Mindvégig te voltál az.[ BakuDeku ]

16.rész

Midoriya a kórházban szép lassan kezdett magához térni. Ahogy szemei kinyíltak,azonnal megpillantotta Bakugou aggódó tekintetét.

-Oh...hát felébredtél?
-Hé,ne erőltesd meg magad! -Utasította, amint azt látta,hogy feljebb emelkedett az ágyon.
-Nem érzed jól magad? Fáj valamid? Kérdezősködött,de nem szólt semmit.
-Talán még nem ment le a lázad...-Kezét a homlokához tapasztotta. Nem érezte hogy meleg lenne, ezért nem tudta eltalálni vajon mi baja lehet. Mikor kezével végigsimított arcán, a fiú hírtelen odébb csapta azt.

-Én...Annak ellenére,hogy azt hittem mindent tudok rólad,mégsem tudlak megérteni...-Szólalt meg rekedtes hangon.

-Most meg miről beszélsz? Nem értelek...-Nyugtalankodott Bakugou.

-Te most...úgy csinálsz mint ha semmi sem történt volna? Vagy egyszerűen annyira jelentéktelennek érzed,hogy nem is foglalkozol vele?

-Az agyadra ment a nátha,vagy mi? Kérdezte,miközben karját felé nyújtotta.

Deku azonban szorosan megragadta csuklóját.
-Ne érj hozzám!! Annak ellenére,hogy én bízom benned,te... egyáltalán nem bízol bennem...Hiába,mondtam neked,hogy tőled nem félek...És,hogy bármire kész vagyok,ha rólad van szó. Tudom,hogy el akarsz lökni magadtól,amiatt ami nálatok történt,de azt nem tudod,hogy én mit éreztem akkor...Én...Én.... -Próbálta volna kiküszködni a szavakat,de ahogy az érzelmei feltörtek,nem tudott tovább beszélni. Szemei pedig könnybe lábadtak.

Bakugou értetlenül ült ott,felfogta amit mond,mégsem tudta megérteni miért mondja el ezt neki ilyen hírtelen.

Ekkor kinyílt az ajtó, amin Todoroki lépett be.
Amint meglátta Bakugout,azonnal kiborult.
-Te meg mit keresel itt? -Kérdezte.

-Huh? Mi bajod van? -Állt fel dühösen.

-Nincs semmi keresni valód a közelében,azok után ahogy viselkedtél! -Dühöngött Todoroki.

-Ha arra célzol,hogy nem voltam vele,mikor szüksége lett volna rám,akkor teljesen igazad van!

-Nem voltál vele? Te neki álltál veszekedni,mert nem tőled kért segítséget. És miután rájöttél,hogy nincs jól,egyszerűen csak otthagytad. -Emelte meg hangját Todoroki.

-Mi van? Te...Miről...Nem is értem...Neked is elment az eszed vagy mi? -Értetlenkedett Bakugou.

Todoroki: -Most jobb lenne ha elmennél,és hagynád őt pihenni!

-Addig nem megyek el még ő nem mondja!! Mutatott Izuku felé.

-Tényleg jobb lenne ha most elmennél Kacchan!! Vágta egyenesen az arcába.

Bakugou értetlenül kapta felé tekintetét...
-Te... -Habozott,de végül sarkon fordult és egy szó nélkül kisétált az ajtón.

Dühöngve ment végig a folyosón. Zaklatott volt,mert fogalma sem volt arról mi történhetett. Ezért úgy döntött megkeresi Kirishimát. Kereste a pihenőben,a szobájában és az udvaron is de végül a kollégiumi folyosón futott össze vele.

-Bakugou? -vette észre a vörös a felé trappoló szőkét.

-Már mindenhol kerestelek. Gyere csak velem egy kicsit! -Habozás nélkül megragadta a karját és magával rángatta egyenesen a szobájába,hogy nyugodtan tudjanak beszélni.

-Mi történt már megint? Miről akarsz beszélni?
Kérdezte a kíváncsi vörös.

-Nagyon remélem,hogy te el tudod nekem mondani,hogy mi történt!! Mert mikor Deku felébredt össze-vissza beszélt. Aztán megjelent a felemás barom is, ő kioktatott arról,hogy mekkora egy szemét vagyok... Na most abból amit mondtak,semmit nem értettem...Az orvosok azt mondták tegnap,hogy akik bevitték az te meg az az idióta volt.