva vártam, hogy most mi fog történni. Hunyorogva figyeltem közeledő lényét mert a vaksötétben nem igazán láttam őt. Lassan, közeledve felém, a sötét árny takarásából, végre kiért. A hold fény teljesen megvilágította az arcát, amitől halványan csillogni kezdett hófehér bőre. Mikor megpillantottam, egyszerűen sírni támadt kedvem. Hatalmas nyomás keletkezett a mellkasomba ami miatt nehezebben kezdtem el venni a levegőt. Kezemmel háborgó mellkasomhoz kaptam miközben némán, könnyeimmel küszködtem. Nem, ez nem lehet igaz. Nem lehet ő. Ő, nem lehet Jimin.

- Dehogyis nem kicsi lány. - Mosolygott rám sejtelmesen, aminek köszönhetően megpillantottam hegyes metsző fogait.

- Te-te... - Félve hátráltam pár lépést.

- Én? Én mi? Mond csak ki kislány. - Kimért léptekkel közeledett felém aminek köszönhetően a falnak ütköztem.

- V-vámpír... - Suttogtam.

- Ügyes. - Mondta rekedtes hangon mire az ő teste szinte már súrolta az enyémet. Szív verésének az ütemét tökéletesen éreztem.

- Mit a-akarsz tőlem? - Hangom megremegett.

- Valamit, amivel örökre magamhoz tudlak láncolni. - Finom ujjai végig simított nyakam vonalától egészen a kulcscsontomig. Testem érintésére rögtön reagált.

- Kéhrlek ne... - Próbáltam szabadulni de nem sikerült, mivel egyik kezével túl szorosan tartott derekamnál fogva.

- Ugyan már, meg se fogod érezni. - Kuncogott nyakhajlatomba majd ajkával egy nedves puszit hagyott nyakamon.

- Ne, neh... - Könnyeim hangtalanul záporoztak a szemeimből majd az államról a betonra hulltak. Nagyon féltem.

- Shh - Meredt rám vágytól izzó vöröslő szemekkel. Ez nem Jimin. Ő nem ilyen.
Hajamat oldalra tűrte majd ismét a nyakamhoz hajolt. Élesen szívta be illatom mire felmordult.
- Édes.

Bepánikoltam. Az erőm az ő erejével szemben egy nulla volt. Bármit csináltam meg se rezzent. Fogai vészesen közeledett az érzékeny bőrfelülethez. Megugrottam a hirtelen nyilalló érzés miatt. Kurvára fájt. Csak némán tátogtam mint egy hal. Egy hang se jött ki a számon, hiába kiabálni, ordítani akartam a szúró fájdalomtól. Testemnek minden része zsibbadni kezdett, míg ő megállás nélkül csak ivott belőlem.....

Zihálva ültem fel a nyakamhoz kapva. Nehezen kapkodtam levegő után, míg mellkasom szúrt mint az ítélet. Jimin. Jimin volt az aki folyton megjelent az álmaimban.
De mégis miért ?!

- Hé, Sun - Észre se vettem, hogy míg én saját magamat próbáltam le nyugtatni, ő addig itt ült velem szemben az ágyon. De várjunk egy pillanatot. Ő hogy kerül ide? És én? Én miért vagyok egy ágyon? Ez is csak egy álom volna?
Vagy nem? Vissza vitt Davis-hez?! Neem, az nem lehet. Vagy mégis? Hol vagyok?
Ijedten kapkodtam össze vissza tekintetem, miközben kezeimmel egyfolytában az alattam levő plédet markolásztam. Elkapott a pánik.

- Kislány shh...- Megdöbbent arckifejezéssel sietett hozzám és ölelt magához. Törékeny testem erősen vonta magához. Finom gesztusa melegséggel töltött el, ami megnyugtatott. De a tudat, hogy ő szerepel az álmaiban egyre inkább csak felkavart. - Minden rendben SunHee, nincs semmi baj. Már nincs. - Lágyan simított végig fejem búbján.

- H-hol vagyok? - Motyogtam.

- Nálam. - Hangjából kivehető volt, hogy mosolyog. Amit nem igazán értettem.

- É-és, hogy kerültem ide? - Lassan húzódtam el tőle, hogy teljesen rálássak. Mikor felnéztem két gyönyörű szempárral találkoztam, mire szívem nagyokat dobbant. Éreztem amint elönt a pír. Szőke fürtjei rendezetlenül álltak, de még így is rohadt helyesen nézett ki. Ekkor hirtelen  elmosolyodott. Ami teljesen össze zavart. Most hangosan gondolkodtam volna? Nem is volt időm ezen kattogni, mivel Jimin megtörte ezt.

- Magányra volt szükségem, ezért úgy döntöttem, hogy kicsit kimegyek a levegőre sétálni. És akkor meghallottalak téged. - Kezét ökölbe szorította, így a kézfején kidudorodtak az erek. - A hang irányába mentem, ahol megláttalak éppen a földön feküdve. Hezitálás nélkül szaladtam oda hozzád és hoztalak el téged magamhoz.

- Oh, k-köszönöm... - Halvány mosolyt küldtem felé majd pedig zavartan hajtottam le fejem, mivel nem bírtam tovább a vele tartott szemkontaktust. Így ehelyett a pólóm ujját babráltam.

- Aggódtam, mivel szörnyű állapotba voltál. A kezedből és a lábadból... - Vett egy mély levegőt. Nene, most hogyan magyarázom ki magam ebből?
- V-vér szivárgott. - Nyögte ki nagy nehezen. Ajkaimat harapdálva húztam fel a póló ujját, amin egy friss kötés díszelgett. Majd pedig a lábamat is lecsekkoltam ahol ugyanaz volt a helyzet.

- E-ezt te csináltad? - Meglepetten pillantottam fel rá, aki sajnálat teli szemekkel figyelt. Ezt utálom a legjobban. A sajnálatot. Engem nem kell sajnálni, mivel én okoztam ezt saját magamnak.

- Nem. Hanem az egyik társam. Rá bíztalak, mivel érti a dolgát. - Itt elhallgatott, mire csak egy aprót biccentettem. - Még nagyon friss, szóval vigyáznod kellesz rá. - Óvatosan húzta végig ujját a bekötött felületen.

- Tényleg köszönöm. - A szavak amik elhagyták húsos ajkát nagyon jólestek. De ez a varázs rögtön eltűnt. Még pedig egyetlen egy kérdés miatt.

- Ő tette ezt veled igaz?