Sötét vágyak ~ pjm|

9.rész

- SunHee utoljára kérdezem meg, és nézz
rám - Óvatosan néztem vissza, szikra szóró szemeibe. - Ezt ő tette veled? - Kérdezte, amire muszáj volt aprót biccentenem. Ha nemet mondok azt amúgy se hiszi el. Felesleges lett volna hazudnom.
- Én ezt nem bírom tovább tétlenül végignézni amit veled csinál - Ujjával óvatosan simított végig a szemem alatti sérült területen.

- Chan, minden rendben van - Biztatóan mosolyogtam rá. Azt hittem, hogy ezzel talán megnyugszik valamennyire. De tévedtem.

- Te normális vagy? Hogy lenne már minden rendben? Az életedről beszélünk az isten szerelmére, az életedről Sun! - Emelte fel rám hangját, amire ösztönösen húztam összébb magam.

- Kérlek, ezt ne itt - Motyogtam halkan, ujjaimat morzsolva.

Idegesen túrt bele fekete hajába, ami miatt kócosan álltak szét tincsei - Pici, é-én sajnálom. Én nem akartalak megijeszteni - Szégyenkezve hajtotta le fejét, amin majd meghasadt a szívem. Tudom, hogy sose bántana, ezért nem is ő rá haragudtam, hanem saját magamra, hogy még ennyitől is képes voltam megijedni.
Köszönöm Davis.

- Nyugodj meg kérlek - Fogtam közre
arcát. - Én nem haragszom rád.

- Ne haragudj tényleg, csak... - Folytatta volna tovább, de az egyik vendégünk közbeszólt.

- Kisasszony, kérem! - Emelte fel egyik kezét a férfi jelzésképpen, hogy menjek oda.

- Most mennem kell - Mondtam, amire csak szótlanul bólintott.

- Igen? - A jól megszokott módon, mosolyogva mentem oda a férfihez, majd pedig megállva előtte nyitottam ki egy üres oldalon a fekete fedelű noteszemet - Mit parancsol?

- Hmm... - Mért végig tetőtől talpig, miközben alsó ajkát megnyalta. Cselekedetére kirázott a hideg. Furcsa és kellemetlen érzés kapott el, amikor a férfi csak folyamatosan bámult. Nem tudom, miért csinálja ezt, de zavaró.

- Elnézést - Köszörültem meg torkom, amire rögtön felkapta fejét - De eldöntötte, hogy már mit szeretne?

- Oh egy pillanat, csak egy kicsit elbambultam, hisz ritkák mostanság az ilyen gyönyörű nők mint maga. - Vett maga elé egy kis lapot a kávé ajánlásaink közül.

- Köszönöm - Erőltetett mosolyra húztam számát, ugyanis tudtam, hogy az ilyen, nem az arcodra vagy a személyiségedre kiváncsi.

- Mi van oda írva? - Motyogta mérgesen magának, amíg a kezében tartott lapot össze vissza forgatta össze hunyorított szemekkel.

- Van valami gond?

- Nem nagyon látom, hogy mi van oda írva. Közelebb tudna jönni? - Mutatta felém a lapját, miközben ujját az adott ponton tartotta.

- Na hadd nézzem - Vettem ki kezéből. - Hol nem látja? - Kérdőn pillantottam a férfi felé, aki épp a lábaimról kapta el tekintetét. Nagyon nem tetszik nekem ez a pasas.

- Alul. - Mosolyogva jelentette ki, miközben picit előrébb hajolt. Tettem amit mondott, de a nevemen kívül, mást ott nem igazán láttam.

- Alul? - Értetlenkedtem.

- Igen.

- De itt csak az én nevem.... - Bennem rekedt a szó, ahogyan egy kezet éreztem meg, felfelé csúszni a combomtól egészen a fenekemig.

- Igen, tudom kiscsillag - Perverzen mosolygott, mire rámart belső combom részére. Megfeszülve álltam a férfi előtt, nem tudtam hirtelen mihez kezdeni, hisz sokkal erősebbnek bizonyult tőlem, illetve viszonylag idősebbnek. Végül nagyot nyelve, hirtelen szóltam rá a férfira, akinek a kezét próbáltam volna leszedni magamról, hogyha nem húz még közelebb magához.

-U-uram, kérem e-ezt fejezze be - Szóltam rá viszonylag finoman, ugyanis nem akartam nagy felhajtást. De ez már több volt a soknál!

- Ugyan kicsi lány, csak nem állnál ellen egy jó kis huncutkodásnak? - Félmolyosra húzva a száját erőszakosan simított végig alsó tájamon, aminek hatására kiguvadtak a szemeim. De cseppet sem a jó érzéstől. Erősen kaptam el onnan a férfi kezét, aki csak még inkább élvezni kezdte a helyzetet.

- Vad kis cica, ez tetszik! - Erősen átkarolva a derekamnál húzott magához.

- Most már igazán fejezze ezt be, vagy hívom a rendőrséget! - Arca, fenyegetőzésemre meg se rándult.

- És? - Meghökkentem mondatára. Megijedtem. Ezért minél gyorsabban próbáltam kimászni karjai közül, de túl erősen fogott. Nem volt semmi esélyem.

- Hé! - Idegesen jött felénk Chan - Maga süket baszd meg?! - Egy hirtelen mozdulattal rántott el a férfitól, ezzel pedig maga mögé bújtatva engem. Az emberek értetlenül nézték a szituációt. Voltak akik összesúgtak vagy éppen kameráztak. Milyen rendes egy nép nem de?

- Ne-ne csináld ezt - Markoltam meg pólója alját. Féltettem. Nem akartam, hogy bármi baja essen neki. És főleg miattam ne.

- Nem lesz semmi baj - Nézett rám biztatóan válla felett.

- Oh, megjelent a hős lovag - Nevetve állt fel helyéről, ezzel közelebb lépve hozzánk. Mit ne mondjak, nem volt egy kisalkatú ember az is biztos.

- Menjen innen. - Adta a rövid választ Chan. Hangjából ítélve nagyon vissza foghatta magát, mivel kezét már annyira szorította ökölbe, hogy már ujj végei fehéredni kezdtek.

- Jaj de morcos lett a törpike - Hajolt le hozzá.

És kész. Channak csak ennyi kellett ahhoz, hogy egy jókorát be tudjon neki verni.
A férfi belibbent a hirtelen jött ütéstől, de rögtön vissza nyerte egyensúlyát. Orrából lassan csöpögni kezdett a vér, ezért ujjával lassan törölte meg azt, és nézett hol Chanra hol pedig a véres ujjára.

- Csak ennyit tudsz? - Mosolyogva rázta meg fejét és az ökle már lendült is egyenesen az előttem álló fiú arcába, aki esetlenül terült szét a földön a nagy erő miatt. Ijedten kaptam szám elé kezem és guggoltam le a földön fekvő fiúhoz, aki nyöszörögve próbált felülni.

- Úristen, jól vagy? - Remegő kezekkel próbáltam őt felsegíteni.

- Na mivan? Már is kidőltél? - Laza léptekkel jött felénk, mire erőt véve magamon elé álltam. Nem érdekelt, hogy már tenyerembe halat lehetett volna úsztatni, de nagyon dühös voltam. Utáltam, egyenesen gyűlöltem aki valamilyen közeli barátomat illetve családtagomat bántani meri - Jaj kislány, ne zavard meg a nagyok dolgát.

- SunHee, te szállj ki ebből - Lassan tápászkodott fel a földről és fogott kezemre.

- Igen, igaza van törpillának, szóval ne is fáraszd magad csillagom. Helyette... - Tett felém egy lépést miközben az egyik tincsemet az ujjai közé csavarta. - Azt a megrakható popsidat igazán hozzám dörgölhe... - Mondatát, tenyerem hangos csattanása fejezte be, amibe még a kezem is belezsibbadt. Túl sokat tűrtem már.

Dühtől izzó szemekkel nézett vissza rám megfeszült állkapoccsal. Vállaltam a következményeket, ezért álltam gyilkos tekintetét, attól függetlenül, hogy belül reszkettem mint a nyárfalevél. Szívem már a torkomba dobogott, amikor a kezét lendítette, ezért ösztönösen hunytam le szemeimet, ezzel várva a csípő érzést az arcomon. De ez elmaradt. Hunyorogva nyitottam ki szemem, amikor egy ismerős férfi hangra lettem figyelmes. Jimin. Jimin volt az, aki egyik kezével lazán fogott rá a férfi érkező öklére, miközben a másikat a szokásos helyen pihentette. A zsebében.

- Remélem ezt maga se gondolta komolyan.