Sose tudtam veszíteni-Lando Norris fanfiction

7.Rész

Miután végre elkészültem, lementünk Lando új kék McLarenjéhez, majd elindultunk az egyik közeli kávézó felé.Kínos csönd uralkodott az autóban, majd amikor egy piros lámpához értünk, Lando megtörte a csendet.

-Egyébként mióta csináltad azt a project munkát, ami annyira érdekes volt, hogy bealudtál rajta?-Kérdezte értetlenkedve.

-Reggel vállaltam el, szóóóval már elég rég óta.-Pár másodpercre csöndbe maradtam.-Amúgy tényleg egy izgalmas project feladat volt, csak az éjjel nem sokat aludtam, szóval ezért aludtam be olyan könnyen rajta.-Néztem közbe az arcára, hogy milyen reakciót vállt ki belőle, meg azért is, hogy ne legyen annyira kínos, hogy mind a ketten csak előre bámulunk.Nagyon koncentrált az útra, ezért csak egy kis mosolyt kaptam.

-Megértem.Ha lány lennék és találkoznék magammal, én se tudnék utána aludni.-Mosolygott büszkén, de most már felém fordulva.Én gyorsan elnéztem a másik oldalra, mert úgy elpirultam, mint egy megérett paradicsom.

Azon agyaltam, amit még a szobámba mondott, hogy bejövök neki.Luisanak elmondtam, hogy nem szeretnék pilótával összejönni, mert nem akarom emiatt a munkámat befolyásolni.Nyilván nem tudhatom mi a szándéka, de ha esetleg az amire mindannyian gondolunk, akkor sajnos el kell keserítenem, mert ez nem fog létrejönni.Igaz nagyon szimpatikus és helyes srác, akinek nagyon nehezen lehet ellenállni, de akkor se szabad.A legelső találkozásunk után, szinte biztos voltam benne, hogy belezúgtam.De nem, egyszerűen nem szabad.

-Wendy, nem szeretnél kiszállni?-Nyitotta ki nekem az ajtót Lando én pedig azt se tudtam hol vagyok annyira elgondolkodtam.

Egy nagyon kis szép kültéri kávézóba hozott.Lámpafüzérek mentek végig az asztalok fölött, fekete bársony fotelek vették körül az asztalokat.Egy csomó virág volt mindenhol és az asztalokon gyertyák égtek.Nem voltak annyira sokan, talán 3 asztalnál ülhettek.

-Jó napot!Üdvözlöm önöket a kávézóban!Van esetleg asztal foglalásuk?-Kérdezte tőlünk egy kedves pincérlány.

-Jó napot, igen Lando Norris néven!-Válaszolt azonnal Lando, majd kicsit közelebb lépett hozzám.

-Igen látom is!-Nézte a tabletet a hölgy.-15. asztal, elvezetem önöket az asztalukhoz!-Mutatott az asztalunk felé, majd elinultunk utána. Mindenki minket nézett, ezért kicsit kellemetlenül kezdtem érezni magam. Nem szoktam még hozzá, hogy mindenki bámul engem.De ha a selytésem nem hazudik, akkor valószínüleg hamar hozzá kell majd szoknom.

-Ne pánikolj, ez teljesen normális, hogy mindenki bámul.Ez az asztal nagyjábol eldugott, szóval nem lesz probléma.-Suttogta, miközbe a vállamra tette a kezét.

Leültünk egymás elé, majd mind a ketten kértünk egy jegeskávét.