Mindvégig te voltál az.[ BakuDeku ]

10.rész

-Eressz el Deku!  -Utasította.

-Nem! Soha többé nem eresztelek! Miután megcsókoltál,végre rájöttem valamire.
-Kacchan én...-Magabiztos szemeivel,elpirult arcával egyenesen szemeibe nézett.
-Azt hiszem beléd szerettem!

Ahogy kimondta szemei nagyra nyíltak. Gyönyörű vörös íriszeibe fény szökött. Azonban sajnos megdöbbent arca egy pillanat alatt keservesé vált.

-Ez nem lehet igaz! Nagyon gyorsan verd ezt ki a fejedből! Én az előbb csak a helyzethez viszonyultam. Csak ki akartalak használni. Hogy jobban megértsd,le akartam feküdni veled. Csak is erre kellettél!

Mosolygott rá,arcán azonban fájdalom ült. A fiú szíve össze szorult. Mikor a szőke hátat akart neki fordítani,ő vissza rántotta.

-Nem hiszek neked! -Emelte feljebb hangját. Majd karját megragadva húzta maga felé. Egy pillanat alatt megérezte ajkait sajátjához simulni,ahogy lágyan megcsókolja. Mikor a szőke el akart húzódni,belemarkolt hajkoronájába ezzel vissza húzva őt. Mikor elváltak mélyen szemeibe nézett.

-Ha ezt akarod,akkor legyen! Tedd meg!
Mondta,határozott hangon.

-Mégis miről beszélsz?
Lepődött meg Bakugou.

-Le akarsz feküdni valakivel nem igaz? Hát itt vagyok! Nyugodtan használj ki,ígérem hogy nem ellenkezek. -Tapasztotta kezeit arcához.

-Ch,ezt te sem gondolod komolyan! -Csapta odébb kezeit.

-Miért? Mi tart vissza? Itt vagyok.
Tártotta szét karjait.

-Ajánlom,hogy szellőztesd ki a fejed!
Nézett rá feszülten. Majd újra menekülni próbált.

Deku oldalra pillantva,észrevett mellettük egy ajtót. Gyors megragadta Bakugou karját,és berántotta rajta. Majd mielőtt beszélt volna,magukra zárta. Azonnal körbenézett,hogy most csak ketten vannak e a szobában. Mikor tiszta volt a levegő közelebb lépett.

-Mi ütött beléd? -Lepődött meg Bakugou,ahogy a fiú mellkasára tapasztotta kezeit,majd erősen tolni kezdte,egészen az ágyig,ahová ráesett.

-Hogy is volt? Ja igen!
Gondolkodott,majd Bakugou ölébe ült. Kezeit nyaka mögött összekulcsolta.
-Mostmár csak ketten vagyunk! Ne fogd vissza magad! -Súgta fülébe.

-Nem fogok veled lefeküdni a kurva életbe is! Idegességében lefordította magáról a fiút aki az ágyra esett. Ő pedig előre dőlt,rákönyökölt combjaira,tenyerét pedig összeszorítva hajtotta szája elé,miközben ijedten meredt maga elé.
-Mi a fenét gondolsz? Nem ismerek rád!

-Sajnálom! Én csak...Azt akartam,hogy őszinte legyél velem!  Tudom,hogy nem tennél velem semmit,ezért próbáltam így ki erőszakolni az igazat. -Ült fel az ágyon.

-Te hülye!  Ezzel saját magad sodrod veszélybe!! Mi van ha tényleg megtettem volna? Akkor mit csinálsz Huh? -Kiabált rá.

-Talán...Hagyom magam...-Pillantott oldalra zavartában.

A szőke meglepve nézett rá.
-Miért?

-Mert tőled nem félek.
Mondta,halk,gyengéd hangon.

Ekkor szemei nagyra nyíltak,arcán félelem ült,majd szemeit becsukva lehajtotta fejét.
-Ne mond ezt! Tartanod kellene tőlem! Nem vagy biztonságban mellettem!

-De igen!
Mosolyodott el!
-Kacchan,amit mondtam az igaz! Nem is tudom pontosan mikor történt,de azt tudom hogy így érzek!
-Szeretlek téged! És te? Te nem érzel így irántam?

Bakugou a tenyerét szemei elé helyezte.
-Ha elmondom,köztünk minden megváltozik.

A zöld hajú kezét az arcához simította.
-Hiszen...Ez a lényeg! -Mosolygott rá.