Légy Az Enyém! || TaeKook ff. BEFEJEZETT||

1.Rész

Nehéz szavakba önteni hogy mennyire rossz dolog ha senki nem veszi észre az embert 5 éve dolgozok a munkahelyemen ami egy bár, a felsőbb rendű emberek fordulnak meg itt, akiknek a pénz egyfajta játékszer amit úgy költenek el mintha muszáj lenne. Az egyetlen célom hogy az albérletet ami nem kevés won fizetni tudjam és saját magam is fent tartsam kisebb nagyobb sikerrel.
Egyik nap a szokásos munkanapom töltöttem amikor megjelent egy pár szokatlan alak, nem volt túl jellemző a helyre hogy ismeretlen arcok jönnek, hisz a legtöbb ember törzsvendégnek számít így mindenki aki itt dolgozik már tudja hogy ki mit kér, de Ők teljesen új arcok voltak.

Furcsa mód minden szempár rájuk szegezödött még az én szemem is megakadt rajtuk. Gondolataimból egy hang szakított ki.

- Szia.! - Köszönt rám az ismeretlen.
- Jó estét! - Köszöntem vissza.
- Mi a felhozatal? - Kérdezte.
- Hát olyan nagy felhozatal nincs, alkohollal tudok szolgálni. - Válaszoltam.
- Hmm.. Fiúk? Akkor, ki mit iszik?- Fordult hátra az ismeretlen.
- Nekem jó lesz egy sör. - Felelte az egyik.
- Nekem egy Soju lesz. - Mondta a másik.
- Nekem egy Whisky. - Felelte a harmadik.
- Jó, akkor ezek lesznek, nekem pedig szintén egy sör. - Felelte.
- Rendben, foglaljanak helyet, ha elkészültem velük odaviszem az asztalhoz! - Feleltem.

A négy férfi helyet foglalva várta az italokat, addig pedig beszélgettek. Míg oda nem értem beszélgettek és nevetgéltek, látszólag jól érezték magukat, mondjuk egy bárban érdekes is lenne ha valaki sírni jönne, mondjuk ilyenre is volt példa, ezek a fránya szerelmi csalódások.
Miután elkészültem a rendeléssel tálcára tettem és célirányosan indultam volna az asztalukhoz ha az egyik tag nem jött volna nekem, aminek következtében minden a földre került.

- Jaj, ne haragudj, nem akartam.. Jól vagy?! - Kérdezte kétségbe esetten az illető aki miatt takaríthattam össze.
- Persze, minden rendben, viszont nekem ezt fel kell takarítanom. - Válaszoltam kedvesen majd fordultam volna el hogy induljak a seprűért de ráfogott a karomra.
- Had segítsek, elvégre miattam történt. - Ránt vállat tarkóját vakarva.
- Ugyan, nekem ez semmiség. - Válaszoltam.
- Kérlek..- Nézett rám ártatlan szemekkel.
- Ha ennyire szeretnéd akkor gyere..- Forgattam a szemem.

Amíg takarítottunk össze beszélgetésbe elegyettünk.

- És egyébként hogy hívnak? - Kérdezte a még számomra mindig idegen ember.
- Taehyung.. Kim Taehyung..- Feleltem. - És téged? - Kérdeztem én is vissza.
- Jungkook. Jeon Jungkook. De hívj nyugodtan Kooknak vagy JKnek.- Felelte mosolyogva.
Enyhén zavarba jöttem édes mosolyától így inkább folytattam tovább a teendőmet.
- Rendben, te pedig hívhatsz Taenek, vagy V-nek.- Mondtam énis mosolyogva.
- Szerintem maradok a Tae-nél, az jobban tetszik.- Felelte Kook.
- Ahogy neked jobb. Viszont ha így haladunk sosem leszünk kész ezzel itt, mutatok a padlóra. Nem mellesleg a haverjaid is hiányolni fognak. - Mutattam a mögötte lévő  többi emberre.
- A nap legtöbb részében velük vagyok összezárva, erre a kis időre csak nem fognak hiányolni. - Neveti el magát.

Nagy nehezen, de befejeztük az összetakarítást, így újult erővel készítettem elő újból mindent és mostmár ténylegesen ki tudtam Őket szolgálni. Jungkook le sem véve rólam a szemét kísérte végig ahogy oda megyek hozzájuk majd vissza a pult mögé. Az idő viszonylag hamar eltelt, így már csak azon kaptam magam hogy zár óra van. Miután Jungkookék is fizettek és haza mentek. Vagyis abban a hitben voltam...

Vajon hova jut Jungkook és Taehyung?