Sose tudtam veszíteni-Lando Norris fanfiction

10.Rész

Kiszálltunk a kocsiból, majd átadtam a kulcsot,  illetve a sisakokat a portás csávónak.Elindultunk a pályán, majd egy kisebb dombnál megálltam és leültem a fűbe.Gyönyörű volt a kilátás, pont a városra nézett és enyhén fújt a szél.Lando leült mellém, majd egy pár percig, csak csöndben ültünk egymás mellett.

-Apának ez volt a kedvenc pályája.Minden verseny előtt gyakorolt, de erre mindig többet készült.Az utolsó versenyét is itt csinálta végig, de sajnos nem tudtam eljönni.-Sóhajtottam egy nagyot, Lando pedig minden figyelmét rám fordította.-És a versenyről már nem jött haza.Elköszönni se tudtam tőle.Azóta megfogadtam, hogyha ezen a pályán van versenyem, akkor az ő emlékére mindig megnyerem, vagy legalább egy dobogós helyezést elérek. És azóta a kedvenc kocsimat is ide hozattam apáéval együtt és ugymond ez lett az "én " pályám. Mindenki ismer itt és nagyrészt mindig ide utazok gyakorolni.

-Nagyon sajnálom Wendy!-Mondta Lando meghatódva.

-Miután apa meghalt, nem tudtam olyan gyorsan feldolgozni a halálát.Anyával sose beszéltünk róla.Anya a nevét se akarta hallani, miután ők elváltak. Ez a halála előtt, olyan 1 évvel történt. Ahogy elváltak, jött anya új barátja ,Marco.Alkoholista a mai napig, és anya, amikor nem volt otthon, akkor engem csicskáztatott és folyton megvert.Nem is annyira régen, olyan durván megvert, hogy korházba kerültem belső vérzéssel és bordatöréssel.Anyával ezután elmentünk a rendőrségre feljelenteni és 7 évet kapott.De a nyomorult bandája 1 hónap után valahogy kiszedte a börtönből és elment anyámhoz, mivel nem volt hol laknia.Erre anyám hozzámegy.-Nem bírtam tovább és elkezdtem sírni.-Anyával sose volt jó a kapcsolatom és őszintén, nem miatta aggódok, mert az a paraszt nem anyát akarja bántani, hanem engem.-Egyre több könnycsepp hullott a földre.

-Nem fogom hagyni, hogy az a paraszt még egyszer hozzád érjen.-Átkarolt, majd a fejemet lehajtotta a vállára, és én is átkaroltam.

-Pénz kell neki és tudja, hogy a munkámból kifolyólag csak tőlem tudja ezt megszerezni. Engem akar bántani. Szörnyen félek tőle, pedig nem vagyok az a szerény és félős típus.-Kis időre csöndbe maradtam.- Sose értettem anyát, hogy miért utálta apát. Apa kiskorától kezdve versenyzett és akkor is mikor anyával összejöttek. Anyám tudta jól, hogy ez lesz. Mégis belement, szült neki egy gyereket, majd rájött, hogy ő nem bírja a hajtást és hogy apám minden idejét a versenyzésbe ölte. Majd elváltak és szinte egyedül maradtam. Mindig hazudtam anyának azért, hogy elmenjek apához gyakorolni vagy a versenyeire. Szörnyű időszak volt.

Miután kisírtam magam, visszamentünk a kocsihoz és Lando visszavitt a hotelbe.Az úton nem beszélgettünk. Szegényt nagyon lefárasztottam a családi bajokkal.Megállt a hotel előtt, majd elindultam a bejárat felé.Lando nekitámaszkodott az autó oldalának, keresztbe tette maga előtt a kezét és megvárta, ameddig az ajtóhoz érek.

-Köszi Lando, hogy meghallgattál és persze ezt a délutánt is!-Kiabáltam vissza neki és integettem felé.

-Igazán nincs mit, én köszönöm, hogy eljöttél és őszinte voltál! Ha bármi baj van, írj vagy hívj nyugodtan!-Integetett vissza nekem és megvárta, ameddig bementem az ajtón.

Beléptem az ajtón, majd levettem a cipőt és bedőltem az ágyamba.Olyan jó érzés volt végre egyedül a gondolataimmal lenni. De mégis hiányzott, hogy mellettem legyen.Hiányzott az, ahogy átkarolt és az a biztonság érzés, amikor vele voltam.