Március 5. – A szezon első versenye – Bahreini GP
Végre! Elérkezett a régóta várt pillanat a Bahreini Nagydíj és én ott voltam, élőben nézhetem, érezhetem a hangulatot és... részt vehetek benne. Ó Istenem! Minden, de minden várakozást megért. Ma a világ megannyi tájáról jöttek ide emberek, hogy támogassák kedvenc csapatukat, versenyzőjüket vagy akár csapatfőnöküket. A versenynapra minden jegy elkelt, a helyek már kora reggeltől foglaltak voltak.
A csapat késő estig maradt egy megbeszélésen, hogy megvitassák a mai tervet, de Charles és Carlos nem voltak jelen ,hogy kipihentek legyenek a futamra. A csapat főnökök azt mondták, hogy az egész csapat kilenckor már dolgozzon, mert ma a Scuderia Ferrari látta vendégül a nagyon fontos vendégeket, akiknek névsora még az érkezésük előtt kiderül. Ó milyen izgalmas!
Most ott voltam a paddockban, lesétáltam és mosollyal az arcomon körbe néztem. Sütött a nap, az emberek feszültséggel töltötték meg a levegőt. Annyira izgatott voltam, hogy a szívem felrobban. Megint egyedül voltam és talán az első ember a csapatunkból, aki dolgozott. Kevés alvással és türelmetlenséggel teli szívvel először nem késtem el. Szerintem ez egy jó szezonkezdet.
De nem csak a szezon első versenye utáni izgalom volt az oka széles mosolyomnak. Nagyon közel éreztem magamhoz a szerződést és alig vártam, hogy véget érjen a verseny, hogy elmenjek Vasseur irodájába és végre aláírjam azt a hülye dokumentumot. Nem szabad elfelejtenem megköszönnöm a nagynénémnek, hogy kitalálta, mit rejt számomra a kávé.
Elsétáltam a Ferrari motorhomehoz és összefutottam valakikkel, akikre egyáltalán nem számítottam. Charles és Carlos már ott voltak piros, márka logóval ellátott, Ferraris ruhájukban és szűk farmernadrágjukban, megmutatva formás testüket. Még egyszer hallottam a fejemben George Michael dalát, de siettem kitörölni a fejemből és a csapattársaimhoz léptem.
A fiúk békésen kávéztak, mire a cipőm sarkam csattant a földön ami felkeltette a figyelmüket. Felém fordultak és felugrottak az örömtől, amikor megláttak.
- Hamupipőke! – kiáltották egyszerre mindketten.
Felkuncogtam és ölelésre tártam a kezem. Eddig csak pár napot töltöttünk együtt, de már úgy éreztem, mintha évek óta ismerném őket. Ők is olyan kedvesek voltak velem és támogattak is, így legalább egy kis ölelést tudtam adni nekik egy üdvözlésképpen. Charles jött oda hozzám először, óvatosan ellökte Carlost az útjából.
- Nem hiszem el, hogy itt vagy! – kiáltott fel Leclerc, amikor kiszabadított a szorításából.
- Igen, szinte mindig elkésel. - tette hozzá Carlos, akinek végre alkalma nyílt megölelni.
- Nos, ne vonj le a következtetéseket, csak egy hete ismersz. - nevettem – És ma egy különleges alkalomból miatt vagyok itt időben.
- Igazán? – Charles meglepetést színlelt. "És mi lenne az?" A terv, hogy felgyújtjuk a riválisaink garázsát?
- Nem... De kezdek aggódni érted. – néztem rá gyanakodva. - Hogy mondhatsz ilyet?!
- Nyugi Lissa, a kávétól van. – intett Sainz lazán a kezével. – Egy korty után terjengősebb lesz.
- Én is kérek ebből a varázslatos kávéból szóval... - mondtam halkan majd mosolyogtam - Meg tudnád mutatni, hol lehet kapni?
- Természetesen! Kövess minket! – mondták egyszerre, majd egymásra néztek és hangosan felnevettek.
- Mamma mia! – kiáltottam fel. - Olyanok vagytok, mint az ikrek!
„Vagy csatlósok..." – gondoltam és követtem a társaim.
YOU ARE READING
Rejtély vörösben
Mystery / ThrillerA stratégiai csapattal küzdő kemény szezon után a "Scuderia Ferrari" úgy döntött, hogy lépést tesz, és versenyt hirdetett új szakértő stratégák toborzására. Száz jelentkező közül Lissa Bernardi, az erős olasz fiatal hölgy lett a kiválasztott, aki a...
