Elítélt / Befejezett

6.Fejezet

– Ez nagyon klassz! Köszönöm! – Nézek hálásan Miara, aki most adta oda az egyik ruháját a mai bulira, mert én nem készültem bulizós ruhákkal.

– Ugyan már! – Legyint egyet mosolyogva. Mia nagyon jó stílussal rendelkezik minden téren, szóval tényleg nagyon tetszik a ruha.

– Na, és mi volt tegnap Ryannel hogy úgy eltűntetek? – Kérdezem izgatottan, de valójában tegnap óta kíváncsi vagyok erre, csak szerettem volna tapintatosan rákérdezni.

– Hát nem is tudom, még semmi sem biztos. – Mondja bizonytalanul, én még kíváncsibb leszek, ezért elkezdem noszogatni.

– Gyerünk mondd el Mia! – Mondom nevetve, a lány arcára pedig levakarhatatlan mosoly ül ki.

– Hát mi, öhm... Lefeküdtünk egymással. – Mondja ki hirtelen. Hát erre egyáltalán nem számítottam, de bizonyos dolgokra választ is kaptam. Ryan csak játszik velem, tetszik neki az hogy nem vagyok olyan könnyen kapható mint a többi lány. Nem értem miért csinálja ezt.

– Ez igazán jó, biztos okkal történt. – Préselem ki magamból a bíztató szavakat. Mia egyáltalán nem veszi észre mennyire is nehezemre esik ezt kimondani.

– Nem is tudom Ryan ma reggel annyira furcsán viselkedett, mintha megbánta volna. – Osztja meg velem a történet bizalmasabb részeit, én pedig figyelmesen hallgatom.

– Mia, tudom hogy nemrég óta ismerjük egymást, de tudd hogy itt vagyok ha beszélni szeretnél valakivel. – Fogom meg a vállát kedvesen. Nem éreztem magam képmutatónak, mert tényleg így gondoltam. Itt leszek, ha támasz kell neki, még akkor is ha csak képmutatásból örülök a Ryannel való kapcsolatának. Attól az együttérzésem valódi.

– Köszönöm Cassie, én is itt vagyok ha kellenék. – Von gyors ölelésbe.

A szüleink tudják hogy bulizni megyünk, és elsőnek ellenezték is, de aztán kisebb feltételekkel beleegyeztek.

Hiába szellőztettem ki a fejem, hiába próbáltam elterelni a gondolataim Ryanről egyszerűen nem ment. Mintha körülötte forogna minden, és én lennék az aki önszántából beszállt a körforgásba, ami Ryan körül forog.

– Min agyalsz? – Jelenik meg mellettem Dean. Kicsit megijedek, ezért hirtelen a szívemhez emelem a kezem.

– Mindenen. – Válaszolom röviden. Nem értem miért jött ide, hiszen elvileg haragszik rám.

– Figyelj rám Cassie. – Fogja meg a kezem, én pedig véletlen egyenesen a szemeibe nézek.

– Nem tudom túltenni magam kettőnkön. – Suttogja. Azt hiszem rosszul hallok, ez lehetetlen.

– Dean, de hát új kapcsolatod van Sarahval, aki nem mellesleg itt van valahol. – Nézek körbe, mire Dean halkan felnevet.

– Sarah nem a barátnőm. – Közli velem, mitntha nem lenne okom azt feltételezni hogy együtt vannak. 

– A bulin csókolóztatok, aztán még meg is fenyegetett, hogy hagyjalak békén mert te az ő barátja vagy. – Nézek összeszűkült szemekkel. Ezt most tényleg nem értem.

– Igen, de az csak egy csók volt, és csak eljátszottuk hogy együtt vagyunk, azért mert féltékennyé akartalak tenni Cass. Nem bírtam nézni ahogy enyelegsz a bátyámmal, de Sarah csak a segítőm a projektben semmi több. – Halmoz el információkkal. Még a fejem is megfájdul ennyi hirtelen ért drámától. Tényleg ennyire jó velem játszadozni?

– Ez most sok nekem Dean. – Mondom, aztán elindulnék befelé, de Dean gyorsan magához húz és megcsókol. A csók semmilyen, mert nem viszonzom. Nem is tudom mit várt Dean, hogy majd ledugjuk egymás torkán a nyelvünket, vagy mi?