Sötét vágyak ~ pjm|

3.rész

- SunHee POV. -

Szívem össze szorult amikor a fiú egyszerűen otthagyott engem. Abban a pillanatban úgy éreztem mintha egy részem elhalt volna.

Beteges nem de?

Hisz nem is ismerem, de mégis olyan érzéseket váltott ki belőlem, amikről eddig nem is tudtam, hogy léteznek.
De ezek a gondolatok ahogyan jöttek, úgy is mentek ki a fejemből, amint megpillantottam az időt.

"16:20"

- Baszki - Nem törődve semmivel, senkivel, sprintelni kezdtem hazáig. Útközben kaptam egy két furcsa, lenéző pillantást , de ebben a pillanatban nem igazán érdekelt.
Most sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy ma vajon mit fogok kapni ezek után. Megint.

Lelkemet ki futottam mire haza értem.
A bejárati ajtót óvatosan csuktam be magam mögött, hogy még véletlenül se hallja meg az én "szerető" férjem a hazatérésemet. Csendben húztam le magamról a cipőmet, és vettem le kabátomat. Azt hittem, hogy sikerült megúsznom. Én naív.

Torokköszörülésre lettem figyelmes, amire rögtön megálltam. Lefagytam. A lábaim a földbe gyökereztek, nem mertem mozdulni, mert tudtam, hogy mi fog következni.
Élesen szívtam be a levegőt, miközben tenyerem izzadt, lábam remegett. Szívem a kétszeresére gyorsult, de nem a jó érzés miatt. Tudtam, hogy itt van.

- Késtél- Mondta rekedt érdes hangján.

Lassan fordultam felé, próbálva nem mutatni félelmemet. Lezserül volt neki dőlve a falnak, miközben folyamatosan csak figyelt. Tekintete most még sötétebb volt mint eddig.

- 20 perc drágám - Emelte szájához cigarettáját, miközben az óráját figyelte.

Nagyot nyeltem. Utálta ha kések, egyenesen rühellte.

-Hol voltál? - Lökte el magát a faltól és kimért lassú léptekkel közeledett felém.

- A-a kávézóban - Dadogtam és próbáltam még jobban az ajtóhoz simulni hogy valamennyire legyek távol tőle. Féltem tőle, hisz már azon se lepődnék meg hogy ha random leszúrna.

- Biztos? - Állt meg előttem. Csupán pár centi választott el minket. Undorító.
- Hmm? - Ujjaival lágyan simított végig arcomon egészen a nyakamig.

- I-ihgen... - Érintésétől ösztönösen szorítottam össze szememet. Kezem ökölbe szorult, de nem csináltam semmit. Tűrtem.

Kijelentésemre megnyalta alsó ajkát, hogy benedvesítse azokat.

- Hazdusz!! - Markolt rá erősen nyakamra miközben folyamatosan csak mosolygott, és élvezettel nézte a kíntól szenvedő arcomat.

- Da-Davish eh-eressz nem-nem
hazudok - Ráfogtam kezére ezzel próbálva enyhíteni szorítását. Igen ő lenne az én Pszichopata férjem Davis Black.

Még egy utolsót szorított rajtam majd pedig elengedett aminek hatására köhögve rogytam a földre és kaptam a előbb megkínzott testrészemre. Szemeimet már marták a könnyek de nem engedtem ki azokat....Nincs az az isten hogy én előtte sírjak.

- Utolsó,megértetted? - Guggolt le elém mosolyogva.

Lassan bólintottam, de nem néztem fel rá,
helyette a földet bámultam.

- Nem hallom - Egyik kezével állam alá nyúlt, ezzel késztetve, hogy nézzek fel rá.

- Rám nézz, ha hozzád beszélek SunHee - Mondta nem tűrő hangon ami miatt picit össze rezzentem.

- Bo-bocsánat - Böktem ki nehezen, de tudtam, hogy erre várt.

Elégedetten mosolygott. - Szóval megértetted?

- Igen

- Ügyes. És most add a kezed - nyújtotta ki felém balját.

Remegő kezemet óvatosan
csúsztattam bele az  övébe. Nem tudom, hogy mit akart de nem mertem ellenkezni. Fel voltam készülve már mindenre. Testileg Lelkileg.

- Jó kislány - Csókolt rá kézfejemre amit én undorodva néztem végig. - Most pedig elmész és kivasalod holnapra az ingem, ha ugye teljes nő nem tudsz lenni, legalább a női munkára legyél képes. - Komorodott el arckifejezése.

Csak úgy köpte felém a szavakat amik felértek egy késdöféssel. Fájt. Nyomott a mellkasom a rossz érzéstől a fájó szavaktól amiket tőle kapok nap mint nap.....

Egyszer kétszer átforgatta a kézfejemet még maga előtt, aztán a szemembe nézett. Álltam sötét tekintetét. Egy ördögi mosolyra húzta a száját és szabad kezével kivette belőle az elszívott cigarettát. Végig a szemembe nézve lassan nyomta az érzékeny bőrömre a parázsló rudat, amit először nem éreztem de aztán megérkezett az az ismerős égő csípő érzés.
Ez csak pár másodpercig tartott, míg testem hozzászokott a hirtelen jött kínzáshoz és aztán a cigaretta vége elsötétült.