A kosarasok szelleme

Az eredmény

Vagy egy órát ott töltötték bent nálam a teremben, annyira jól esett és tényleg igaz volt aamit Cayla mondott. Thomas tényleg nem jött el, talán bűntudata van? Vagy csak fél a szemembe nézni? Mindegyis, nem ez a fontos. Mikor kiment az osztály Papó és Michael bácsi még bent maradtak nálam. Azt mondták, hogyha kiengednek se fognak engedni játszani. Könnybe lábadt a szemem, rosszul esett, hisz amióta az akadémián vagyok, azóta ez az álmom. Próbáltam magamat vígasztalni, hogy majd legközelebb talán mehetek, de ez sem segített igazán. A meccs az pénteken lesz esedékes, ma kedd van, nem hinném, hogy lesz arra esélyem, hogy bármit még akár csak egy lépést tehessek meg fájdalom nélkül. Majd miután Michael bácsiék kimentek, Dr. Mason jött be hozzám az eredményekkel.

-Kedves Maddy! Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?

-A rossz hírrel, legyen szíves!

-Rendben...- vakarta meg a tarkóját- szóval, gondolom az Ön is tudja, hogy 1000%, hogy a meccsre nem fog tudni menni, mint játékos, ugye?

-Igen tudom... Kezdtem ebbe beletörödni. Mi a jó hír?

-A jó hír az az, hogy nem kell tolószékbe kényszerülnie.

-Nagyszerű!- mondtam flegmán, mert nem akartam mankózni- nem lehetne inkább mégis?

-Úgy érzi?

-Nem tudom, csak nem akarok mankózni!

-És ki mondta, hogy kell?

-Senki... Csak gondoltam.

-Nem kell mankó!

-Akkor, hogy fogok járni?

-Tudja, nem tolószékbe kell kényszerülnie, hanem kerekeskocsiba, ahol nem szorul más fizikai erőnlétére, mert magát tudja hajtani!

-Hát ez fantasztikus! - mondtam flegmán, majd hátat fordítottam az orvosnak aki ki is ment.

-Hát akkor viszlát!

-Viszlát!

Majd ezek után írtam a nagyinak, hogy mi a helyzet aki természetesen nem örült, ahogy én se. Ráadásul a suli nem is akadálymentes, mindenhol van lépcső, hisz mindenhova az vezet. Majd akkor gondoltam bele, hogy mi lesz ha addig.... Online oktatásban leszek? Majd megcsörrent a telefonom. Michael bácsi volt az.

-Maddy! Online oktatásba leszel.
-Hurrá.- mondtam "boldogan" majd lecsaptam a telefont.