Mindvégig te voltál az.[ BakuDeku ]

12.rész

Midoriya békésen aludt Bakugou vállán. Aki közben nagy szenvedéllyel nézte őt. Kezével haját igazgatta. Kézfejével végigsimított arcán,majd hüvelykujjával ajkain. Közelebb hajolt és a fülébe suttogott.
-Melletted minden olyan békés.

Másnap:

Midoriya reggel elindult,hogy újból szerencsét próbáljon. Boldogan kelt ki az ágyból,úgy ment fogat mosni,azután az órára is. A terem előtt megpillantotta ahogy Iida,Todoroki és Uraraka felé közelednek. A szokásos módon köszöntötte őket,beszélgettek,de mikor végre Uraraka is szóhoz jutott volna megjelent Bakugou,Kirishimával. Izuku a figyelmet azonnal rá fordította a szőkére,így figyelmen kívül hagyva a lányt. Szemei felcsillantak mikor meglátta őt.

-Ka-

-Húzzatok odébb,zajos csürhe.
Szólalt fel,ezzel megszakítva mondandóját.

Közben besétált a terembe. Kirishima mögötte szidta,hogy ne beszéljen így velük. Mikor a szomorkás tekintetű,zöld szemű előtt haladt el ránézett,elmosolyodott,kacsintott egyet és már ment is Bakugou után.

-Ez meg mi volt?
Gondolkodott,de össze volt zavarodva. Beljebb ment,leült a helyére,ami Bakugou mögött van és végig próbálta megfejteni,hogy most mi van. Jól hallotta igaz? Tegnap ő megkérte,hogy legyen az övé...Reméli,hogy nem őrült meg és nem csak álmodta vagy képzelte az egészet. Hiszen utána együtt is jöttek vissza. Hiszi,hogy csak azért viselkedett így mert a többiek előtt nem meri kimutatni az érzéseit. De ha szeretünk valakit akkor azt az egész világgal meg akarjuk osztani. Azt hogy milyen boldogok vagyunk. Ezért ingadozott végig és nem bírt figyelni Aizawa óráin.

Bakugou óra közben lábát idegesen mozgatta. Kezében a tollat végig kopogtatta az asztalon.
Mikor az óra véget ért azonnal felállt és kirohant a teremből. Izuku kíváncsin követte őt.

-Kacchan?
Kiabált utána,de ő nem állt meg. Csak ment előre még nem elfordult balra és eltűnt a szeme elől.

Mikor ő is a kanyarhoz ért hírtelen megragadták a csuklóját és erősen előre rántották. Már csak arra eszmélt,hogy ajkait falják,közben egyik karját a falhoz szorítják. Hajába pedig erősen beletúrtak. A csók kezdett forróvá,hevessé válni. Közelségük egyre szorosabb lett,mindaddig még meg nem érezték egymás szívverését. Mikor elváltak mindketten nehezen,kapkodva vették a levegőt.

-Ka-Kacchan?
Karját a szája elé kapta,közben elvörösödött arccal felnézett.

-Tudtam hogy követni fogsz. -Mosolygott.
-Nem bírtam tovább! Folyton a csókod ízére vágyom!
Két karjával a falnak támaszkodott. Vágy indító vörös íriszeivel közelről nézte a zöld szemű kipirult arcú fiút.

-A-a csókom? Tényleg?
Kis mosoly hagyta el a száját ami néha-néha eltűnt amiért zavarban volt.

-Igen! És nem csak arra-
Hüvelyk ujjával végig simított ajkain,szemeivel közben követte a műveletet. Kezét nyaka felé irányította, fejét kissé oldalra biccentette,majd lassan közeledni kezdett felé. Először egy lassú mozdulattal belenyalt a nyakába,később erősen szívni kezdte,egyik kezével közben a falnak támaszkodott.

A fiú testét furcsa érzés járta át. Egy leírhatatlan érzés,ami pozitív csalódásként hatott rá. Úgy érzi minél többször tapasztalja meg annál jobban vágyik majd rá.
Mikor érezte hogy Bakugou erősebben szívja,akarata ellenére egy kisebb,jóleső hangot adott ki,ekkor magához szorította és hátán a vállai alatt erősen megmarkolta ruháját.

De abban a pillanatban meg is szólalt a csengő.
-A franc vigye el ezt a kurva csengőt!
Káromkodott miközben odébb húzódott.

-V-vissza kéne mennünk...
Kezeivel kapálózott,teljesen megfeszült. Egész arca vörös lett. Főként amiatt,hogy elvesztette az eszét.