Mindvégig te voltál az.[ BakuDeku ]

20.rész

18+‼️

Figyelmeztetek mindenkit,hogy ez a fejezet teljesen cenzúra nélküli‼️
Saját felelősséggel olvassátok!

Bakugou idegesen trappolt végig Dekuval a városon. Vissza vonszolta a kollégiumba,ahol össze szedett pár dolgot,utána indultak tovább. Deku végig némán tűrte,hogy magával vonszolta,mert úgy érezte értelmetlen lenne megszólalnia,úgy sem kapna választ,ezért gondolta lesz ami lesz. Gyalogoltak,majd buszra szálltak. Negyven perc után leszálltak egy megállóban a semmi közepén. Izuku itt már kezdett aggódni,mert egy lélek sem járt arra. Nem volt semmi fény,csak sötétség és egy nagy erdő.

-Kacchan,figyelj...Biztos,hogy jó helyen szálltunk le? Kérdezte nyugtalanul.

De a szőke semmit sem szólt,megragadta a csuklóját és megindult vele az erdő felé. Továbbra is aggódott,nem látott az orráig sem,de bízott Bakugouban. Úgy gondolta,biztos okkal csinálja ezt. Talán valahol ki fognak lyukadni, és ehhez van egy oda vezető út,amit ő már nagyon jól ismer.

Nem telt el 10 perc sem,mire kiértek a sötét erdőből. Ekkor Midoriya felhajtotta a fejét és nagy meglepett szemekkel nézett előre. Előttük egy nagy ház állt,ami a sötétben elég para volt,de Bakugou szemrebbenés nélkül indult a bejárat felé. Előrántott egy kulcsot és kinyitotta az ajtót. Amint beléptek rajta felkapcsolta a lámpát. Egyből szembe találták magukat egy étkező asztallal,körülötte székek voltak,előtte egy nagy zöld kanapé,az előtt pedig egy lapos tévé. 

-Kacchan...Ez a ház...-Egy kérdést készült feltenni mikor Bakugou el hajította a kezében lévő cuccot a kanapéra,majd erőből bele rúgott az egyik székbe,úgy hogy az a helyiség másik végében landolt. A fiú úgy meglepődött,hogy csak ott állt mozdulatlanul és csak nézte.

-A rohadt életbe!!! -Kiáltott fel,majd felrúgta az asztalt is,aminek a közepén egy váza állt,amiben virágok voltak. Az is a földre esett és széttört. Izuku ennél a pontnál már komolyan vette őt.

-Hé Kacchan...Mi ütött beléd? -Lépett hozzá közelebb. Mikor megfogta a vállát,erővel odébb lökte amitől majdnem hátra esett,de a fal felfogta az esést. Ezután megindult felé,majd mellette beleütött a falba,ami az ütés erősségétől megrepedt.Ettől függetlenül Deku nem mutatott félelmet.

-Szóval? Mi a baj? Talán az,hogy furcsán viselkedtem Natsu előtt? Vagy ő idegesített fel,hogy folyton rajtad lógott? Vagy talán...

-Hogy vagy képes ennyire félvállról venni az egészet? Kiabált rá Bakugou.

-Mert felesleges emiatt aggódni! -Válaszolt határozott tekintettel.

-Felesleges? -Nevetett fel.
-Lehet,hogy neked felesleges! De én nem tűröm ha valaki más hozzád ér!!

-De nem jelentett semmit!

-Akkor is hozzád ért a mocskos kezeivel a rohadt életbe!!! -Kiabálta,miközben újból belevert a falba.

-Ne aggódj ezen,a végén minden jól alakult. Ki lettek dobva,már soha nem tehetik be oda a lábukat. Nyugtatgatta,arcát lágyan megérintette.

Bakugou szorosan megragadta a kezét.
-Nem érted!! Ez mind miattam történt! Minden az én hibám! Drogok,gyógyszerek,kattant faszik akiknél célponttá váltál...Minden...Minden miattam van. Meg akarlak védeni,de akitől igazán óvni kéne az én vagyok! -Mondta rekedt hangon,lehajtott fejjel,mert nem bírta visszafogni a könnyeit.

-Kacchan! -Emelte fel állánál fogva tekintetét,majd lágyan megcsókolta.
-Nem vagyok már kisgyerek. Nem kell,hogy megvédj! Csak arra van szükségem,hogy mellettem légy! -Mosolyodott el.