Elítélt / Befejezett

11.Fejezet

Kicsit még újnak bizonyult a helyzet, hogy Ryan karjaiban ébredtem. Nem mintha nem tetszett volna, mert nagyon is tetszett.

– Ryan! – Szólítom meg a mellettem fekvő srácot.

– Mivan? – Nyöszörgi álmos hangon.

– Haza kell mennem. – Suttogom kétségbeesetten, mert eszembe jutott az, hogy nem tudom mit mondjak a szüleimnek. Teljes pánik uralkodik el rajtam.

– Nem kell. Mondtam hogy elintéztem. Nyugodj meg. – Mondja, miközben felkel és egy pólót vesz magára. Hogy tud ilyen nyugodt lenni?

– Hogyan? – Kérdezem, miközben a tegnapi pólómat keresem a szemeimmel. Végülis semmi baja, és nem is aludtam benne, mert Ryan egyik pólójában aludtam, ami a térdemig leért.

– Írtam anyukádnak hogy itt alszol. – Válaszolja, én pedig elképedten meredek felé.

– Te nem vagy normális. Most magyarázkodhatok neki. – Fogom a fejem, aztán Ryan elém áll, és a kezembe adja a pólómat, amit egész idáig kerestem.

– Nem kell. Ismeri a családunkat, szóval nem félt téged. – Mondja, aztán magamra hagy. Tudja hogy nem öltöznék át előtte. Igazából tényleg nem lenne semmi abban, hogy esetleg itt alszom, de anya úgy sem hagyja annyiban hogy Ryan írt neki ezzel kapcsolatban, nem pedig én.

Felöltöztem, aztán lementem én is a nappaliba ahol ott volt Dean. Még mindig kellemetlenül érzem magam, de azért próbálok normálisan viselkedni előtte.

– Szia. – Intek neki, aztán levetem magam a kanapéra.

– Téged meg mi lelt? Jut eszembe, itt aludtál? – Ül le mellém Dean. Nem tűnik gúnyosnak, mintha megváltozott volna, és mostantól komolyan venné a szakításunkat. Tulajdonképpen rajta van az ügyön.

– Igen itt aludtam, de már megyek is. – Állok fel, azt remélve hogy ettől kevésbé érzem magam gáznak.

– Ne menj! Nem szeretném hogy rosszul érezd magad. Persze még új számomra hogy te és Ryan.. Szóval sokat lógtok együtt, de már elfogadtam. Nem kell rosszul érezned magad. – Fogja meg a vállam, én pedig elmosolyodom.

– Köszönöm, Dean. – Ölelem magamhoz a fiút, aki szorosan a karjaiba zár.

Nem sokkal később Ryan hazahozott, és lélekben már fel is készültem a magyarázkodásra.

– Sziasztok! – Lépek be a házba, és köszönök, de csak Ericet látom a kanapén.

– Szia. Csak én vagyok itthon. – Int a kezével, aztán megpaskolja maga mellett a helyet ezzel jelezve hogy üljek le.

– Szóval, még most is tagadod a Ryannel való kapcsolatod? – Kérdezi hirtelen, én pedig felháborodva karba teszem a kezeim.

– Sohasem tagadtam. Nem volt köztünk semmi, mikor Deannel együtt voltam! Ezek csak feltételezések voltak, de ha ettől jobban érzed magad akkor elmondom hogy beleszerettem! És most már nem alaptalanok az elméletek, hogy esetleg összejövünk, vagy érzünk egymás iránt valamit. – Magyarázom, Eric pedig a szája elé emeli a kezét. Most nem is akad ki? Tudom hogy elvileg megkomolyodott, de ennyire hogy örül neki?

– Úristen, tudtaaam! – Kiált fel hirtelen, mire én elnevetem magam.

– Eric, te most tényleg örülsz ennek? – Kérdezem mosolyogva.

– Igen. Ha már egy lány rabolja el tőlem a legjobb barátomat, akkor az a lány legyen fontos nekem is. – Néz rám mosolyogva, én pedig hirtelen megölelem. Ő a bátyám, és jól esik a támogatása, nem pedig az ellenvetése.