Sose tudtam veszíteni-Lando Norris fanfiction

20. Rész

Lando Norris

Nagyon féltettem Wendyt. Nem értettem, miért kellett ennyit innia. Nem így ismertem meg. Ezt biztos megbeszélem majd vele, de most az a legfontosabb, hogy épségben visszajusson a szállásra. Mikor elvittem a tekintetem a pulthoz és megláttam rajta Wendyt táncolni, majdnem szívrohamot kaptam. Azonnal felálltam és odarohantam érte. Levettem a pultról és elindultam vele a kocsihoz. Talán nem látott meg senki, vagyis iszonyatosan remélem. Kinyitottam az ajtót majd óvatosan beültettem az anyósra bekötöttem majd amilyen gyorsan csak tudtam átrohantam a másik oldalra és beültem. Bekötöttem magam, majd elindultam a szálloda felé. Már egy 10 perce mehettünk, majd Wendy megszólalt.

-Lu, de ez nem lehet. Nem szerethetek bele egy pilótába!- Álmában beszélt a lány, amire hirtelen felé fordultam. Vajon ki tetszik neki a pilóták közül? Azért nagyon remélem, hogy én vagyok az, mert ha nem akkor az nagyon nagy baj. Már az első alkalomkor is nagyon szimpatikus volt a lány és minél többet voltam vele, annál jobban megkedveltem. És mostanra, szerelmes lettem belé.És úgy érzem, hogy ő az én nagy Ő-m. Túl tökéletes ahhoz, hogy elveszítsem.

-Jó, de ez nagyon nehéz! Olyan jó illata van és olyan jól néz ki. Mellette olyan szimpatikus személyisége van, hogy egyszerűen nem tudom őt elengedni!- Folytatta az álmodozást, majd az út további része csöndben telt. Ennek ellenére nagyon feszült voltam. Folyamatosan kattogott az agyam, hogy vajon ki és mit írt neki és ki az a pilóta, aki ennyire tetszik neki.

Megérkeztünk a hotelhez, majd megálltam a hátsóbejáratnál mivel ott biztos nem látnak meg minket. Leállítottam a motort, majd elindultam a kocsi másik oldala felé. Kinyitottam az ajtót, kikötöttem Wendyt, majd ahogy az előző szituációban is, a vállamra kaptam és felsétáltam vele a szobájához. Nekitámasztottam a lány fejét a falnak, majd megkerestem a táskájából a szoba kártyáját és kinyitottam az ajtót. Bevittem a lányt a szobába és leültettem egy fotelbe, hogy ameddig én bezárom az ajtót nyugton legyen. Visszamentem becsukni az ajtót, majd mikor visszafordultam, felállt és felém kezdett sétálni. Dölöngélve jött felém és szinte a karjaimba esett. Megtartottam két oldalról a lányt, majd lehajoltam vele szembe.

-Minden okés?-Kérdeztem tőle, de igazából rohadtul jól tudtam, hogy semmi sincs rendben.

-Lando nagyon sajnálom, de nem bírom tovább!- Nézett rám könnyes szemekkel én pedig nagyon megijedtem, hogy mit nem bír tovább.

-Mi...?-Félbevágta a kérdésemet. Megfogta az ingem gallérját és magához húzott, majd megcsókolt. Engedtem a csábításának és csókolózni kezdtünk. Ez volt az egyik álmom, hogy megtörténjen velem. Lehet nem a legjobb időzítésben, de megtörtént és nagyon jó volt, szóval csak ez volt a lényeg.

-Hercegnő menjünk aludni, holnap remekelnünk kell a pályán!- Hajoltam el tőle és közbe eltürtem egy tincset a hajából. Besegítettem a franciaágyhoz, leültettem az ágyra megvártam, ameddig leveszi a ruháját és a kérésére, a bőröndjéből előhalásztam egy nagyobb méretű Audis pólót. Felvette, majd hátradőlt az ágyba én pedig betakargattam, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Lekapcsoltam az éjjeli lámpát, majd mikor már majdnem az ajtóhoz értem, rekedt hangon megszólalt.

-Ne, Lan kérlek ne menj el! Nem akarok egyedül maradni! Nem akarok nélküled aludni!-Hirtelen azt se tudtam mit csináljak, csak álltam és azon gondolkodtam, hogy jól hallottam-e amit mondott.

Visszafordultam, majd befeküdtem az ágyba a lány mellé. Pár perc múlva felém fordult.

-Köszi, nagyon sokat jelent nekem, hogy ittmaradtál!

-Ez természetes, de mostmár tényleg aludjál hercegnőm!- Mosolygott egy hatalmasat, majd megfordult az ablakok felé. Egy kis ideig még gondolkodtam ezen az egész estén, majd mikor már végre én is kimerültem, belaludtam.

Az éjszaka közepén nyöszögésekre keltem. Felkaptam a fejemet az ágyból, majd ahogy megláttam a lányt, tudtam hogy ezeket a hangokat ő adja ki. Megint valami rémálma volt és szinte retteget. Nagyon rossz volt így látni. Közelebb feküdtem hozzá, majd ébresztegetni kezdtem.

-Wendy, semmi gond, itt vagyok nyugodj meg!-Keltettem fel a lányt, mire a kezembe ugrott és rémülve átölelt. Hevesen vette a levegőt biztos szörnyű dolgott álmodott. Vártam egy kicsit ameddig megnyugodott, majd a takarót felhúztam a lányra.

-Jobban vagy már?- Kérdeztem tőle nagyon aggódva.

-Igen...igen azt hiszem. Köszönöm, hogy itt vagy nekem!-Kis időre mind a ketten csöndbe maradtunk, majd a lány elhúzódott tőlem. Felült az ágy szélén, majd az éjjeli szekrény felé nyúlt egy pohár vízért. Megitta a vizet, majd visszatette az asztalra. Helyezkedett volna el a helyén, de én közbeszóltam.

-Wendy, figyelj ha szeretnéd, aludhatunk közösen. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban aludnál!-Nézett felém a lány, kilógott göndör fürtjeivel.-Gyere!- Feküdtem kicsit arrébb, majd kinyújtottam felé a karjaimat, amire rögtön reagált. Közelebb feküdt, majd a fejét a mellkasomra hajtotta és a jobb kezével átkarolta a mellkasomat. Én betakargattam mind a kettőnket, majd a dereka köré fontam a kezeimet és ezek után mind a ketten a legbiztonságosabb helyen érezhettük magunkat.