Mindvégig te voltál az.[ BakuDeku ]

4.rész

Még aznap éjjel,Bakugou jelenlegi partnere átment hozzá,ahogy kérte.
Amint benyitott az ajtón azonnal megpillantotta az ágyon ülő szőkét,karjait a lábaival támasztotta. Mikor köszönésre nyílt volna a szája,Bakugou felpattant és azonnal letámadta őt. Heves csókba kezdett,amit a srác azonnal viszonzott. Ám de nem minden úgy alakult ahogyan azt szeretné.

35 percel később:

-Figyelj,szerintem mára már elég lesz ennyi...
Lihegte a srác,miközben Bakugou folyamatosan mozgatta csípőjét.

-Én még...nem végeztem...
Kapkodott levegő után a szőke.

-Srác: És akkor mégis mi a terved? Meddig tudod még folytatni?

-A rohadt életbe...Igaza van. Ez nem megy...
Ereszkedett lejjebb karjaival.
-A francba...Miért...? Miért...?
Remegő kezeivel az ágyba markolt.

-A srác: Jól gondoltam. Egyre hosszabb ideig tartott elérned a csúcsig. Ez minden egyes alkalommal hosszabb lett. Most meg már nem is vagy rá képes... Tudod Bakugou...Veled a szex olyan,mint másoknak a drog. Nem lehet leszokni róla,legalábbis én így érzem. Rohadt jó vagy az ágyban,illetve voltál,mert mostanában nem igazán vagy formában. Szóval nem tudom mi van veled,de kapd össze magad!   -Miközben Bakugou-t oktatta szépen lassan felöltözött.
-Szeretném újra megtapasztalni azt amilyen az elején voltál.

Mondta,állát felemelve,önelégült mosollyal. A szőke azonnal elcsapta kezét.
-Kussolj és húzz innen!
Mordult rá,szemeivel gyilkolni lehetett volna.

-Jólvan, jólvan...Holnap este visszajövök,addig szedd össze magad!

-Bakugou: Még én nem hívlak,addig ne gyere!

-Ugyan már Bakugou. Mindig kelleni fogok neked! -Mondta,majd kisétált az ajtón.

-A francba!!!
Vágott bele erősen az ágyba.

Másnap reggel:

-Midoriya a suli folyosóján sétált az osztály terem felé. Megszokás szerint ment,mert az agya teljesen máshol járt.

-Midoriya!!
Köszönt oda neki Kirishima,miközben karját a nyaka köré fonta.

-Izuku: Jó reggelt Kirishima-Kun.

-Figyelj csak...Mi történt tegnap,miután Bakugou elhurcolt,mert mikor vissza jöttél furcsán viselkedtél. Tegnap beszélni akartam veled,de gyorsan leléptél.
Kérdezte kíváncsin,amire zavartan reagált.
Egyáltalán nem akar vissza emlékezni arra a jelenetre,azon kívül,hogy azóta is azon töpreng.

-Kacchan,Uraraka-SAN-rol kérdezett.
-Sajnálom Kirishima,de nem mondhatom el ami azután történt,teljesen lefagytam... Ez olyan kínos...
Gondolta magában.

-Uraraka? De hisz Kaminari volt aki beszélt nekünk róla,vagyis rólatok...De nem úgy tűnt mint ha nagyon érdekelné.
Kezét állára téve gondolkodott.

-Kaminari? Ő volt aki el mondta Kacchannak mi történt?  De hát honnan tudja?

-Látott téged bemenni Uraraka szobájába.
Ne kérdezd,mit keresett ő a lányok részén,mert fogalmam sincs...
-Azt gondolta hogy rosszalkodtatok,de próbáltam meggyőzni,hogy te nem tennél ilyet.
Ugye? -Kérdezte,arcára kétely ült.

-Deku: Persze hogy nem! Nem is gondoltam ilyesmire,én csak segítettem neki.
-Tehát akkor innen szedte Kacchan....Viszont azt még mindig nem értem,miért kellett ehhez elrángatnia? Talán...Nem,az nem lehet...De mi van ha mégis? -Próbálta magában össze szedni a gondolatait.

-Kirishima-kun.
Emelte fel tekintetét.
-Mi van ha Kacchan...Féltékeny.
-Tudom,hogy a fiúkat szeretni,de mi van ha ez csak egy álca,hogy senki ne jöjjön rá az igazi érzéseire?