Sötét vágyak ~ pjm|

8.rész

- Látod Kicsim? Megy ez neked! - Elém érve egyik kezével átkarolt engem, ezzel szorosan magához vonva. Undorodom tőle. Fejét nyakhajlatomba fúrta, miközben alkoholtól bűzlő lehelete csiklandozta nyakam. Lassan érezni kezdtem valami keményet alul. Ezért próbáltam kimászni karjai közül de az ő ereje és az én erőm ég és föld volt. Hiába ficánkoltam, ő továbbra is szorosan tartott magánál, ezzel még jobban hozzám dörzsölve magát. Szemeimet marták már a könnyek, ahogyan kezemmel próbáltam ellökni magamtól a részeg férfit.

- Naa, ne ficánkolj, mert bünti lesz - Cserepes szája vészesen közelítette meg az enyémet, mire végleg ellöktem őt magamtól.

- É-én ezt n-nem akarom - Nagyot nyelve figyeltem, ahogyan arckifejezése pár másodperc alatt változik át komorra majd pedig egy újabb mosolyra.

- Oh, igazán? - Meresztette ki rám ijesztően szemeit, amire muszáj volt hátrálnom pár
lépést - ASSZONY MÓDJÁRA A FÉRFIT IS KÉNE SZERETNI, TE CAFKA! - Kapott bele hajamba, erősen hátra húzva azt. A fájdalomtól hangosan felsikítottam. Ami zene volt a fülének.

- D-Davis.... - Suttogtam halkan nevét, amire egy csattanós pofont kaptam válaszként.

Állat módjára kezdte el csókolgatni nyakamat néhol meg-meg szíva érzékeny bőrőmet. Ellenkezésem nem ért semmit. Hiába ütöttem, rúgtam, vergődtem kezei alatt semmire se reagált. Mert ezek közben, akkora pofonokat kaptam, hogy már szinten zengett az egész fejem, lüktetett a fájdalomtól, és szédültem a sok tehetetlen kiáltásaimtól. Fejbőröm fájt erős szorítása miatt. Tehetetlen voltam.

- Ké-khérlek állj le... - Zokogtam fel.

- Fogadj szót apucinak kislány - Hangja fenyegető volt, ami miatt összerezzentem félelmemben. Fájtak a szavai, érintései de ez ellen nem tehettem semmit.
Hallgatnom kellett rá.....
Egy utolsó erős pofon érkezett az arcomra aminek köszönhetően a földön kötöttem ki. Az arcom zsibbadt. A pofon helye sütött, szinte égetett, ezért rögtön fájó helyre kaptam.

- Vigyázz magadra - Kortyolt bele Whiskyébe és fenyegetően faképnél hagyott, becsapva maga után az ajtót.

Legalább elment.

Remegő lábakkal álltam fel a földről célba véve a fürdőszobát. Csoszogva mentem végig a házon, míg el nem jutottam a kis helységig.
Ahonnan a polcról leemelve elvettem az elsősegély dobozomat, amiből kivettem egy kenőcsöt és egy fertőtlenítőt.Tükörbe nézve elkapott a hányinger. Ez nem az a nő, aki még jó pár évvel ezelőtt volt. Kisírt duzzadt szemek, felrepedt, cserepes ajkak, egészségtelen száraz haj, illetve a szemem alatti kis rész, ami kezd már javába lilulni. Gyönyörűen nézek ki....
A mosdókagylónak támaszkodva néztem farkasszemet a saját arcképemmel.

- Mi történt veled Sun? - Folyamatosan csak ezeket mondogattam magamnak, miközben szememből megállás nélkül folytak a sós könnyek. Mély sóhajok közt hunytam le szorosan szemem nyugtatásképpen.

Elfáradtam.

Bő 20 percet vett igénybe az egész, amíg lefertőtleníttetem és bekentem az újonnan szerzett sebeket. Miután ezekkel megvoltam, felvettem a pizsamámat és a meleg ágyba bújtam nyakig betakarózva, azzal reménykedve, hogy legalább csak ma este ne jöjjön haza.

Sikerrel jártam.

~II~

-Másnap-

Megint zihálva keltem. Újra megjelentek álmaimban a vörös szempárok, csupán annyi különbséggel, hogy már nem csak azokat láttam. Mivel azok körül, egy halvány vonal kezdett el kirajzolódni, ezzel egy arcívet formálva. Arcíve elég markánsan és élesen nézett ki. Férfi volt.