Elítélt / Befejezett

13. Fejezet

– Annyiszor megbeszéltük már ezt, miért hozod fel újra? – Kérdezi fennhangon, én pedig csak zokogva hallgatom. 

– Nem beszéltük meg, Ryan! Te eldöntötted helyettem is hogy véget vetsz a kapcsolatunknak.  – Ordítom, de közben alig kapok levegőt. Erős fizikai fájdalmat érzek a mellkasomban, ami egyre erősebben nehezedik a szívemre. 

– Így lesz a legjobb!  – Sóhajt egy nagyot, és egy apró mozzanatot nem mutat, ami arra utalna hogy neki is fáj a kapcsolatunk vége.

– Kinek? – Kérdezem fájdalmasan suttogva.

– Mindkettőnknek. – Válaszolja lazán, miközben rezegni kezdd a telefonja.

 – Könyörögve kérlek, hogy ne hagyj el, Ryan! Ne vess véget annak ami a legjobb dolog az életemben. – Sírok továbbra is. Ha ő elhagy nem marad semmim, nélküle én egy senkinek érzem magam.

– Sajnálom, de nem megy. A távolság megöl minket. Hidd el, hogy az egyetem nem összeegyeztethető a gimivel. – Néz a szemeimbe, aztán magamra hagy. A földre rogyva zokogok, mint aki az életét vesztette volna... 

 – Cassie! Kelj fel, holnap lesz a Júliusi bál. Mennünk kell ruhát választani. – Hallom meg hirtelen anyukám hangját, de valójában realizálnom kell az előbb történteket. Csak egy álom volt. Egy túl valóságos álom. 

.....

A ruhaüzletben állva, egy sötétkék gyönyörű báliruhát próbálva is a reggeli álmomra gondolok. A szakításomra Ryannel. Arra, ahogyan azt mondja az egyetem nem összeegyeztethető a gimivel. A legszomorúbb az egészben az igazság felismerése. Egy álom volt, ami akár még meg is valósulhat. 

– Kicsim nagyon szép vagy, ugye ezt veszed fel?  – Érdeklődik az anyukám, miközben végig mér szemeivel.

– Azt hiszem jó lesz.  – Válaszolom röviden. Júliusban van a munkahelyi rendezvény, azaz a bál. Minden ott dolgozó családtagja hivatalos, de mi nem mindig voltunk ott Ericcel. Most viszont megyünk, és mindketten kísérővel. Eric elhoz egy lányt. Miaval szakítottak a távolság miatt, milyen ironikus... És ezért most ismét ismerkedik, ennek eredménye egy lány akiről a nevén kívül semmit sem tudunk. Elizabeth a neve, de azt szereti ha Beth-nek szólítják. Eric szerint kedves lány, bár én Miat nagyon megkedveltem minden dolog, és ellentét ellenére. Az én kísérőm természetesen Ryan lesz. Tegnap említettem neki, miután Eric bejelentette hogy Beth-et hozza, és eszembe jutott hogy Ryan még nem is tud róla hogy jön. Szóval szóltam neki. 

A ruhapróba kissé elhúzódott, és így már egy gyorsétteremben megebédeltünk anyával. Hazaérve a szobámba mentem, és leültem. Csak agyaltam azon a hülye álmon, ami semmit nem jelent, de mégis érzelmeket vált ki belőlem, és nem jó értelemben. 

Végül a gondolataim eltereléséhez áthívtam Ryant. Csak anya van itthon, és ma még amúgy sem találkoztunk.

Kellett egy pár perc mire ideért, de végül meghallottam a csengőt, és azon nyomban szaladtam le hozzá.

– Sziaaa!  – Üdvözöltem, miközben a nyakába vetettem magam, de persze ez még az a kategória amit anya végig nézhet, mert ha el kezdeném csókolgatni is még közben, az kicsit tiszteletlen lenne.

– Ha egy napot nem bírtok ki egymás nélkül mi lesz ha Ryan elmegy?  – Kérdezi anyukám, mire hirtelen beugrik az álom, a szakítás, a beszélgetés... 

– De kibírjuk, miért ne bírnánk? Csak látni szerettem volna a barátomat, anya!  – Akadok ki szegény szülőmre, aki mindenféle rosszindulat nélkül feltett egy kérdést.