Mindvégig te voltál az.[ BakuDeku ]

11.rész

Másnap reggel Midoriya boldogan indult neki a napnak. Mindaddig még össze nem futott egy jó képű szőke bombával a folyosón. Azonnal oda köszönt,de ő levegőnek nézte. Úgy sétált be az osztályterembe mint ha semmi nem történt volna. Ezért aggódni kezdett. Rögtön utána megjelent Kirishima aki ugyan olyan lelkesen üdvözölte őt mint amilyen lelkes volt az elején.

-Midoriyaaa!!
Karolta át nyaka mögött izgatottan.
-Mesélj nekem! Történt valami köztetek miután leléptetek együtt? 

-Kirishima-Kun....Halkabban....
Pirult el.

-Ezek szerint igen? -Csillant fel a szeme.
-És csak Kirishima! Hisz barátok vagyunk!
-Hatalmas buli volt miután eltüntetek. Már szinte semmire nem emlékszem...De nagyon furdal a kíváncsiság,hogy mi történt köztetek.

Mozgatta szemöldökét,amitől a fiú egyre csak zavarban lett. Nehezen,akadozva de végül sikerült elmesélnie a történteket. Persze nem részletezte,csak azt mondta el ami fontos. Kirishima majd kiugrott a bőréből olyan izgatott lett. De Midoriya elkeseredettnek tűnt.

-Én...Nem tudom megérteni őt. Tegnap még azt mondta szeret,de ma már meg levegőnek néz. Olyan régóta ismerem,azt hittem meg tudom fejteni hogy mi járhat a fejében. -Szomorodott el.

-Az a hülye! Ha el meri rontani ezt is,én kinyírom! -Gondolta Kirishima.
-Szerintem beszélj vele. Tudom hogy Bakugouval nem könnyű,de jobb ez mint ha meg sem próbálnád.

-Igazából mostanában jobban megnyílik nekem.-Mosolyodott el.
-De mégis hol tudnék vele beszélni?  A többiek előtt nem tudok,iskola után pedig mindig eltűnik valahová.
-Általában a szobájában van bezárkózva,oda meg nem akarok bemenni,mert félek hogy valami rosszat teszek megint...-Gondolt vissza arra az éjszakára amikor rávetette magát. Persze nem bánta meg,de nagyon zavarta. Máskor sosem csinált volna ilyet,de akkor úgy érezte valamit tennie kell.

-Órák után mindig lemegy az edzőterembe. A suliba több is van. De ő mindig oda megy,ahova nem jár senki. Ott el kaphatod!

Kirishima részletesen elmagyarázta,hogy hol,merre és mikor lesz Bakugou az edzőteremben. Izuku pedig elképesztően hálás volt hogy ennyit segít neki. Az idő telt,Uraraka a szünetekben megpróbált beszélni Dekuval,de ő észre sem vette. Csak Bakugoura tudott figyelni. Órák után felment a szobájába,felkapott egy edzős ruhát és már rohant is a terembe. Közeledve már hallotta is a bentről jövő hangokat. Kicsit eltűnődött,hogy vajon edzeni van vagy szétverni a helyiséget. Oda érve hozzá simult a falhoz, majd óvatosan kikukucskált az ajtó mögül. Azonnal megpillantotta a szőkét,ahogy épp a box zsákkal harcolt. Szemeit nem tudta levenni csupasz,izzadt felső testéről. Ezért inkább hunyorított,hátha így nem látja olyan vonzónak,de sajnos nem jött be.

-Mi a fenét csinálsz Izuku? Ne bámuld már!!
Szidta le magát,miközben visszafordult és szorosan a falhoz simult. Vett egy nagy levegőt,óvatosan kifújta majd beljebb merészkedett.

Bátortalanul közelített felé,mire végül észre nem vette. Megragadta a box zsákot hogy megállítsa,majd haját hátra igazítva hátrább lépett,miközben meglepetten pillantott oldalra.

-Deku? Mit csinálsz itt?
Lépett elé.

A fiú azt sem tudta merre nézzen. Szemei folyton feszes,izmos felső testén cikázott.

-U-Uhm...Én...Beszélni szerettem volna veled...
Mondta,miközben fejét oldalra mozdította,tekintete azonban ott ragadt.

-Nincs miről beszélnünk!  -Fordított hátat.
-Szóval menj innen!

Mondta,majd ütögetni kezdte a box zsákot. Midoriya ezt hallva szemöldökét ráncolta. Gondolkodott,miközben őt nézte hamar rá kellett jönnie,hogy a beszéddel nem old meg semmit. Ezért összekapta magát,felvett két box kesztyűt majd egy erős ütést mért a box zsákra. Azután Bakugou felé fordult,de nem számolt azzal,hogy a zsák vissza lenül és eltalálja őt. Az ütés oldalra lökte,amitől elvesztette az egyensúlyát és seggre esett.