Rejtély vörösben

𝙓𝙄𝙄𝙄. 𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩 - 𝘼𝙯 𝙚𝙡𝙨ő 𝙨𝙩𝙧𝙖𝙩é𝙜𝙞𝙖𝙞 𝙙ö𝙣𝙩é𝙨

Márc 18. - Az időmérő napja

Másnap a telefonom ébresztőjére keltem. Szerencsére sikerült aludnom egy kicsit aznap éjjel. Az előző nap tele volt érzelmekkel és még mindig fáradt voltam. A hátamon feküdtem az ágyban és értetlenül bámultam a fehér mennyezetet. A „stratégia művészetében" tett első lépéseim miatti stressz - ahogy Vasseur nevezi - nemcsak a külsőmet, hanem az idegeimet is tönkretette. Jó lenne, ha csak a munka miatt lennék stresszes, de a kollégáimmal és a paddock körüli emberekkel való kapcsolatom még bonyolultabbá tette az életemet.

Néhány percnyi túlgondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy kikelek az ágyamból és elkezdek készülni a napra. Vettem egy gyors frissítő zuhanyt, majd felöltöttem a vörös egyenruhámat és megcsináltam a reggeli rutinom.

Amikor mindennel végeztem, úgy döntöttem, írok egy rövid üzenetet Charlesnak és Carlosnak. Külön értesítettem őket, hogy indulok apályára, majd felvettem a magas sarkú csizmám és a copfom illetve a sminkem gyors ellenőrzése után kisétáltam a szobámból.

Nem álltam meg reggelizni, mint általában. Mióta itt vagyok Szaúd-Arábiában, gyakrabban hiányzott az étkezés, mint otthon. Tudtam, hogy a kávé nem étel, de a minibárban lévő dió elég volt ahhoz, hogy csillapítsa az éhséget egy hosszú munkanap után. Szerencsére itt sütött a nap és meleg volt, ez segített a „fotoszintézisemben". Határozottan sok lehetőséget kihagytam az új barátok szerzésére, de nem volt szükségem nagy rajongói tömegre - csak néhány barátra.

Közvetlenül a pályára mentem. Vasseur és Mekies vártak rám, mert azt akarták, hogy áttekintést kapjak az utolsó két szabadedzés elemzéséről. Pontosan időben kellett érkeznem a velük való találkozáshoz. A pilóták, nemcsak a csapatomból, hanem a többiek közül sem voltak még a paddockban, így az elsők között érkeztem oda.

A forgókapukon áthaladva észrevettem, hogy sokan felismernek, a kapuk előtt néhány Ferrari-szurkoló beszélgetni kezdett rólam. Közszereplővé váltam és a gondolat, hogy reflektorfénybe kerülök, kissé idegessé tett. Remélhetőleg Ravin Jain jó stratégiákat tud alkotni, mert ha az emberek csalódtak a Scuderia Ferrariban, az egy fekete pont lesz az enyém és a főstratégista neve közelében.

Amikor megérkeztem Vasseur irodájába, már ott volt Mekies tásaságában és halkan franciául beszélgettek. Mint mindig, most is beléptem a szélesre tárt ajtón, mintha otthon lettem volna és megszakítottam a beszélgetésüket.

- Jó reggelt főnökeim! - köszöntem nekik, mire ők meglepetten néztek rám.

- Nem tudod, hogyan kell kopogtatni? - kérdezte tőlem felháborodva Mekies.

- Természetesen tudom! - megfordultam és kopogtam az ajtókereten. - De ez túl régimódi. A megjelenésemben jobban szeretem a meglepetés erejét. Ilyenkor az emberek arca felbecsülhetetlen, különösen akkor, ha nem tudják, mióta hallgattad a beszélgetésüket és mit értettél meg belőle.

A csapat vezetői aggódva néztek egymásra, és nagyot nyeltek.

- Félbeszakítottam valami szigorúan titkos dolgot, amit nem kellett volna tudnom? - kérdeztem és leültem az ablakok melletti sarokban lévő fotelbe.

- Nem, egyáltalán nem - rázta a fejét Fred. - Tulajdonképpen arról beszéltünk, hogy lehetőséget adunk neked a mai stratégia elkészítésére.

Szavai hallatán tátva maradt a szám. A szívem azonnal kihagyott egy ütemet. Végre esélyt adtak, hogy megmutassam képességeimet. Ez a nap egy kis lépés volt számomra, de nagy lépés a Scuderia Ferrari számára.

- Húh hát ez tényleg a semmiből jött - néztem rájuk összehúzott szemekkel. - Azt akarod, hogy készítsem el az FP3 és a Quali stratégiáját?