Elítélt / Befejezett

8.Fejezet

Másnap egy kicsit fáradtan keltem, ami nyilvánvaló az eseménydús tegnapot tekintve, és még mindig alig hittem el, hogy Ryan Davis tegnap kockáztatta értem az életét, és megcsókolt, kétszer. Ráadásul a bókjairól nem is beszélve.

Gyorsan felöltöztem, aztán bepakoltam a bőröndbe, amit le is cipeltem egyedül. Következhetett a reggeli, ami szendvics volt. Sajnos túl jó kedvem volt ahhoz, hogy gyűlölködve nézzek a bátyámra, de a még mindig haragudtam rá. 

– Történt valami? Nagyon boldognak tűnsz. – Kérdezte Mia, aki egyébként elvileg haragszik rám, és bevallom a tegnapot tekintve okkal, de ő erről mit sem sejt, mégis utálkozva néz rám. 

– Nem, csak nincs bennem gyűlölet. Ennyi. – Hazudom, aztán Mia le is akad a témáról. Nem tudom mire jó ez a haragtartós dolog, hiszen nem én tehetek arról hogy Ryan nem tervezett vele kapcsolatot. Igaz, ettől függetlenül sajnálom a lányt.

Mindenki elbúcsúzott a spanyol családtól, mert ők indultak el a leghamarabb haza, ami nekik nincs is olyan messze.

A kulcsokat leadtuk a személynek aki kijött leellenőrizni hogy minden rendben van-e, aztán mi is elindultunk a reptérre. Ericcel még most sem beszéltem. Neki kéne bocsánatot kérnie, de eddig még nem tette meg. Éppen ezért nem ülök vele, és Ryannel a gépen. Igaz legszívesebben Ryannel tölteném a visszautazás minden percét, de nem akarok Eric közelében lenni. Lehet minden rezzenésre felfigyelne, ha Ryan mellett ülnék, és figyelné épp mit csinálunk.

– Nem kerülheted el! – Jelenik meg előttem Ryan karba tett kezekkel. Nagyon szeretné ha vele ülnék, és nem érti a döntésemet. 

– Ameddig tudom kerülöm. Sajnálom Ryan, tényleg ülnék veled szívesen. – Fogom meg a kezét, de aztán egyből elhúzom mert éppen Isabel tűnik fel a látókörömben.

Azzal hogy kerülöm Ericet, tulajdonképpen semmit nem érek el ezt én is tudom. De abban reménykedem hogy megbánja amit mondott, mert tényleg rosszul esett. Nagyon rosszul.

A szavaknak súlya van, és nem is akármilyen. Talán hogyha ezzel a tökkelütött bátyám tisztában lenne nem dobálózna olyan szavakkal amik megbántanak, pedig egyáltalán nem is illenek rám.

.....

Dean és Sarah nem voltak valami beszédesek velem a haza út során. Lehet ez az oka annak, hogy majdnem végig aludtam az utat. Eleinte Sarah próbálkozott, de haragszik rám valami miatt, feltételezem hogy Mia miatt. Pedig neki önző módon örülnie kéne hogy nem Deannel vagyok együtt vagy ilyesmi. Nem mintha fordított helyzetben én nem állnék ki Mia mellett, mert igenis kiállnék, de az önzőség mindenkiben ott lakozik, van az a dolog ami más kárán a mi hasznunkra vállhat. De Saraht ez nem hiszem érdekelte. Valójában iszonyatosan marta a mellkasom a bűntudat, de nem tudtam továbbra is elnyomni a Ryan iránti érzéseimet.

– Hé! Cassie, ébredj! Itthon vagyunk. – Érzek meg egy kezet a vállamon. Dean keze gyengéden érintette a vállam. Az is meglepett hogy hozzám szólt egyáltalán. Nem tudom hogyan kezeljem a kettőnk kapcsolatát, bár most semmit sem tudok. Képtelen vagyok most a gondolkodásra.

Megpróbáltam észhez térni, és megkeresni a szüleimet.

Gyorsan átvettük a bőröndjeinket aztán a két család külön taxi felé indult. Sarah már elment, ugyanis a szülei már itt vártak rá.

– Szia, majd beszélünk, rendben? – Ölel megához elsőként Ryan. A többiek talán már nem is néztek furcsán kezdték megszokni, kivéve Deant, és Ericet. Kicsit kellemetlen volt a dolog, de megbirkóztam vele.