Mindvégig te voltál az.[ BakuDeku ]

6.rész

Tehát Midoriya...-Állt fel Takuma,majd Izuku felé nyújtotta karját.
-Táncoljunk!

-Tessék? -Lepődött meg.
-Ugye most csak viccelsz? Kacchan biztos hogy nem táncolt veled.

-Akkor még nem láttad Bakugou-t részegen.-Mosolygott.
-Ha velem jössz visszaidézem a táncunkat.

-Én nem hiszem,hogy-

-Ugyan már,gyere!
Nem hagyta Midoriyát szóhoz jutni. Elrángatta a tömeg közé,ahol mindenki táncolt és ahol a fények bevilágították a teret.

Takuma egy pillanat alatt,feltűnés nélkül átadta telefonját egy fiúnak.
-Hé,fotózz le minket! -Súgta a fülébe,majd közelebb simult a tömeg közepén félénken álló Izukuhoz.

-Mi-Mit csinálsz? -Kérdezte Midoriya zavarodottan,mikor a fiú hátulról hozzá simult és csípőjére helyezte kezeit.

-Vissza idézem a táncunk Bakugou-val!
Súgta hátulról fülébe.

-Ne...Ez....felesleges...
Lökte odébb a fiút.

-Hidd el,amint ráérzel a zenére menni fog!
Győzködte,miközben ringatni kezdte csípőjét,a bizonytalan fiúéval együtt.

-O-oké,ennyi elég...Takuma? Takuma!
Lett egyre idegesebb.

-Egy pillanat....-Nézett oldalra,a srác felé,akinek a telefonja a kezében van. Aki fogta a jelet és azonnal felemelte azt,ezzel készenlétben állva,egy képre.

-Midoriya...-Suttogta nevét,miközben pólója alá nyúlt,ezzel lágyan megérintve mellkasát.
-Hm? Egész jó teste van! -Gondolta magában.

A srác a telefonnal lekapta a jelenetet.

-Mi a fenét csinálsz? -Lökte odébb Izuku. Arcán félelem ült,zavarodott és vörös volt.
-Én...El megyek. -Sarkon fordult,és elindult a kijárat felé,de Takuma megállította.

-Várj! Ne haragudj! Át léptem egy határt. Csak...meg akartam mutatni,hogy mi történt valójában.

-Akkor maradok,ha hajlandó vagy végre beszélni. -Ráncolta szemöldökét Izuku.

-Rendben! Beszéljünk. Tudok egy erre alkalmas helyet.

Takuma elvezette őt egy hangszigetelt szobához,amit egy újabb kigyúrt férfi őrzött. Természetesen ehhez sem kellett neki engedély.Simán beengedte őket. Izuku egyáltalán nem bízott benne,de ha rosszra fordulnának a dolgok,úgy érzi le tudná győzni őt.

-Takuma: Na jó...Az elejét már tudod. De vajon képes leszel e befogadni azt amit mondani fogok neked? Végtére is te akartad hallani! Bakugou és én pont úgy táncoltuk,ahogy az előbb mi. De kicsit túltoltuk. Bele éltük magunkat,határozottan érezni lehetett,hogy ő is többet akar,ezzel pedig elcsábított. Aztán ebbe a szobába kötöttünk ki,és itt feküdtünk le először. Olyan mámorító volt számomra,annyira,hogy ezek után minden nap találkozni akartam vele. Azt hittem ő is olyan mint én,hogy őt nem érdeklik az érzelmek,csak a szex. De idővel rá kellett jönnöm,hogy tévedtem. Lassan kezdett megváltozni. Már nem élvezte,úgy mint régen. Egy ideig fogalmam sem volt,hogy miért lehet ez,de végül rájöttem. Nem vagyok elég neki. Sőt,soha,senki nem lesz elég neki. Legalábbis ezt gondoltam,de azután találkoztam veled.

-Várj egy kicsit...-Szakította félbe Midoriya.
-Hogy jövök én ide?

Takuma értetlenül nézett szemeibe.
-Ne mond,hogy te nem jöttél rá...
Tovább bámulta az értetlen Midoriyát,mire rájött,hogy a fiúnak tényleg fogalma sincs miről beszél.
-Hát ez szép! -Mosolygott,azután közelebb lépett a zöld hajúhoz,aki hátrálni kezdett,mindaddig míg meg nem botlott a kanapéban,amire végül ráesett és félve felkapta tekintetét.