Sose tudtam veszíteni-Lando Norris fanfiction

15.Rész

Leültünk a nappaliba egymás mellé a kanapéra. Nem sok fény volt, mivel elég ködös volt így reggel 5 fele. Így a félig sötét szobába elég ijesztő volt, de egy idő után megszoktam, és egyáltalán nem érdekelt és nem is zavart. Lando felém fordult, majd feltette a kanapéra a lábait, amire lemásoltam a mozdulatait.

-Szóval, kedves idegen lány...Najó igazából már láttalak egy videóba, de attól még idegen vagy. Tehát engem Lando Norrisnak hívnak!

-Tudom tudom, nagy fanod vagyok gyerek korom óta! Engem Wendy Cullen-nek.-Viccből kezet fogtunk egymással, majd folytatta.

-Én Bristolban születtem és 23 éves vagyok.2017-ben Formula-3 Európa bajnokság győztese lettem, amire nagyon büszke vagyok.2018-ban az F2-ben második lettem és a mai napig F1-es pilóta vagyok a McLarennél. Brit-Belga kettős állampolgár vagyok, mivel anyukám Belgiumban született. Rajtszámom a 4-es. Még egy polet se sikerült összeszednem, de ami késik az nem múlik. Volt egy barátnőm, de nem voltunk egymásnak valók. Rólad mit lehet tudni?

-Én magyar vagyok, Budapesten születtem és 20 éves vagyok. Sulit váltottam, majd elindultam a versenyzés és a rallyzás útján.2018-ban F3-ba 2 lettem ,majd 2019-ben felkerültem F2-be. Aztán a csapatom főnöke bejutatott az F1-be, amiért a mai napig hálás vagyok. Most az Audinál vagyok pilóta iletve az F1-en belül első magyar női versenyző.-Büszkén mondtam ki a magyar szót.-Nekem se sikerült a pole, de ugyanígy állok hozzá, mint te. Volt még régen egy barátom, akit inkább letagadnék, szóval hagyjuk is.-Lando telefonja megcsörrent, majd felvette és beleszólt a telefonba.

-Most? Nagyon fontos?...Aaahj ,oké mindjárt ott vagyok.-Idegesen tette le a telefont.

-Wendy, ne haragudj ,de mennem kell, Quadrant megbeszélés van, vagyis annak mondják, hogy elmenjek.-Sóhajtott egyet.-Valószínűleg nem megbeszélés, hanem valami más. Ígérem nem tart sokáig és próbálok sietni.

-Lando semmi baj nincs. Nem vagy hozzám láncolva ,azt csinálsz amit szeretnél. Menjél nyugodtan, már sokkal jobban vagyok. Élek és virulok!-Mosolyogtam rá, amire ő is így reagált, majd kiment az ajtón.

Hátra dőltem a kanapén és a plafont bámulva gondolkodtam.-Tetszik nekem ez a fiú. De nagyon. És ez nagyon nem jó. Nem szabadna. Bármikor a közelembe van megbolondulok. És a legrosszabb, hogy nem tudom ő mit érez.-Fejembe nyomtam az első párnát, ami a kezem közé került és egy hatalmasat sóhajtottam.-Vajon ha azt mondták, hogy megbeszélés van de Lando már tudta ,hogy kamu akkor vajon mi lehet?-Kérdezgettem magamtól. Egy idő után meguntam a dolgot, ezért elmentem felöltözni és nekiálltam rendet tenni, illetve pakolászni mivel nemsokára következett a verseny és én mindig is szerettem előre bepakolni. Miután kész lettem és Lando még mindig nem jött vissza, így az egyik kedvenc hobbimat választottam unaloműzés képpen.

Volt a hálószobámmal szemben egy külön kis szoba kialakítva erre a célra. Az éneklésre. Ahogy beléptünk az ajtón, egy elég tág sötét zöld színű szoba fogadott minket. Volt több fajta gitárom és egy szintetizátorom is. Ahogy engem ismerni, egy csomó virággal volt tele a szoba. Volt egy hosszú ledcsík a falak és a plafon találkozásánál. Egy hatalmas monitor és a gépem foglalt helyet a sarokban. Csomó hangtechnikához szükséges kütyü, illetve fejhallgatók voltak az asztalon. És nyilván egy mikrofon foglalt helyet a központi térben.

Beálltam a mikrofon elé, felvettem egy fejhallgatót és elindítottam az egyik kedvenc zenémet, és elkezdtem énekelni.

Is this the place we used to love?Is this the place that I've been dreaming of?Oh, simple thing, where have you gone?I'm gettin' old, and I need something to rely on.So, tell me when you're gonna let me inI'm gettin' tired, and I need somewhere to begin.And if you have a minute, why don't we go.Talk about it somewhere only we know?This could be the end of everything.So, why don't we go.Somewhere only we know? (Keane,Somewhere Only We Know)

Egész zene közben szinte csukva volt a szemem és teljesen átszellemültem a zenéhez. Miután vége lett, levettem a fejemről a fejhallgatót, majd az ajtó felé pillantottam, ahol Lando támaszkodott az ajtókeretnek.

-Úristen, nagyon megijesztettél! Mióta vagy itt?-Kérdeztem tőle, miközben letettem a fejhallgatót az asztalra.

-Már egy ideje, de ne hagyd abba kérlek. Imádom, nagyon szép hangod van és csodálatos nézni, ahogy teljesen átadod magad a zenének. Szinte, mintha nem lenne semmi körülötted csak te és a zene.-Mutatott rá a mikrofonra és mosolygott közbe. Olyan élvezettel  mondta, hogy szinte beleolvadt a szívem.

-Jólvan, akkor még egy zene, aztán mára legyen ennyi!-Álltam vissza a mikrofon állványhoz és a fejemre tettem a fejhallgatót.

I could lift you up.I could show you what you wanna see.And take you where you wanna be.You could be my luck.Even if the sky is falling down I know that we'll be safe and sound(Capital Cities, Safe and sound)

Ennél a résznél már nem érdekelt, hogy ki lát, vagy hogy Lando mennyire tart őrültnek. Elkezdtem iszonyat nagy beleéléssel táncolni és berántottam őt is a szobába. Mind a ketten elkezdtünk táncolni és együtt folytattuk a szöveget és énekeltünk. Nagyon jó érzés volt, életemben nem szórakoztam ilyen jól. Miután vége lett a zenének, mind a ketten megálltunk, majd felém fordult.

-Nem tudtam, hogy ilyen jól tudsz énekelni! És táncolni is elég jól tudsz!-Dicsérgettet.

-Kiskoromban imádtam énekelni, illetve néptáncoltam ovitól kezdve.-Büszkélkedtem a kevésbé szörnyű múltammal.