Elítélt / Befejezett

4.Fejezet

Sajnos akármilyen gyorsan nyomott is el az álom, olyan gyorsan is keltett fel. Korán reggel keltem, és kávét főztem a két alkesznak, ugyanis Eric is hazatalált valamikor éjjel. 

– Jóreggelt! – Érkezik le elsőként Ryan a konyhába, ahol én egyből a kezébe nyomom a forró kávét.

– Neked is. – Válaszolom.

– Cassie, annyira sajnálom hogy idejöttem az éjjel, kitúrtalak a szobádból, és... – Magyarázza, de közbeszólok.

– Ugyan már! Szívesen segítettem, hiszen Lily... – Kezdek bele, lehet hogy nem a legjobb témába.

– Igen, nos köszönöm! Igazán jó barát vagy, Cassie baby. – Mondja, kihangsúlyozva a barát szót, aztán a kanapéra ül meginni a kávét.

Nem sokkal később Eric is lefárad.

– Bazd meg! – Dobja le magát Ryan mellé.

– Mi a bajod? – Kérdezi értetlenül Ryan.

– Eltűntél tegnap, én meg kerestelek, erre kiderül hogy a húgommal voltál. – Rázza meg a fejét, közben én is csatlakozom hozzájuk.

– Ez erős kifejezés, csak segítettem neki mert ő is segített már sokszor nekem. – Nézek Ryanre, és közben emlékképek jönnek elő a nemrég történt estéről amikor fogta a hajamat, hogy ne hányjam le. Azért emlegetem ennyiszer, mert még soha senki nem tett ehhez hasonlót értem.

– Jó, rendben. Nem érdekelnek a részletek. – Mondja Eric, majd megforgatom a szemem és felmegyek.

Felveszek egy rövidnadrágot, és egy haspólót, a hajamat pedig összefogom. Nem tervezek mára semmit.

Éppen lefelé megyek a lépcsőn, amikor a lépcsőfordulónál neki megyek valaminek, vagy valakinek.

– Ryan! Bocsi. – Szólalok meg kellemetlenül, mire a fiú felnevet.

– Semmi baj, Cass. Jut eszembe, a holnapi bulin találkozunk. – Kacsint egyet, én pedig értetlenül nézek rá.

– A buli holnap lesz? – Kérdezem döbbenten. 

– Igen. Átraktam a holnapi napra, mert anyuék is változtattak az utazás időpontján.

– Aha, értem. – Biccentek.

– Akkor, gondolom Dean is is ott lesz. – Suttogom magam elé, de Ryan meghallja.

– Ne aggódj nem hagyom hogy nyomuljon rád. Többé nem befolyásolhat téged, és ezt te is tudod. – Néz a szemeimbe, én pedig elmosolyodom.

– Olyan jó barát vagy, Ryan. Csak hogy tudd, már elhiszem hogy nem mondtál semmit Lilynek. Lily csak szereti kavarni a dolgokat, és amúgyis miért hinnék helyetted neki. – Mondom mosolyogva, aztán távoznék, de Ryan megfogja a kezem.

– Amit az este mondtam, az... Részeg voltam nagyon, és nem szeretném hogy ez miatt kellemetlenül érezd magad, ezért szeretném tisztázni hogy nem gondoltam komolyan. – Magyarázza, habár pontosan nem mondja mire gondol én akkor is tisztában vagyok vele, de valamiért nem tudok koncentrálni csak arra, hogy én mégis elhittem. Elhittem, hogy azt akarja én csókoljam meg.

– Most tapintatosan akarsz lepattintani? Nyugi nem fogom rád vetni magam, hiszen nem illik bele az erkölcseimbe. – Rántom meg a vállam nem törődöm stílusban.

– Persze, ez érthető. – Köszörüli meg a torkát.

– Akkor majd a bulin holnap. – Mondom, aztán ténylegesen lefelé indulok. Nem értem ezt a srácot. Tapintatos volt, mégis érzek valamit ami fáj, és nem hagy nyugodni a tudat, hogy minden ami történt semmit nem jelentett neki, pedig túllépte a határaimat, és én engedtem neki.