Sose tudtam veszíteni-Lando Norris fanfiction

17. Rész

Bő óra volt az út a buli helyszínére, szóval volt elég időnk beszélgetni. Az első pár percben Lando figyelmesen vezetett én pedig csak a kezét tudtam figyelni. Őrületes mit tud velem művelni ez a srác. Olyan tökéletes volt a keze és olyan tökéletesen állt rajta az egyik méregdrága órája. Szinte semmi másra nem tudtam figyelni.

Egy ideje már mehettünk és a kínos csend elkerülése érdekében, gondoltam megkérdezem, hogy miért ajánlotta fel a fuvarozást.

-Egyébként, hogyhogy ilyen hamar felajánlottad a fuvart?

-Nem szeretném, ha bármi történne veled. Meg persze megígértem, hogy egyedül sehova se mehetsz.-Kacsintott egyet, majd folytatta.-Buli van hercegnő, úgyis inni fogsz ,szóval előre kellett gondolkodnom.-Hatalmas kacaj hagyta el a száját. 

-Én nem szoktam inni, de ahogy elnézlek, te igen szóval ez azt jelenti, hogy vezethetem ezt a csodajárgányt?-Hatalmas mosoly került az arcára, amitől az én szám is mosolyra húzódott.

-Hát ne reménykedj, mert ma biztos nem ülsz be a kormány mögé, de talán egy nap megengedem! És kikérem magamnak, nem szoktam sokat inni!

-Lehet hülyén fog hangzani ez a kérdés, de miért vagy ilyen kedves és figyelmes velem, hiszen alig ismerjük egymást.-Ezt a kérdést rég fel szerettem volna tenni neki. Nyilván egyáltalán nem igaz, hogy nem ismerjük egymást mert abban az egy hét lábadozásomban elég sok információt megosztottunk egymással magunkról. Számomra egy nagyon jó barát volt. Olyan mint Carlos vagy Lewis és Charles. De benne az volt a más, hogy első látásra beleszerettem. Sose hittem ezekben a szerelmes hülyeségekben, főleg az előző barátom miatt. De Lando teljesen megválltoztatta. Bármit csináltam, mindig rajta járt az eszem, egyszerűen semmivel nem tudtam őt elfelejteni. Szóval a válaszától nagyon féltem és szinte már rettegtem, hogy mit fog mondani.

-Hát őszintén, amikor elsőnek észrevettelek a boxutcában, nagyon szimpatikus voltál, de azért kicsit tartottam, hogy valami eltévedt fan vagy és egyből letámadsz majd. Aztán mikor kávézni mentünk és utána egy csomót veled voltam, nagyon megkedveltelek. Olyan vagy nekem, mint egy kis hugica.

Huuu, na ez nagyon nem esett jól. Bár nem tudom mire számítottam. Végülis minek kellenék én neki, amikor kb minden második lányt az ujja köré tudna csavarni. Annyi szebb lány van, akikhez én fel se érek. De azért, majd rákérdezek Carlosnál, hogy mesélt-e esetleg rólam. Még mindig volt bennem egy kis remény, hogy talán csak nekem nem akarja elmondani, hogy valójában mit érez.Végülis én se mondanám el főleg nem így, a kocsiba egy bulira tartva.

Az út további részét is beszélgetéssel töltöttük és nagyon jókat nevettünk. Majd a fülemet megcsapta a szórakozóhelyről kihallatszódó hangos zene és megpillantottam Carlosékat a hely előtt. Lando leparkolt a hely előtt, ahol vagy 20 biztonsági őr állt. Kiszálltunk, majd az egyik ilyen őrnek odaadta a kocsikulcsot és elindultunk Carlosék felé.

-Na végre megjött a szerelmes pár!-Szólalt meg Charles és közbe Carlos elnevette magát.

-Hol vannak a többiek?-Kérdezte Lando a többiektől, miközben körbenézett hátha látja őket.

-Alex nem tudott jönni, mert barátnőzik, Fernando valahol bent táncol már, Lewis még valahova elvitte Roscoet, Max szintén barátnőzik és Daniel nagyon a telefonját bújja az asztalunknál, szóval amondó vagyok, hogy menjünk be éééés....- Mutatott Carlos Charles felé, mintha valami mutatványt készülne bemutatni.

-IGYUUUNK!!- Fejezte be a mondatot és megfogta a kezem, Carlos Landoét, majd berohantunk így négyen a helyre. Hatalmas volt a tánctér, volt egy kis szinpad a DJ-nek, illetve odébb volt egy katedra szerű rész, ahol mi ültünk. Volt egy hosszú pultos bár rész a táncparkett mögött. Miközben sétáltunk a piros börkanapék felé Lando a fülemhez hajolt, majd próbálta minél érthetőbben elmondani amit akart.

-Nem úgy volt, hogy nem iszunk sokat?

-De én is így tudtam!- Összenéztünk, majd mind a ketten elkezdtünk nevetni.

Odaértünk a kanapékhoz és tényleg ott ült Daniel. Leültünk, majd innentől kezdődik az éjszaka, ami talán az eddig legjobban befolyásolta az életem hátralévő részét.

Sziasztok!

Először is, remélem tetszett ez a rész és nagyon szépen köszönöm, hogy olvassátok a történetet! Az első pár rész sajnos nagyon rövid lett, de szerintem nem feltétlen baj ,mert azt akár bárhol, bármikor el lehet olvasni. Illetve nem is olyan izgalmasak, de próbálom egyre izgalmasabbá tenni! És innentől kezdve garantálom, hogy az lesz! Nemsokára elérkezünk a történetünk fő részéhez ,illetve egyúttal a végéhez is.

Remélem mindenki jól van, legyen szép napotok!<33