Sose tudtam veszíteni-Lando Norris fanfiction

11.Rész

Az elkövetkező időszakban versenyekre jártam, de mostmár a csapat garázsában voltam.Szépen lassan bejelentették, hogy én leszek az új pilóta.Nyilván volt sok utálóm, de azért fanokkal se volt sokkal kevesebb.Közbe elég sokat beszélgettem a pilótákkal és nagyon jóba lettem Carlossal,Charlessel és Daniellel.

Ahogy beértem a paddockba, egyből elkezdtek a nézők közül fújólni az emberek és egyre csúnyább szavakat hozzámvágni.

-Ne aggódj, mindenki sok utálatot kap, általában azoktól akik nem rajongnak értünk, úgyhogy nem vagy egyedül.-Hirtelen megjelent mellettem Lando és a fejemre rakott egy fejhallgatót, amiben valamilyen spanyol zene szólt iszonyat hangosan.

Sétáltunk tovább, majd amikor hátranéztem ,jött mögöttünk Lewis egy elektromos rollerrel és a nézők felé ordibált valamit, amit a zenétől nem nagyon hallottam és erre hirtelen a tömeg nagy része abbahagyta a kiabálást.Megsimogatta a hátam, rám mosolygott, majd továbbhajtott.Lando elkísért az Audi épületéhez, majd továbbment a McLaren épületéhez.

Pénteki szabadedzésen P12 és P10 helyen végeztünk, de mivel ez csak egy szabadedzés volt, így annyira nem volt fontos a csapat számára.A második szabadedzésen P11 és P9 lett a végeredmény. Szombaton a harmadik szabadedzésen P11 illetve DNF lett az eredmény, mert a csapattársam autójával gondok voltak.Időmérőn P15 és P9 helyezést értünk el, úgyhogy reménykedtünk egy top 10-ben a versenyen.

És végül P4 és P9 helyezést értünk el. Sajnos pont lecsúsztam a 3. helyezésről, de nem baj, büszke voltam magamra és az összes többi pilótára.Lando odajött hozzám gratulálni, illetve Carlos, Lewis és Charles is ugyanígy tett. Daniel sajnos ezen a versenyen nem volt itt, de azt írta, hogy a következőkre jönni fog.

Visszamentem a szobámhoz, majd amikor benyitottam, majdnem szívrohamot kaptam.Marco ült az ágyamon és úgy nézett rám, mint egy pszichopata.

-Drága kislányom, már nagyon vártalak!Gyere beljebb!-Intett a karjával.Muszáj volt bemennem, mivel ha nem teszem meg, megvert volna.

-Mit akarsz Marco?-Kérdeztem tőle, de nem ültem le mellé, csak becsuktam az ajtót és megálltam előtte.

-Naa, hívj engem apának, lassan úgyis hivatalos lesz!Hogy mit akarok?-Nevette el magát.-Pénzt akarok drágám és azt, hogy nyerj meg minden futamot.-Mondta komolyabb hangvétellel.-Tudod, akkor jön a sok pénz, ha mindig első vagy.

-Hiszen ez lehetetlen!Biztos, hogy nem!Elveszed anyát tőlem, majd a pénzem is kell?!-Erőszakosan kezdtem ellenkezni, ami hallatán hirtelen felállt és teljes erejéből, ököllel arconvágott.Leestem a földre, majd a hasamba rúgott kétszer, pont ahol a varrataim voltak és éreztem, ahogy elszakadnak.Megfogott a torkomnál, felemelt ,ameddig el nem érte ,hogy a lábam elhagyja a földet és nekinyomott a falhoz.

-Ha nem utalsz el nekem 5 milliót a hónap végéig, megverlek, ha utána lévő hónapokban se küldöd, megverlek és ha az után se, akkor megöllek.Ha nem nyersz, akkor szintén megverlek.Ne játsszál a tűzzel drágám!-Hirtelen megszorította erőből a torkom, majd elengedte, én pedig a földre estem. Marco ezután kirohant az ajtón, nehogy lebukjon.Nagyon fájt mindenem.Fogalmam se volt, hogy jutott be.Nagyon megijedtem, próbáltam az ágyamra felfeküdni, de nem volt semmi erőm hozzá.Pár perc után Carlos nyitott be az ajtón.

-Señor Dios, mi történt veled?? Wendy te vérzel!Azonnal megyünk a kórházba.-Segített fel Carlos, majd elmentünk a kocsijához és az egyik közeli kórházba vitt.

Ellátták a sebeimet, majd mondta a doktornő, hogy bentartanak megfigyelésre erre az éjszakára.