Sose tudtam veszíteni-Lando Norris fanfiction

25. Rész

- Te kis picsa, most aztán szerencséd volt!- Jött felém Max hatalmas léptekkel. Szinte teljesen lesokkolódtam és nem tudtam, hogy most mitévő legyek. A lendület, amivel felém közeledett, nagyon hátborzongató volt és iszonyatosan rémisztő.

- Ugye azt tudtad, hogy ezt nem fogom semmibe venni!- Szinte már előttem állt, majd azzal a lendülettel a torkomhoz kapott és szó szerint fojtogatni kezdett.

- Kurva gyorsan engedd el a lányt Verstappen!- Szólalt meg egy férfi hang és mire észbe kaptam, realizáltam, hogy Lando az. Max a mondat hallatára mögém fordult, de a kezét még mindig a nyakam körül szorítgatta.

- Ha egy lépéssel is közelebb jössz Norris, esküszöm megfojtom a szemed láttára!- Szorította meg hirtelen erősebben a nyakam, amire kicsit felszisszentem és a kezeimmel próbáltam az övét leszedni a nyakam körül, de hiába. Lando egyre dühösebben kezdett nézni felénk, miközben a garázsokból egy pár mérnök és szerelő is kijött a hangos üvöltözésekre.

- Ez most komoly Max? Azért mert egyszer nem te nyerted az időmérőt, már rögtön elkezded a másikat kiiktatni, vagy mi?- Mondtam azzal a kis energiával a fiúnak, aki még mindig szorosan mögöttem állva a nyakamat szorongatta.

- Te nem tudod milyen apám van. Annak semmi se jó, csak az ha mindenhol első vagyok! Szóval igen, megteszek mindent, hogy első legyek!- Mondta egyre agresszívan és hangosabban.

- Utoljára mondom, hogy ereszd el, különben szétverem a fejed!- Egyre dühösebb lett Lando. Sose láttam és hallottam még ennyire dühösnek és agresszívnak őt. Az én szemembe mindig is egy cuki kis szerény fiú volt.

- Lando maradj ott!- Parancsoltam a fiúnak, majd folytattam tovább.- Max, szerinted kinek kell megfelelned? Az apádnak, aki igazából pont leszar és utál csak az volt az álma, hogy a legeslegjobb pilótát faragja belőled, vagy a követőidnek és a csapatodnak, akik úgy szeretnek, ahogy vagy és nem fognak azon hisztizni, hogy egy verseny nem sikerült.

- Ez nem olyan egyszerű, ahogy te beállítod!

- De pont ilyen egyszerű! Gondolj bele, mit fognak gondolni a követőid, amikor meglátják, hogy egy női pilótát fojtogatsz.- Belegondoltam abba, amit most kimondtam és ha ez nem velem történne, akkor is szörnyűnek tartanám. Tudtam jól, hogy ebből már jól nem jöhetek ki, szóval azért is mondtam tovább a szövegemet, hogy Max végre realizálja a tetteit.

- Szánalmas amit csinálsz! Mit fog gondolni Kelly és a kislánya, ha ezt meglátja?

- Ebből elég volt, fogd be a pofád! Nem tudom mi lesz, de nem hagyom, hogy hiába tegyem kockára a karrieremet!- Azzal a lendülettel úgy megszorította a nyakam, hogy már levegőt nem kaptam. Gondolkodtam, hogy mi tévő legyek miközben szinte már kezdett elfeketedni a világ, majd eszembe jutott, hogyan húzhatnám ki magam ez alól. Még mielőtt Lando vagy a többi szerelő közelebb jött volna, erősen belekapaszkodtam Max kezeibe, majd egy nagy és erős lendülettel előre dőltem és a kezeimmel rántottam át magam fölött Maxet. Max kezei lecsúsztak a nyakamról, majd a földre esett. Én abban a pillanatban vettem egy hatalmas levegőt, majd a térdeimre támaszkodtam és a földön fekvő fickót néztem.

- Max egy élmény volt, remélem tanulsz majd belőle!- Álltam fel, majd mentem vissza a garázsomba. Eközben Lando hatalmas lendülettel kezdett futni utánam.

- Úristen jól vagy,  ilyet soha többet nem csinálhatsz!- Sétált mellettem Lando, majd megálltam mellette.

- Figyelj Lando, nem kell a segítséged, boldogulok egyedül is, mint ahogy azt az előbb láttad!- Néztem rá komoly arccal, mire ő csak értetlenül nézett felém.

- Figyelj, tudom elrontottam, de teljesen félreértetted a helyzetet!- Mondta volna tovább, de én a mondatába vágtam.

- Mit? Mit értettem félre? Szerintem nagyon jól láttam, amit láttam és itt le is zárnám a témát, nekem most erre se erőm se kedvem sincs megtárgyalni! Szép estét Lando!- Majd azzal a lendülettel faképnél hagytam a fiút, elsétáltam a kocsimig, majd visszavezettem a szállásomra és befeküdtem az ágyamba. Körülbelül 1 óra lehetett mikor valaki kopogott az ajtón.

- Lando mondtam, hogy hagyjál békén! Mit nem értesz ezen?- Mentem az ajtó felé, de mikor kinyitottam az ajtót, azt hittem, hogy menten szívrohamot kapok.