Sose tudtam veszíteni-Lando Norris fanfiction

24. Rész

 Kicsit lepihentem a szobámba, így az időmérő előtt, majd gondoltam ránézek Landora, mi a helyzet vele. Lementem a garázsba megnéztem a srácokat, akik már gőzerővel készültek az időmérőre. Ezután átsétáltam a McLaren garázsba is, de nem kellett olyan sokáig sétálnom. Megláttam Landot ölelkezni egy idegen lánnyal, ami őszintén nagyon rosszul érintett. Azt hittem van valami komolyabb köztünk, de ezek szerint nem.

Hátat fordítottam, majd elkezdtem rohanni. Eközben elkezdtek potyogni a könnyem is.

- Wendy, kérlek várj!- Kiabált utánam Lando, de én csak futottam tovább. Befutottam egy sikátor részbe, ahová már nem követett. Leültem a földre, majd pár perc múlva megjelent Lewis. Leült mellém és nem szólt semmit.

- Miért dőlök be minden fiúnak?- Sírtam mint az állat, de Lewis csak nyugodtan ült mellettem.

- Biztos vagyok benne, hogy ez valami félreértés lesz!- Próbált nyugtatni, de nem igazán jött be.

- Láttam amit láttam és nekem ez bőven elég volt!- Kiabáltam akaratom ellenére is.

- Elhiszem, de ameddig nem beszéled ezt meg vele és nem hallgatod meg az ő oldalát is, addig nem tudhatjuk biztosra, hogy tényleg az van amire gondolsz.

- Nem akarom megbeszélni vele, nagyon mérges vagyok rá!

- Ez nem baj, sőt nagyon jó!- Fordult felém.

- Miért is jó ez?- Kérdeztem értetlenkedve.

- Következik az időmérő! Próbáld ezt a düht a versenyben hasznosítani! Adj bele mindent!- Törölte le a könnyeket az arcomról.

- Igazad van, nem éri meg most ezzel foglalkozni.- Álltam fel, majd megöleltem a Mercedes pilótát és ketten elindultunk a garázsaink felé. Lewis  nélkül mentem a garázsom felé és szinte elsuhantam a McLaren istállója előtt. A csapat látta rajtam, hogy nincs minden rendben, de nem volt már annyi időnk, hogy ezt kibeszéljük. Felvettem a bukósisakot, majd beültem a kocsiba és vártam az időmérő kezdetét.

- Zöld lámpa, indulhatsz Wendy!- Szóltak a rádión, majd egyből el is indultam, természetesen pont mögöttem jött ki a boxból Lando is, szóval a verseny elejét közösen kezdtük meg. Majd az első gumimelegítő kört letudva, egyből ráléptem a gázra. Lando-t teljesen lehagyva érkeztem meg elsőnek a célba és felugrottam a 2. helyre Max mögé. Lassacskán lement a Q1, majd a Q2-ben történt egy nagyobb baleset, ami igényelte a piros zászlót.

Kimentem a boxba, majd pár percre rá jött az üzenet, hogy még minimum 10 percig állni fog az időmérő. Úgy döntöttem kiszállok az autóból és kicsit kinyújtóztatom a lábaimat. Elkezdtem kisétálni a boxutcába, amikor megláttam, hogy hatalmas léptekkel jön felém Max.

- Hallod, te mégis ki a faszomnak képzeled magad!- Ordított nekem, majd erőből meglökte a két vállam. Eközben Lando és Carlos is megérkeztek a veszekedés helyszínére.

- Nem értem, mégis mi bajod van Max?- Kérdeztem az ideges pilótától, miközben néha Lando-ra és Carlos-ra pillantottam.

- Azt hiszed, hogy ki tudsz engem előzni és holnap majd az első helyen kezdhetsz? Ne hidd azt, hogy én ilyen könnyen adom az első helyet!- Lökte meg megint a vállam, mire Lando közbelépett és nekiment Max-nek.

- Lando, állj le!- Mondta Carlos erőszakosan.

- Ha még egyszer hozzáérsz, egyesével fogom letörni az ujjaidat!- Kiabált rá Max-re, miközben realizáltam, hogy megérkeztek a kamerás emberek.

- Mindenki fogja be és húzzon vissza a saját csapatához!- Mondtam elég hangosan a 3 fiúnak, akik egyből felkapták a tekintetüket rám, majd szót fogadva el is indultak a csapatokhoz.

Megvártam a piros zászló végét, majd visszaültem a kocsiba és elindult a Q3 . Elég szoros volt az utolsó pár perc, de végül Max autója meghibásodott, ezért sikerült az élre kerülnöm. Utolsó köröm után kiugrottam a kocsiból, majd rögtön odaszaladtam a csapathoz ünnepelni, majd megtörtént a díj átadás és az egyéb interjúk is. Pakoltak már a csapatok mikor éppen a Mercihez akartam menni megkeresni Lewis-t, és ahogy a múltkor is, megint Max sietett felém.