Rejtély vörösben

𝙓𝙄. 𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩 - 𝙎𝙯𝙚𝙢𝙩ő𝙡 𝙨𝙯𝙚𝙢𝙗𝙚𝙣

Március 16 - Média nap Jeddahban

A Bahreini futamot követő hosszú hét véget ért. Néhányszor el kellett mennem Maranellóban a munkanapokon, de Carlos és Charles nélkül nem volt hiába való. Az alkalmazottak közül néhány ember beszélgetett velem. A csapat nagy része még mindig elutasító tekintettel nézett rám, pedig már én is közéjük tartoztam. Talán nem a szerződés volt a kulcs ahhoz, hogy elfogadjanak a csapat tagjaként. Minden tőlem telhetőt megtettem ,hogy lenyűgözzem őket a tudásommal vagy a képességeimmel, de mégsem jutottam eredményre. Ugyanaz a bánásmód, mivel a szavaim gyerekes hülyeségek voltak. Ezen változtatnom kell vagy elpusztítanak.

♢♢♢

Versenyhét volt. Újra. Éreztem a csontjaimban az izgalmat, alig vártam, hogy kimenjek a pályára és lássam a felkészülési folyamatot az elejétől a végéig. Ez volt az első teljes hetem a paddockban a Scuderia Ferrari hivatalos tagjaként. Nem semmi, ugye? De vajon tényleg olyan jó lesz mint a képzeletemben, majd kiderül.

Március 15-én késő este érkeztem Szaúd-Arábiába. Egy gépen utaztam a Senior Race mérnökével, a tartalék pilótával - Robert Shwartzmannal és az Alphatauri csapat több tagjával. Az átszállással járó hosszú repülés során lehetőségem nyílt jobban megismerni a rivális csapat kollégáit és röviden beszélgetni Roberttel. Kedves fickó volt, de senki sem tudta überelni a barátaimat - Charlest és Carlost. Nagyon hiányoztak és alig vártam, hogy újra láthassam őket. Nem tudtam, miért voltunk külön járatokon, de Vasseur és Mekies már velük voltak, ugyanazon a napon reggel. Sainz és Leclerc valahonnan megtudták a számomat, valószínűleg megint az önéletrajzom volt a forrás, így kaptam egy képet Charlestól, amin mindketten szerepelnek és éppen a gépen ülnek. Nagyon aranyosak voltak rajta és még egy kis üzenetet is kaptam: "Írj ránk, ha megérkezel!" ez állt a fotó alatt így még jobban megérintette a szívem.

De nem fogadtak a reptéren, csak a szponzoroktól küldött sofőr volt, aki a transzferbusszal a szállodába vitt. Kicsit csalódott voltam, amikor nem láttam a csapattársaimat az érkezési terminálon, de talán jobb volt így. Ha ott lennének, nem láthatnám őket a rajongóktól, akik fotókat vagy autogramokat szeretnének. Nem ítéltem el a rajongói tömegeket, még ha nem is alkalmazott lennék hanem csak rajongó, akkor is harcolnék ezekért a természetesen művészeti alkotásokhoz.

Ezúttal egy hotelben voltam a pilótákkal és szerencsére elég közel volt a pályához, így legalább nem lesz szükségem semmilyen közlekedési szolgáltatásra. Mindent jól csináltak. A szponzorok mindent megtettek minden csapattagért. Rendelkezésemre állt egy hatalmas lakás, nagy hálószobával, fényes fürdőkáddal a fürdőszobában, nagy terasszal, kilátással a pályára és teljesen felszerelt minibárral a modern konyhában. Még a kávéfőzőhöz sem kapszula volt, hanem frissen pörkölt kávébabbal volt tele. Csak azért, mert késő este volt, nem próbáltam ki. A nagy ablakokat eltakaró függönyök távirányítóval működtek, nem tudtam visszafogni magam és játszottam egy kicsit, próbáltam ki-be csukni őket a készülékkel. Miután befejeztem a még soha nem látott rendkívüli fényűzés okozta fangörcsömet, lekapcsoltam a nappali világítását és kimentem a fürdőszobába meleg fürdőt venni.

A rózsaillatú buborékos víz elengedte az izmaimat és emiatt elálmosodtam, így miután kimentem a fürdőszobából, befeküdtem az ágyamba és azonnal lehunytam a szemem. Mielőtt teljesen álomba szenderültem volna, elővettem a telefonomat és megpróbáltam üzenetet írni az egyik bratyómnak, de gyorsan túlgondoltam és úgy döntöttem, hogy nem hívom fel egyiküket sem, valószínűleg már aludtak. Aztán az éjjeliszekrényen hagytam a telefonomat és az ágyneműbe csavarodtam.

♢♢♢

Másnap reggel kihagytam a reggelit, mert túl izgatott voltam a következő munkanap miatt, ezért nem éreztem éhséget. Hosszú forró napnak vágtunk elébe, ezért úgy döntöttem, hogy felveszek néhány ruhát az új Ferrari kollekcióból. Pár nappal az Olaszországból való elutazásom előtt vettem őket, ezért szerettem volna minél előbb felpróbálni őket. Az első „versenyhétvégés szettem" egy egyszerű sárga póló, amin az emblematikus „Ágaskodó ló" díszeleg, szoknyát vettem föl és be tűztem a szoknyámba. Feltettem egy fekete Ferrari övet majd mindent kombináltam a kedvenc fekete magas sarkú csizmámmal és fekete bőrtáskámmal. Na ezt hívják tökélynek! Utána copfba kötöttem a hajam, az arcomra egy felkentem a kedvenc sminkemet és magamra fújtam a preferált parfümömet és már indultam is a pályára.