Sose tudtam veszíteni-Lando Norris fanfiction

14.Rész

-Hé te kis korcs, hozz nekem egy sört!-Ordibált a nappaliból Marco.Megrémülve vettem ki egy sört, majd odavittem neki és letettem az asztalra.

-Nem ezt a sört kértem te idióta!Mihaszna kis semmirekellő, tudod mit kapsz érte!-Állt fel, amire hátrálni kezdtem, majd az övét kifűzte a nadrágjából.Futásnak eredtem.A fürdőszoba felé vettem az irányt, mert ennél az egy szobánál volt csak olyan ajtó, amit be lehetett zárni.-Ne fuss el, mert nagyobbat kapsz!-Ordított utánam, mint egy őrült, miközben rohant felém hatalmas léptekkel.

Becsaptam az ajtót, majd bezártam az ajtót.Leültem az ajtó elé és elkezdtem sírni.Fogalmam se volt mit csináljak.Kicsi voltam, az ablakot nem értem fel és telefonom se volt.Anya se volt itthon, ezért magamra maradtam.Dübörgött az ajtón azt hittem, hogy betöri.

-Engedj be!Hallod engedj be!Én vagyok az új apád, örülnöd kéne neki!Az apád egy féreg volt és senkivel nem foglalkozott.Beleölte az összes idejét a versenyzésbe és titeket kurvára leszart!Nem véletlen váltak el anyáddal.És nagyon is jogosan volt felháborodva az anyád!-Folyamatosan kiabált az ajtó mögül, amit már nem bírtam.
-Téged is belerángatott ebbe a faszságba.Végülis igen, hátha nekivágod a kocsit a falnak és meghalsz.Ez nem egy női sport és apádat ez kurvára nem érdekelte, csakis arra ment ,hogy ő jól szórakozzon rajtad!-Folytatta a magyarázást és apám szidását. Apa volt az egyetlen olyan ember, aki segített és mellettem volt. És amiket Marco a fejemhez vágott az nagyon fájt.

-Elég legyen!Kussolj már.-Szinte úgy bőgtem, hogy levegőt nem kaptam.

-El kell fogadnod ,tudod hogy kurvára igazam van!-Hatalmasat ütött az ajtóra, amitől én előre estem.

-Hagyj már békén!Elég volt!-Ősszekuporogva a földön tovább sírtam.

-Wendy, nincs semmi baj!Itt vagyok, nyugodj meg!-Egy finom ,lágy hang szólt felém.Kinyitottam a szemem és magam előtt láttam Landot.Tiszta víz volt az ágyneműm és a ruhám. A fejem majd kettévált a fájdalomtól.Nagyon rosszul éreztem magam, de legalább tudatosult bennem, hogy ez csak egy rossz rémálom volt az emlékeim közül.
-Wendy jól vagy, minden okés?-kérdezte tőlem halál nyugodtan Lando, de én szinte megszólalni se tudtam, szóval csak bólogattam neki.
-Gyere, le kell fürödnöd!-Felsegített az ágyból, majd semmit nem törődve a vizes pólómmal, átkarolta a hátam és elsegített a fürdőig.
-Menni fog egyedül?-Maga felé fordított és lehajolt, hogy lássa az arcomat.Bólogattam ,majd mosolygott egyet és eltűrte az egyik hajtincsemet az arcomból.
-Áthúzom az ágyneműdet, ameddig fürdesz. Ha baj van, csak sikíts és jövök!
-Köszi Lando!-Végre sikerült megszólalnom.Kisétált az a szobából, majd becsukta maga után az ajtót. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Hidegre állítottam a víz hőmérsékletét, ami nagyon jól esett.Percekig csak álltam a tus alatt és hagytam, hogy lehüljön az egész testem. 

Átöltöztem egy nagyobb McLaren-es fekete pólóba és egy hosszú fekete melegítőbe.Elindultam a szobám felé, ahol nyitva volt az ajtó. Megálltam az ajtóban és nekidöltem az ajtókeretnek. Lando az ágyneműt húzta és annyira figyelt a pontosságra, hogy percekig észre se vette, hogy ott vagyok. Miután végzett, észrevett engem az ajtóban.
-Elég menő a pólód! Jobban érzed magad? Leült az új ágyneműre és a tekintetét felém szegezte.
-Egy McLaren fannak ez egy alap ruhadarab! Már sokkal jobban vagyok. Köszi mindent Lando, tartozom neked!-Leültem mellé az ágyra, majd felém fordult.
-Visszatudnál aludni?-kérdezte, de tudta mi a válasz.
-Esélytelen.-Válaszoltam neki csalódottan.
-Mivel kicsit olyan, mintha egy idegennel ülnék egy szobában, mi lenne, ha kicsit megismernénk egymást? Az első ilyen ismerkedés, amúgy se sikerült jól.
-Igen, sajnos az nagyon nem jól jött ki. Szóval tényleg nem ártana jobban megismerkedni kedves idegen!-nevettük el egyszerre magunkat.